Valószínűleg már mindenki hallott minden idők legköltségesebb minisorozatáról, a 2001-es Elit alakulatról. A Stephen E. Ambrose által írt dokumentumregény alapján készült mű a 101. légidesszant hadosztály Easy századának útját mutatta be a II. világháborúban, Normandiától egészen Hitler sasfészkéig. A sorozaton Ambrose mellett Steven Spielberg és Tom Hanks dolgozott, akik korábban már a Ryan közlegény megmentése c. legendás háborús moziban is együttműködtek. Miután az Elit alakulat jó néhány díjat és elismerést bezsebelt, kilenc éves csend következett.

2010-ben azonban az HBO szponzorálásával megjelent a The Pacific - A hős alakulat c. tíz részes minisorozat, amelyet szintén Steven Spielberg és Tom Hanks nevével fémjeleztek. Az azóta már legendává vált Elit alakulat utódjának szánták ezt a sorozatot, amely ezúttal a II. világháború Csendes-óceáni frontjára kalauzol el bennünket, ahol három amerikai tengerészgyalogos történetét kísérhetjük végig, s közben a háború jelentős csatáival is megismerkedhetünk.

1941-et írunk, amikoris az egyre terjeszkedő Japán Birodalom hadüzenet nélkül megtámadja az Egyesült Államokat Pearl Harbor-nél, ezzel arra kényszerítve a világ egyik legjelentősebb nagyhatalmát, hogy ténylegesen belépjen a II. világháborúba. Megkezdődik a fiatalok tömeges besorozása, majd hamarosan a frontra küldik őket. Három ifjú tengerészgyalogos, John Basilone őrmester (Jon Seda), Robert Leckie közlegény (James Badge Dale) és Eugene Sledge közlegény (Joseph Mazzello) is ekkor vág neki a háborúnak, hogy aztán évekkel később, megfáradva és keserű élményekkel telve térjenek haza a csendes-óceáni pokolból.

Csakúgy, mint az Elit alakulat esetében, itt is kronologikusan követhetjük végig a harci eseményeket. Először a Guadalcanal-i ütközetet láthatjuk, amikor az amerikai tengerészgyalogság először csapott össze konkrétan a japánokkal, majd Peleliu elfoglalását élhetjük végig, ahol rengeteg fiatal katona esett el egy maroknyi földért. Végül pedig részesei lehetünk Okinawa ostromának, amely a 20. század egyik legvéresebb csatájaként híresült el. Természetesen a három főszereplőn kívül még kisebb mellékszereplőkkel is megismerkedhetünk, mint például Wilbur "Runner" Conley közlegény (Keith Nobbs), Sidney Phillips közlegény (Ashton Holmes), Lew "Chuckler" Juergens tizedes (Josh Helman) vagy a személyes kedvencem, Merriell "Snafu" Shelton közlegény (Rami Malek).

A The Pacific tehát szorosan követi a korábban már bevált tendenciát, miszerint egy blockbuster szórakoztatásával, és egy dokumentumfilm hitelességével mutatja be a "nagy háború" eseményeit. Mivel a játékideje közel tíz órás, ezért részletesen ábrázolni tudja a karaktereket, és azoknak fejlődését. Persze nem kell nagy meglepetésre számítani, mivel itt is ugyanazt kapjuk, mint ezer korábbi háborús moziban: önként bevonuló, lelkes újoncokból megtört és az őrület határán álló veteránok lesznek a sorozat folyamán. Az adott harci körülményeket is sikerült kitűnően ábrázolni, mivel a Csendes-óceánon teljes egészében más hadviselés folyt, mint az európai fronton. A dzsungelben harcoló katonáknak ellenségül a mindenre elszánt, utolsó leheletükig küzdő japán harcosok jutottak, akik ha kellett, életük feláldozásával is védelmezték a földjüket. És ha nem lenne elég ez a nagyon komoly ellenfél, akkor a tengerészgyalogosoknak szembe kellett nézniük az időjárási körülményekkel: szakadó eső, vagy éppen rekkenő hőség kínozta őket, emellett a malária és a kolera is alaposan megtizedelte az amcsikat.

Mivel világháborús filmről van szó, a csatajelenetek kiemelkedően fontosak. Szerencsére nem kellet csalódnunk, ugyanis a The Pacific csatái állati királyak lettek. Steven Spielberg 1998-ban már bebizonyította, hogy ő bizony tud ilyeneket rendezni, és ez itt sincs másképp. A harcok sikere talán abban rejlik, hogy egytől-egyig nagyon emberközeliek lettek. Nem rengeteg statisztát, hanem mindig egy-egy katonát látunk majd harcolni, akire teljesen ráfókuszál a kamera, ezzel azt elérve, hogy szinte beleéljük magunkat az ő helyébe. Magunk mellett érezhetjük a becsapódó gránátokat, a fejünk mellett elsuhanó lövedékeket, társaink halálsikolyait, egyszóval részesei lehetünk a háború minden borzalmának. A vágások gyorsak, a kamera néha rángatózik, ám nem idegesítő módon, hanem pont annyira, hogy zaklatottság érzést keltsen bennünk. Látványos elemekből is bőven kapunk majd eleget (a sorozat egyébként 120 millió dollárból készült). Lesznek korabeli vadászrepülők és csatahajók dögivel, a fegyverek mind-mind olyanok, amiket az akkori katonák is használhattak, a helyszínek zseniálisak, a jelmezek szintén elsőrangúra sikeredtek. Persze itt nem lesz cenzúra, és a rendezők sem voltak restek a képünkbe tolni egy-egy rothadó hullát vagy leszakadt végtagot, hogy ezzel is bemutassák a valóságot.

Mivel három főszereplő van, ezért illő volt három külön történeti vonalat kreálni nekik. Mindegyikük valós személy, ezt még fontos hozzátenni. John Basilone őrmester igazi amerikai hős volt, akit ki is tüntettek a Becsületrenddel (gyengébbeknek: Medal of Honor) Guadalcanalon tanúsított önfeláldozó magatartásáért. Eugene Sledge kötelességének érezte hazája szolgálatát, ezért önkéntesen vonult be a hadseregbe, apja akarata ellenére is. A háborúban szerzett tapasztalatairól 1981-ben írt könyvet With the Old Breed at Peleliu and Okinawa címmel, amely a sorozat egyik alapjául is szolgált. Robert Leckie pedig a II. világháború egyik leghíresebb krónikása, aki számos könyvet írt a Guadalcanalon, Gloucesteren, és Peleliun szerzett tapasztalatairól. Persze nem csak ők, hanem mindenki más valódi szereplő, még a legkisebb statiszta is, ezzel is megőrizve a sorozat rendkívüli hitelességét. A színészi alakításokra sehol sem lehet panasz, egyikük sem kiemelkedő, viszont teljesen jól játsszák el a szerepüket, annak ellenére is, hogy nagyrészt amatőr színészekről beszélünk.

Sajnos azt kell mondjam, hogy a sok jó dolog ellenére sem ér fel a The Pacific az Elit alakulat szintjére. A sorozatnak ugyanis vannak hibái, amelyeket nem szabad elnézni. Az egyik, hogy iszonyú lassan indul be. Az első rész rendkívül vontatott, és egészen az ötödik részig kell várni (ami kb. négy és fél óra játékidőt jelent), hogy végre megkapjuk az első igazán jó csatajelenetet, amely a Peleliu-i partraszállás. Sok az üresjárat, volt, hogy teljes epizódokat pazaroltak el arra, hogy bemutassák a hátországban zajló eseményeket. Ez persze nem lene rossz, viszont a legtöbb ilyen rész romantikus bájolgásról szól, amelyről ordít, hogy csak azért tették bele a filmbe, hogy megtartsák a hollywood-i kliséket. Zavaró, hogy az Iwo Jimán történt eseményekre összesen 10 percet szántak (!), amiről mindenki tudja, hogy a háború egyik legjelentősebb csatája volt. A karakterek között vannak olyanok, akik abszolút kidolgozatlanok. Ez tipikusan az a helyzet, amikor a sok szereplő közt az ember már nem tud eligazodni. Volt olyan karakter is, akinek létezéséről csak a legvégső stáblista (!) alatt szereztem tudomást, pedig végig ott volt az orrom előtt. Nagyon hiányoztak továbbá az epizódok elejéről a még élő veteránok beszámolói, amely az Elit alakulat egyik legjobb húzása volt. Sokkal jobban hat úgy egy rész, hogyha előtte egy öreg baka beszámolóját is végighallgathatjuk, szerintem.

Vannak viszont kiemelkedő apróságok is. Az egyik a sorozat főcíme, amely simán kenterbe veri a korábban már emlegetett elődét. Ceruzával rajzolt képek elevenednek meg a két perces filmecske során, ezenkívül pedig nagyon hangulatos zene szól majd alatta, amely Hans Zimmer nevéhez köthető. A másik pedig a legjobban sikerült rész a tíz közül, amely nem más. mint a kilencedik, Okinawán játszódó rész. Nem sok film tudta ennyire húsba vágóan bemutatni a borzalmakat, mint ez a 40 perces epizód. Ezt tényleg látni kell.

Szóval bár a The Pacific-nek vannak hibái, mégis méltó az Elit alakulat örökségére. A szokásos igényességgel elkészített sorozatot mindenkinek csak ajánlani tudom, mert garantáltan jól fognak rajta szórakozni a világháború után érdeklődők és a laikusok is egyaránt. És hogy mit hoz a jövő? Az HBO éppen tárgyal Spielberggel egy következő háborús sorozattal kapcsolatban, amely amerikai vadászpilóták életét mutatja majd be a II. világháborúban. Szerintem érdemes lesz azt is megnézni. A pontozás pedig 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr555360871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása