A képregények szerves részét képezik a mostani popkultúrának. Ki ne hallott volna az igazságért küzdő, önfeláldozó és bátor, díszes maskarájú férfiakról és nőkről, akik mind-mind valamiféle misztikummal rendelkeznek. Batman ezen szuperhősök között szó szerint a "fekete bárány". A denevérember mogorva, zárkózott jellemű, sötét hős, akit nem sok választ el azoktól a bűnözőktől, akiket üldöz. Szuperereje nincsen, a való életben ő Bruce Wayne, a milliárdos playboy, aki szülei elvesztése után bosszút esküdött, és elhatározta, hogy szembeszáll a városát, Gotham City-t megfertőző bűnözéssel. Ennek érdekében pedig mentális és fizikális rátermettségét, valamint a temérdek vagyonát használja fel, amelyből számos technikai vívmányt tud megvásárolni, amik segítenek neki titkos tevékenységében. Batman nem volt mindig annyira komor mint amilyennek a legújabb generáció megismerte. Kezdetben ő is egy bohókás, jelmezes igazságosztó volt, aki bátran ütlegelte a gonoszokat, és két pofon között elsütött egy-egy szellemes poént a nézők kedvéért.

Az 1980-as évek végén azonban valami megváltozott. Frank Miller olyan Batman-képregényeket jelentetett meg, mint a Sötét Lovag visszatér, és a Batman: Az első év, amelyek az addig gyerekes szuperhőst egy teljesen más perspektívából közelítették meg. Az új Batman már egy lelkileg meggyötört, világ elől elzárkózó ember volt, aki már majdnem ugyanolyan őrültnek számított, mint az általa üldözött pszichopata bűnözők. Ezek a sötét hangvételű művek azt eredményezték, hogy a gyerekek elpártoltak az olvasásuktól, és helyüket a felnőtt, 30-40 év körüli korosztály vette át. Alan Moore is foglalkozott a témával, bár ő inkább Batman ősellenségét, a Jokert reformálta meg az 1988-ban megjelent Gyilkos tréfa c. zseniális képregényével. Joker eredettörténete legalább annyi keserűséget hordoz magában, mint a denevéremberé, ezzel is rávilágítva arra, hogy a hős és az antihős között csupán hajszálnyi különbség fedezhető fel. A 80-as évek végén kirobbanó "batmania" azt eredményezte, hogy Hollywood komolyan elkezdett gondolkodni egy új, "komolyabb" Batman film megalkotásán. Persze kérdés kérdést követett, főként azt illetően, hogy ki legyen a rendező, a főszereplő, mekkora legyen a költségvetés stb. Végül a rendezői széket az akkor még kezdő (ma már az egyik legnagyobb) filmrendezőnek, Tim Burton-nek adták. Sokan húzták a szájuk szélét amiatt, hogy az egyik legnagyobb szuperhőslegenda történetét egy zöldfülű fogja megcsinálni, pláne úgy, hogy a főszerepre a komédiás színészt, Michael Keaton-t kérte fel. A döntés azonban végleges volt, így elkezdődhettek a munkálatok. Az eredmény pedig 1989-ben került a mozikba.

Batman

Az 1989-es Batman mérföldkőnek számít a filmek történetében. Alapjaiban véve reformálta meg a képregényfilmeket, és azóta szinte az összesnek ez lett a mintája. Igazi divatot teremtett, hiszen ezek után mindenki sötét hangulatú szuperhősfilmet akart csinálni. Természetesen ez is gyerekkori kedvencem, úgyhogy néha lehet, hogy kicsit elfogult leszek vele, bár ha reálisan nézem a dolgokat akkor is azt kell mondanom, hogy a Batman minden idők egyik legjobb képregényfilmje.

Miután nagynehezen összeállt a végleges stáb, elkezdődhetett a forgatás. Sokan lélegeztek fel nyugodtan, amikor megtudták, hogy a másik főszereplő az akkoriban már befutott hollywood-i filmcsillagnak számító Jack Nicholson lesz. Ráadásul melette még Kim Basinger is szerepet kapott, aki szintén rendkívül felkapott volt az időszakban. Jack Palance és Billy Dee Williams is rövid időre becsatlakozott, így az eredetileg 20 millió dollárra becsült költségvetés 35 millióra rúgott végül. Teljesen megérte.

