Párbaj (1971) kritika

2013.06.11. 19:58

A mai nap Steven Spielberg első filmjéről, a Párbajról lesz szó. Spielberg talán a valaha volt legelismertebb, és legsikeresebb Hollywoodi rendező lett napjainkra. Olyan mesterműveket köszönhetünk neki, mint a Ryan közlegény megmentése, a Jurassic Park, az E.T, a Harmadik típusú találkozások, a Schindler listája, és még sorolhatnám. Ám kevesen tudják, hogy mielőtt a rendező Hollywoodi babérokra tört, megrendezte első, tévében bemutatott filmjét, a Párbajt. Tudni kell, hogy a produció extra alacsony kölségvetésből, összesen 450 000 dollárból készült, de ennek ellenére örökre beírta magát a filmtörténelembe.

A történet talán a lehető legegyszerűbb. Egy békés utazóügynök (Dennis Weaver) autójával épp egy üzleti úton van. Egyenletesen robog a véget nem érő prérin, és csak arra tud gondolni, hogy időben odaérjen a fontos üzleti találkozójára. Hamarosan megelőz egy lassan haladó, óriási kamiont. Ám a kamion ezután azonnal visszaelőzi őt, majd érthetetlen okokból megint lelassít. Semmi gond, gondolja a békés utazó, és megpróbálja újból leelőzni a járműóriást, de az nem engedi. Még nem tudhatja, hogy ez egy vérre menő párbaj kezdete. A kamionosról először csak azt gondolja a néző, hogy egy kissé ütődött, és csak "szivatásból" űzi a perverz játékát a békés sofőrrel. Ám egyre veszélyesebb helyzetekbe sodorja a kiszemelt áldozatát. Hamarosan pedig már rádöbbenünk, hogy a kezdeti cukkolás tétje nagyon komoly, és az ügynök egy idő után már az életben maradásért kezd el küzdeni. Egyszer csak a kamion eltűnik, és mindannyian megnyugszunk, de nemsoká újból felbukkan, és ismét kezdődik a hajsza. Nincs menekvés, nincs búvóhely, és a helyzet egyre csak fokozódik...

Az egész történet nagyszerűsége az, hogy végig beleéljük magunkat a békés sofőr szerepébe. Együtt félünk, együtt örülünk, együtt rémülünk halálra vele. A film végére már egyáltalán nem lesz fontos az üzleti találkozó, teljesen mindegy lesz, hogy mennyi az idő, csak az számít majd, hogy megszabaduljunk az őrült kamionostól, aki szemlátomást meg akarja ölni ellenfelét. De nem tudjuk meg, hogy valójában mi az oka ennek, sőt, még magát a kamionsofőrt sem látjuk majd. Csak a dübörgő szörnyeteget, amely félelmetesebb tud lenni bármelyik filmes gonosztevőnél.

Természetesen egy idő után eldől majd Dávid és Góliát csatája, de most nem árulnám el, hogy ki győz. A film nemcsak nagyon izgalmas, de nagyon jó kritika is az emberekre nézve. Az utazóügynök (kinek neve nem derül ki, ahogy senki másé) megpróbál segítséget kérni. Ám sehol nem értik meg a problémáját. Mikor betelefonál a rendőrségre, azt hiszik, csak szórakozik, mikor leszólítja az embereket, azok továbbállnak egy szó nélkül. És ő végül magára marad az üldözőjével, aki látszólag minden ok nélkül tör az életére.

A film az alacsony költségek ellenére is egy filmtörténeti klasszikussá vált. Nem csak azért, mert ez a nagy Steven Spielberg első filmje, hanem azért is, mert egy minőségileg kifogástalan mestermunkáról van szó. Nagyszerűek az üldözős jelenetek, amelyeket rendkívül jól vettek fel, még ma is megállnák a helyüket. Ezenkívül zeneileg sem érheti szó a ház elejét, mert kiváló akkordok szólalnak fel az egész játékidő alatt. Amellett, hogy a hatalmas, bevezetőben felsorolt klasszikusokat magasztaljuk, érdemes ezt a szerényebb filmet is odatenni melléjük, mivel egyszerűsége ellenére tökéletesen megállja a helyét közöttük. A végső pontszám 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr205356264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása