Mementó (2000) kritika

2013.06.10. 17:22

Mielőtt Christopher Nolan denevérszárnyakra kapott volna, megrendezte első filmjét, a 2000-ben elkészült Mementót. Nem mindennapi alkotásról van szó, hiszen olyan dologgal foglalkozik, amivel addig nem sokan: az emlékezéssel. Pontosabban az emlékek folyamatos elvesztésével.

A főszereplő Leonard Shelby (Guy Pearce), aki egy baleset következtében elvesztette a rövid távú memóriáját. Vagyis a baleset előtti életére emlékszik, utána viszont már semmire. Az utolsó emléke az, hogy feleségét valaki meggyilkolja, és ez fogja őt előrevinni az életben. A bosszú felesége gyilkosán. Ez ad értelmet az életének, ez ad neki célt. Ahhoz, hogy mindig tudatában legyen saját cselekedeteinek, jegyzeteket készít, és ezekkel üzen saját magának. A fontosabb személyekről fotókat csinál, és rájuk írja, hogy ki kicsoda, a parancsszavakat, amik nélkülözhetetlenek számára pedig magára tetoválja. Mindössze ezekre a dolgokra támaszkodhat célja elérésének érdekében. Fő segítője Natalie (Carrie-Anne Moss) lesz, aki szintén elvesztett valakit. A másik társa pedig Teddy (Joe Pantoliano), akinek szándékai nem egyértelműek.

A Mementó legnagyobb különlegessége az, hogy a történetet visszafelé meséli el. A nyitó képsorokban már látni fogjuk, hogy mi lesz a film vége, ki lesz a gyilkos valójában. Amiért mégis végignézzük a filmet az az, hogy megtudjuk ennek okát, és előzményeit. Külön kitérnék a film nagyszerű nyitányára, amikor Leonard bosszú-gyilkosságát láthatjuk visszafelé lejátszva. Nagyszerű jelenet, ami az egész film történetvezetését jellemzi. Néha visszaemlékezéseket láthatunk majd Leonard múltjáról, és itt kiderül, hogy ő régen egy biztosító-társaság nyomozója volt, aki azt derítette ki, hogy jogosak-e a kártérítési-kérelmek. Itt találkozott egy Sammy nevű emberrel, akinek hasonló betegsége volt, mint neki később. Ekkor Leonard viszont azt gondolta, hogy Sammy csak megjátssza magát, mivel kiderült, hogy a probléma nem szervi eredetű. Úgy is felfoghatjuk, hogy Leonard ennek büntetéseként kapta meg a későbbi memóriazavarát.

A film során kiderül, hogy a főszereplő legnagyobb problémája az, hogy fogalma sincs arról, hogy mi a szándéka a körülötte lévő embereknek. Valaki együttértez vele, de van aki aljas módon igyekszik kihasználni betegségét. Főként az emberek közti eligazodásban segítenek a képaláírásos fotók, de ennek ellenére Leonard könnyen megtéveszthető lesz.

A főszerepben Guy Pearce, ha nem is zseniálisan, de mindenképpen kiválóan alakít. Érthetetlen, hogy miért nem kapott több említésre méltó filmszerepet 2000 óta. A másik fontos karakter a Mátrix Trinitije-ként ismert Carrie-Anne Moss, aki a rutinosabb színésznők közé tartozik, éppen ezért teljesen jól játszik. A harmadik fontos karakter Joe Pantoliano teljesen elhalványul mellettük, de azért ő sem volt rossz. Viszont egyértelmű, hogy az egész film Guy Pearce alakításán állt vagy bukott, hiszen az ő karaktere volt mindennek a mozgatója. Szerencsére sikerült neki elvinnie a hátán a produkciót.

A Mementó tehát nagyon különleges film, és mindenképpen érdemes megnézni. Nem akkora giga-produkció, mint a későbbi Batman filmek, vagy az Eredet, de tény, hogy Christopher Nolan fényes karrierje itt gyökerezik. A film egyetlen hibája az, hogy néha zavaros, és nehéz követni, mivel nem nagyon vagyunk hozzászokva az olyan filmekhez, ahol minden visszafelé játszódik le. A bonyolultság ellenére viszont végig értjük a történetet, ezért ez tényleg nem nagy hiba. A végén (vagyis az elején) pedig biztos vagyok benne, hogy sokan meg fognak lepődni. A Mementó pontozása véleményem szerint 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr625354311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.