Gotham City. A bűn lassan teljesen beborítja a sötét, füstös, már-már hátborzongatú hangulatú nagyvárost. Mindennaposak a rablások, gyilkosságok, lopások, betörések, ám egyszercsak ezeknek száma elkezd apadni. Megjelenik az utcákon ugyanis a "Denevérember" aki módszeresen rendet tesz a gazfickók között. Senki sem tudja ki ő, vagy hogy mik a szándékai, ezért sokan nem is hisznek létezésében. A rendőrség egyre inkább idegeskedik, a bűnözők pedig egyre inkább félnek miatta. A harc a bűn ellen azonban törvényes úton is zajlik, mivel az államügyész Harvey Dent (Billy Dee Williams) és Gordon felügyelő (Pat Hingle) nyilvánosan hadat üzen a várost uraló maffiavezérnek, Carl Grissom-nak (Jack Palance). Grissom nagyfőnöknek azonban van más problémája is, mivel szeretőjét, Aliciát (Jerry Hall) elszerette tőle legjobb embere, Jack Napier (Jack Nicholson). Emiatt Grissom úgy dönt, hogy csapdába csalja Jack-et, és elküldi őt az Axis Chemical vegyianyag üzembe, ahol fontos feladat várna rá. Ám a rendőrök már itt várják őket, és a kialakult tűzharc közepén megjelenik Batman (Michael Keaton), aki dulakodásba kezd Napier-rel, míg az végül beleesik egy vegyszerekkel teli kondérba, és elmerül.

Ám Jack túlélte a balesetet, de a vegyszerek miatt bőre kifehéredett, haja zöld lett, és a sebészi beavatkozások miatt arcára jellegzetes vigyor került. Így született meg a Batman-univerzum legjelentősebb főgonosza, Joker. A filmet két szakaszra lehet fölbontani. Az egyik Joker születése, és Batman rejtélyes föltűnései, a másik pedig Joker háborúja a város ellen. Eközben fokozatosan alakul egy szerelmi szál is Vicki Vale újságírónő (Kim Basinger), és Bruce Wayne között. Nagyon jól kidolgozott szálról van szó, mivel a Vicki-ért való küzdelemben Bruce civilben is akaratlanul szembekerül majd a szintén a hölgyre pályázó Jokerrel. Van egy negyedik tagja is a szerelmi történetnek, ez pedig Alexander Knox (Robert Wuhl), aki emellett mániákusan nyomoz Batman után is.

Azokban a filmekben, ahol ennyire komplex a történet, nagyon könnyen el lehet szúrni a dolgokat. Tim Burton viszont kezdő rendező létére mesterien csűri-csavarja a sztorit, és képes volt elérni, hogy elkészítse minden idők egyik legjobb képregényadaptációját úgy, hogy közben a saját elképzeléseit és fantáziáját is beleszőtte a dologba. A híres Batman képregények motívumai felfedezhetőek a filmben, Joker születését például szinte teljes egészében személyes kedvencéből, a már említett Gyilkos tréfából vette át. A film címe egy kicsit becsapós, mivel a főszereplő itt nem Batman, hanem a főgonosz Joker, akinek rendkívül részletesen követhetjük végig történetét. Bruce Wayne ehhez képest kevesebbet mutatkozik, ez betudható zárkózottságának, és világtól való elidegenedésének is. Érdekes, hogy Bruce mindkét életében ellenfele Jokernek - a magánéletben a Vickiért való küzdelem, Batmanként pedig a jó és a gonosz tipikus harca teszi őket ellenféllé.

Vicki Vale és Alexander Knox újságírók is fontos szereplők lesznek, mivel az ő szorgalmas kutatásaiknak köszönhetően ismerhetjük meg Bruce-t. Kiderítik, hogy szüleit egészen kicsi korában a szeme láttára meggyilkolták (később az is kiderül, hogy a gyilkos a fiatal gengszter, Jack Napier volt), és innentől kezdve már csak egy lépés, hogy Vicki rájöjjön Bruce féltett titkára. Sok rajongó majd' szívrohamot kapott annál a jelenetnél, ahol Alfred (Michael Gough) a Wayne-rezidencia inasa beengedte Vicki-t a Denevérbarlangba, ezzel leleplezve gazdája minden titkát. Emiatt a jelenet miatt egyébként sokat bírálták a rendezőt.

Burton viszont látvány terén is bizonyította zsenialitását. Gotham City félelmetesen jól néz ki. Sötét, keskeny utcák, magas, gótikus épületek, koszos mocskos sikátorok - bár már sokan, sokféleképpen megalkották ezt a helyet, talán Burtonnek sikerült ez leginkább. Ennél jobb helyet nem is találhatott volna Batman tevékenységének, hatalmas piros pont tehát. Bár igaz ami igaz, néha átcsap a ló túloldalára, és annyira sötétnek ábrázolja a képet, hogy szinte semmit sem lehet látni a történésekből - ez főként a végső, templomtoronyban játszódó jelenetnél teljesül. Ám ezek ellenére Gotham megmaradt egy kísérteties lidércnyomásnak, nem győzöm eléggé dícsérni ezért a rendezőt.

A főhősök ábrázolása terén sem kellett csalódnunk. Itt a képregények megkötötték a rendező kezét, de nem kell aggódni, mivel mindkét fő karakter 100%-ig hű maradt ezekhez. Batman ruhája nagyon jól néz ki, mondjuk az eredetileg megszokott szürke-fekete kombináció helyett Michael Keaton ruhája talpig fekete, a denevérszimbólum a mellkasán pedig sárga alapon egy fekete denevért ábrázol. Érdekesség, hogy a ruha 20 kg-ot (!) nyomott, ezért Keaton néha egy kissé nehézkesen mozgott benne a forgatáson, de a Sötét Lovag megjelenése ennek ellenére is zseniális lett. Joker ábrázolása is teljesen a képregényekből merít, külön dícséret jár itt a maszkmestereknek és sminkeseknek.

A rajongók ráadásul még megcsodálhatták a nagyszerűen megcsinált Batmobilt, és a film végén a Batwinget is, amelyek ugyan nagyon drágák voltak, ám mégis rengeteget tesznek hozzá a filmhez. A színészi alakítások szintén nagyon jók. Michael Keaton kitűnő választás volt Bruce Wayne szerepére, nagyon jól játssza el a világ elől elzárkózó, kissé megkeseredett magányos hőst. Kim Basinger meglepően jól alakít a filmben, viszont Robert Wuhl-al nem voltam mindig megelégedve. Föltűnik még Jack Palance is, aki a forgatás során többször is összeszólalkozott Burton-nel, ám ez a produkcióban nem látszik, mivel kitűnően szerepel a maga kis játékidejében. Pat Hingle Gordon felügyelőként fájóan keveset szerepel, mivel a DC univerzum legvagányabb, és legelszántabb zsaruja itt csupán egy pocakos fánkzabáló benyomását kelti. Billy Dee Williams is amolyan háttérmunkás Harvey Dent szerepkörében. Michael Gough Alfedként is nagyon a háttérbe van szorítva, ám még így is nagyszerűen kelti életre a Wayne ház inasát. A valódi showman, aki körül az egész film forog, és aki élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, az Jack Nicholson. Nicholson simán lejátssza az összes többi szereplőt, és ennek megfelelően, értelemszerűen ő kapta a legtöbb játékidőt is. Bár nem volt könnyű meggyőzni őt a szerep elvállalásáról, végül mégis belement, és maximálisan teljesített. Sajátos mozgása, ütős szövege, és elnyújtott sátáni kacagása igazi filmes legendává tette az ő Jokerét. Ennek megfelelően tekintélyes összeget akasztott le a forgatás után, a filmért járó fizetése kb. 60 millió dollár körül volt.

A zenét Danny Elfman szerezte, és mit mondjak, valami elképesztően jóra sikerült. A Batman filmzenéje azóta már igazi legendává nőtte ki magát, csakúgy, mint oly sok más dolog ebben a műben. Kiemelném még a szintén maximálisan jóra sikerült magyar szinkront is. Főleg a Nicholson hangját adó Sinkó László érdemel elismerést, mivel hangja tökéletesen illik a színészhez, és emellett kitűnő munkát is végzett.

Összességébe véve a Batman az egyik legjelentősebb képregényfilm. 1989-ig a témával foglalkozó művek mind-mind gyerekesek, vicceskedők, komolytalanok voltak, Tim Burton viszont igazi hagyományt teremtett a maga Batman-ábrázolásmódjával. Ennek az lett az eredménye, hogy a 90-es éveket végig a Denevérember uralta, futószalagon jöttek ki az újabb és újabb Batman blockbusterek. Ennek a hihetetlen fölkapottságnak az lett az eredménye, hogy egy bizonyos Joel Schumacher sikeresen a sírba vitte szegény hőst, de ez már egy másik történet. Bár a legelső Batman közel sem hibátlan film, hiszen logikai bakik lépten-nyomon előfordulnak benne, mindenképpen egy kultuszfilmmé vált. Csak az apró hibái miatt 9/10.

