A rasszizmus mindig is nagyon kényes téma, főleg a filmgyártás területén. Az egyes embertípusok között feszülő örökös ellentétet már sokan sokféleképpen a vászonra álmodták, Tony Kaye 1998-as filmje, az Amerikai História X azonban minden kétséget kizáróan egy kiemelkedő darabnak számít közöttük. Amellett, hogy részletesen kielemzi az USA-ban folyó fekete-ellenes mozgalmakat, még a modernkori nácizmussal, és az emberek téveszmék által történő befolyásolásával is foglalkozik. Tony Kaye filmje nem patyolatlelkűeknek való, ugyanis tabukat nem ismerve tárja elénk azt, hogy valójában mi is folyik a környezetünkben, és bár a cselekmény színtere az Egyesült Államok, minden ország egy kicsit magára ismerhet benne.

Derek Vinyard (Edward Norton) élete egyetlen éjszaka alatt gyökeresen megváltozik. Mikor öccse, Danny (Edward Furlong) észreveszi, hogy a kertjükben három fekete férfi próbálja meg elkötni az autójukat, azonnal szól bátyjának, aki kirohan a házból, és se szó, se beszéd kivégzi a betolakodókat. Az egyetlen perc alatt elkövetett hármasgyilkosságért Los Angeles hírhedt neonáci bandavezére három év fegyházbüntetést kapott, ám úgy tűnik, Danny folytatja azt, amit Derek elkezdett.

"Az én Mein Kampfom" - ezzel a címmel ad be három év múlva Danny Vinyard egy irodalom házi-dolgozatot. Az antiszemita iromány azonnali botrányt csap a Venice Gimnáziumban, az afroamerikai igazgató, Bob Sweeney (Avery Brooks) pedig ahelyett, hogy kirúgná a szemlátomást problémás fiút, úgy dönt, kineveli belőle a rasszista hajlamot. Azt a feladatot adja Danny-nek, hogy másnapra adjon be egy új dolgozatot Amerikai História X címmel, és részletesen írja le benne bátyjának rossz útra térését, és az abból leszűrt tanulságot. Danny ekkor még nem is sejti, hogy azon a napon az ő életében is hatalmas változás fog végbemenni.

Derek-et ugyanis épp aznap engedik ki a börtönből, ám a rettegett nácivezér helyett egy teljes pálforduláson átesett ember tér vissza a családjához. Derek elhatározza, hogy egyszer és mindenkorra leszámol régi életével, és kilép az őt héroszi imádattal övező bandájából. Bár Derek-et hősként ünneplik, egyvalaki mégis fölötte áll: Cameron Alexander (Stacy Keach), a los angeles-i nácimozgalom kitalálója örömmel fogadja vissza egykori jobbkezét, és már el is tervezte a dicsőséges jövőjüket. Azonban hamarosan Cameron is nagyot koppan, csakúgy mint Derek összes régi cimborája, mivel az idősebbik Vinyard testvér nyíltan kjelenti, hogy ő többet nem kér a gyűlölködésből.

A történet valós ideje tehát egyetlen nap, viszont Danny házidolgozatából megismerhetjük a teljes történetet: az egykori harcokat a város kerületeiért, Derek múltbéli szónoklatait Amerika problémáiról, a csalájdukon belüli viszályokat, és nem utolsó sorban Derek börtönéveit - azokat a kemény éveket, amelyek alatt a dühös és bosszúszomjas fiúból egy felvilágosult gondolkodású, felelősségteljes férfi lett. Kiderül az is, hogy a Vinyard fivérek apját egy néger férfi lőtte agyon, és hogy emiatt csatlakozott legidősebb fia az illegális mozgalmakhoz, valamint a legvégén visszanyúlunk mindennek a gyökereihez, és rájövünk, hogy a hatalmas kultusszal övezett apa sem volt teljesen fedhetetlen.

Ki merem jelenteni, hogy Tony Kaye filmje egy mestermunka - nem nagyon találtam benne olyan részt, amelybe bele lehetne kötni. A rendezési koncepció tökéletes, végig a múlt és a jelen idősíkjai között fogunk ugrálni, és így mégjobban kiélesedik a kontraszt a régi és az új Derek Vinyard között. A rendező arra is ügyelt, hogy ne zavarja össze a nézőket, ezért a múltbéli jeleneteket fekete-fehérben fogjuk látni. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ez nem egy átlagos amerikai antirasszista propagandafilm: sem a feketéket, sem az őket üldöző újfasisztákat nem ábrázolja ártatlannak. Minden szereplőnek van valami bűne: Dereknek a gyilkosságok, Danny-nek a házidolgozat, a bandatagoknak pedig az, hogy szó nélkül követik vezérük minden utasítását. Az is megfigyelhető, hogy egy-egy ember mekkora hatást tud gyakorolni a tömegekre, hiszen a legtöbben még azt sem értik, hogy miért csinálják azt, amit csinálnak, csupán birka-módra asszisztálnak a kegyetlenebbnél kegyetlenebb négerellenes bűncselekményekhez. A primitív emberek ugyanis nem egy célért, csupán a balhé kedvéért szegődnek a lázongó mozgalmak szolgálatába, ha pedig az egykor dicsőített vezérük beismeri, hogy tévedett, azonnal ellene fordulnak.

A fő történeti szál Derek megváltozásáról, és annak hosszas útjáról szól. A film legerősebb része szerintem a börtönévek bemutatása, hiszen a főszereplő itt szembesül először azzal, hogy milyen érzés a kisebbséghez tartozni, és üldözőből üldözötté válni. Derek-re biztos szenvedés várt volna a sitten, ám a sors furcs fintora, hogy pont egy afroamerikai rab menti meg az ő életét, ezzel adósává téve őt. Persze hamarosan Danny is megváltozik, őt pedig a szintúgy színes bőrű Sweeney igazgató téríti jobb belátásra. Talán Sweeney az egyetlen szereplő, akinek valóban semmi bűne sincs - okos és tanult ember benyomását kelti, aki az észérveket részesíti előnyben az erőszakkal szemben. Nem egy menthetetlen nevelési kudarcot lát Danny-ben, hanem egy bátyjára végtelenségig büszke, útmutatásra szoruló kamaszt, aki még nagyon sokmindent nem tud a világról.

Nagyszerű jelenetekből sincs hiány: ilyen például a film eleji kosármeccs a feketék és a fehérek között, vagy a neonáci banda randalírozása egy bevásárlóközpontban. A rendező nem kímélte a nézőket, és leplezetlenül tárta elénk az erőszakot, de hál' istennek ez nem vált öncélúvá. A film legfőbb mondanivalója végsősoron az, hogy előbb-utóbb mindenki megváltozhat, viszont ettől függetlenül a múltban elkövetett bűneinknek vállalnunk kell a következményeit. A befejezésre a legjobb szó pedig a sokkoló lehet: garantáltan mindenki a székében marad a stáblista alatt is.

Edward Norton teljesen megérdemelte volna az Oscart 1999-ben, mivel egyszerűen zseniálisan játszik a filmben, ennek hátulütője, hogy Edward Furlong szinte elhalványul mellette, pedig rá sem lehet panaszunk. Avery Brooks keveset szerepel, viszont az ő alakítása is teljesen megállja a helyét, és ugyanez mondható el a Cameron-ként szereplő Stacy Keach-re is.

Tony Kaye tehát egy igazán maradandó művet tett le az asztalra, mivel az Amerikai História X nemcsak nagyon tetszett, de az egyik kedvenc filmem is lett. Kevés más filmet tudok mondani, amiben minden ennyire passzolna, és összhangban lenne, mint itt, Edward Norton alakítása pedig könnyedén beleférhetne mondjuk egy "Minden idők 100 legjobb színészi játéka" listára, de az is lehet, hogy már fel is került egy ilyenre. Az én pontszámom pedig nem más, mint 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.