Batman visszatér

Az első rész óriási sikere miatt a Warner Bros. fölkérte Tim Burtont egy új Batman film készítésére, amely közel kétszer annyi pénzből készülhetett el. 1992-ben mutatták be a mozikban a Batman visszatért, és bár a film sikeres volt, mégis csupán feleannyi hasznot termelt, mint az előző epizód. Én viszont úgy gondolom, hogy a második rész is legalább olyan jó lett mint az első, de erről majd lentebb fogok írni.

A film stábja szinte teljes egészében megmaradt. Mivel Jack Nicholson értelemszerűen már nem szerepelhetett, a főgonosz szerepét rögtön három színész vette át tőle: Christopher Walken, Danny DeVito és Michelle Pfeiffer. Bruce Wayne szerepében Michael Keaton megmaradt, és Michael Gough is megtarthatta Alfred szerepét.

Gotham városában egy ideje béke honol. A Joker terrorjának vége, embereit a rendőrség elfogta, Batman pedig őrzi a békét az utcákon. A bűnözés azonban mégis folytatódik, mivel egy Max Shreck (Christopher Walken) nevű iparmágnás törvénytelen üzleteivel és projektjeivel rontja a várost. Igazi álszent sznob, aki igyekszik Gotham "télapójának" látszani miközben megtömi saját zsebeit. Emellett az emberek pletykálni kezdtek a rejtélyes Pingvinemberről (Danny DeVito) aki a város alatti kanálisokban bujkál a nyilvánosság elől. A Pingvin azt tervezi, hogy csapdába csalja Max-et, mivel minden áron szövetségesévé akarja tenni Gotham legbefolyásosabb emberét, a saját érdekében. Ő ugyanis sikerre, és hírnévre vágyik, torzsága miatt viszont bujkálnia kell a nyilvánosság elől. Max és a Pingvin egy idő után persze találkoznak, és létrejön sátáni szövetségük, céljuk pedig az, hogy a Pingvin (akinek később kiderül a valódi neve: Oswald Cobblepot) a város polgármestere legyen. De mire való a denevérember, ha nem arra, hogy ezt megakadályozza? Bruce Wayne (Michael Keaton) magánemberként és Batmanként is felveszi a harcot a két szélhámos ellen.

A történet persze egy másik szállal is rendelkezik. Max Shreck titkárnője, Selina Kyle (Michelle Pfeiffer) egy igazi teszetosza kis nőcske, aki folyamatosan meg van félemlítve főnöke által. Egyszer kíváncsiságának köszönhetően rábukkan Max illegális energiakondenzátorának terveire, mire főnöke dühében kilöki őt a sokadik emeletről. Selina azonban túléli a zuhanást, és ezek után teljesen megváltozik: vérszemet kap, ezért magára ölt egy macskaruhát, így ő lesz a Macskanő, aki az egyetlen kérdőjel a filmben. Ugyanis nem lehet eldönteni, hogy Selina kinek az oldalán áll. Szövetkezik a Pingvinnel, ugyanakkor Batmannal is elég közeli kapcsolatba kerül.

Burton történetvezetése nagyjából megegyezik az előző résszel. Bruce Wayne és Selina álarc nélkül is keresztezik egymás útját, és egymás szeretőivé válnak, ám mikor felöltik álruhájukat esküdt ellenségek lesznek, mintha csak egy görög drámában lennénk. Ugyanakkor Bruce más harcot is folytat. Civilben, milliárdos üzletemberként megpróbál keresztbe tenni Shreck aljas üzleteinek, míg Batmanként a Pingvinnel küzd a város biztonságáért. A szerelmi szál egyértelműen jobb mint az első részben, ráadásul Selina sokkal stílusosabb módon jön rá arra, hogy kedvese valójában denevérnek öltözik éjszakánként. Bár a három közül egyik főgonosz sem olyan erős karakter, mint Joker volt, együttesen legalább akkora veszedelmet jelentenek, és ehhez a színészek is hozzátették a magukét.

Mivel a rendező nem változott, Gotham is nagyjából úgy néz ki mint előzőleg. Igaz, már nem annyira komor és hátborzongató, mivel a film karácsony előtt nem sokkal játszódik, és az ünnepi díszek oldják a síron túli hangulatot. Viszont továbbra is sötét van (bár mostmár nem annyira, hogy ne lássunk semmit). Batman kellékei is pontosan megmaradtak: a Batmobil és a denevérruha ugyanúgy néznek ki. Ebből az következik, hogy Keaton még mindig kissé nehézkesen mozog Batmanként, igaz ez egyáltalán nem zavaró. A film végén megcsodálhatunk egy új járgányt, ami lényegében egy Bat-motorcsónak, vagy nem tudom mi.

A színészek ismét baromi jók. Keaton ugyanazt hozza, mint az előző részben, nem is vártunk tőle mást. DeVito is nagyszerű Pingvinnek bizonyult, és Michelle Pfeiffer is jól alakít Selina Kyle szerepében. Dícséretes, hogy a négy főszereplő ellenére Burton több szerepet adott Alfrednak, akit Michael Gough játszik kiválóan. A film szerepe ezúttal szerintem Christopher Walkené, aki hátborzongatóan jól játssza el a hataloméhes, agyafúrt üzletember Shreck-et.

Gyakran azon bukik el egy film, hogy a sok főszereplő a mennyiség miatt kétdimenziós sablonkarakterré válik. Ez itt nem így van. A három főgonosz ugyanis kitűnő felvezetővel rendelkezik, nagyon jól megismerhetjük őket már az első fél órában. Pingvn és Macskanő eredettörténetét részletesen végigkövethetjük, Shrecket pedig fölösleges lenne ilyen hosszan bemutatni. Mivel folytatásról van szó, Batmant már jól ismerhetjük, ezért őt nem szükséges túl sokáig felvezetni. A Batman visszatér emellett sokkal több poént süt el, mint az előző rész, talán mindegyik szereplőre jut egy-egy vicces pillanat. Ennek ellenére a film nem válik gagyi matinéműsorrá, sikerült megtalálni a komor hangulatot még így is.

És bár a felvezetés nagyszerű, a lezárás meglehetősen összecsapottra sikerült, és ez az egyetlen komoly hiba. Kitalálhattátok, hogy a Pingvin egy idő után megbukik, és bosszúból, Jokerhez hasonlóan az egész várost pusztulásra ítéli. Viszont egyszerűen röhejes, hogy ezt milyen módon teszi. Minden egyes pingvinjére rakétát erősít, és velük akarja romba dönteni Gothamet. Ez a fajta megoldás egyszerűen nem méltó a filmhez, bár érezhető, hogy itt már egy kicsit a gyerekeket is megcélozták. Ami viszont nagyon jó ötlet volt, hogy az összes főszereplő történetét egy helyen és időben vágja el Burton.

Apropó gyerekek. A filmet sok kritika érte amiatt, hogy rendkívül agresszívre, és véresre sikerült. Ez teljesen igaz. Olyan jelenetek kaptak helyet, mint például, hogy Batman fölgyújt egy embert, Selina Kyle sokkolóval szénné éget valakit, a Pingvin leharapja az egyik őt sértegető fickó orrát, és egy levágott kézzel hadonászik a csatornában. Ezek miatt a McDonalds le is fújta a film premierjére beiktatott Happy Meal programját. Viszont akik ezt sérelmezik, azok tanulják meg, hogy a Batman nem gyerekeknek való, és kész.

A zenét Danny Elfman szerezte, és nagyjából a dallamok megmaradtak a réginek, bár néhány nagyon jó újat is hallhatunk a film során. A Batman visszatér egy nagyon színvonalasra sikerült folytatás, amely Burton Batman-filmjeinek végét is jelentette. Nem azért, mert olyan rossz, hanem mert a stúdió túl sötétnek és erőszakosnak találta ezt a világot, és egy sokkal könnyedebb, emészthetőbb Batman-re vágyott. Ha önnmagában a filmet nézzük, akkor simán fölér az első szintjére, apró hibái pedig könnyen megbocsájthatóak. Viszont mégsem bír akkora jelentőséggel a műfajban mint az első rész, ezért kap csak 8/10-et.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr445365466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.06.18. 09:14:00

az első rész tényleg egy zseniális a képregényfilm a második már egy burton film batman filmnek álcázva. Ettől nem lesz kevésbé jó, csupán más a film.
süti beállítások módosítása