South Park (1997) kritika

2013.06.10. 17:54

Rendhagyó módon most nem egy adott filmről, hanem Trey Parker és Matt Stone kultikus rajzfilmsorozatáról, a South Park-ról fogok írni. 1997 előtt az animációs/rajzolt filmek főként gyerekeknek készültek. Abban az évben viszont megjelent a Colorado állambeli hegyi kisváros történetét bemutató sorozat, amelynek főszereplői ugyan gyerekek voltak, mégis elsősorban felnőttek számára készült ez az alkotás. Vagy ahogy a bevezető szöveg mondta: "...megtekintése semmilyen korosztálynak nem ajánlott."

A South Park négy általános iskolás gyerek történetét és kalandjait dolgozza fel. Névszerint Kyle, Stan, Kenny, és Cartmen életébe tekinthetünk be, akik a már többször megemlített kisvárosban laknak. South Park pedig egyáltalán nem átlagos hely, itt ugyanis olyan dolgok történnek nap mint nap, mint például ufótámadás, pusztító mutánsok elszabadulása, sőt még maga a halál is ellátogat ide, hogy csak néhány dolgot említsek. Ez a városka tehát olyan szürreális és nyakatekert, hogy ennél szürreálisabb és nyakatekertebb már nem is lehetne. A mára már 16 évadot megélt sorozat minden egyes epizódjában történt valami furcsa dolog, és a gyerekek mindnek szemtanúi voltak.

Ami a South Parkot különlegesség teszi, az a töménytelen társadalomkritika. A rendezők igyekeztek bemutatni az amerikai társadalom összes súlyosabb problémáját, mint például a reklámok által befolyásolt generációt, a túlzott mértékű fegyvervásárlást, más népek állandó lenézését, az egészségtelen életmód következményeit, a rasszizmust és az antiszemita nézeteket stb... Ezenkívül még a sorozat jellegzetessége a celebek és a mondvacsinált sztárok állandó kiparodizálása, mint például Paris Hilton, Elton John, Ozzy Osbourne, Barbara Streisand, Michael Jackson és még sorolhatnám. Nem véletlen tehát az, hogy bemutatásakor hatalmas botrányt kavart a műsor, és több helyen be is tiltották vetítését.

Néhány szót a főszereplőkről: a négyes csapatból Kyle és Stan a jóbarátok, ők általában a jó ügyet képviselik, és a felnőtteknek tetsző módon viselkednek. Kenny szegény sorsú család fia, ő a legszerencsétlenebb mind közül, és egy kicsit ki is lóg a baráti körből. Cartmen pedig a rosszat testesíti meg: elkényesztetett, haszonleső, önző és kegyetlen gyerek, ám ennek ellenére mégis ő a legnagyobb közönségkedvenc eredeti stílusa, és sok humoros pillanata miatt. Érdekes, hogy a gyerekek nem bíznak feltétlenül a szüleikben, legjobb barátjuk az iskola menzása Chef bácsi. Chef megpróbálja a jóra tanítani a srácokat, és sokszor ki is segíti őket a bajból. Az osztályuk tanára Mr. Garrison egy elég érdekes személyiség: legtöbbször a homoszexualitással járó mindennapos problémákat mutatják be vele. Folyton egy Kalap úr nevű bábuval játszik, ebből arra lehet következtetni, hogy disszociatív személyiségzavarral rendelkezik. Jimbo bácsi és barátja Ned két fegyvermániás vietnami veterán, akik amerika állandó fegyverkezését figurázzák ki.

Az állandó társadalomkritika mellett sokszor a groteszk humor is feltűnik a sorozatban. Örökös visszatérő "poén" az, hogy Kenny minden epizódban látványos módon elhalálozik, de Cartmen túlsúlyával is sokszor viccelődnek. Kyle-t általában zsidó származásával csúfolják, ő és az antiszemita Cartmen örökös vitában állnak. Ugyanakkor a különböző etnikumok elfogadására is felhívják a figyelmet, hiszen az afroamerikai Chef az egyik legszimpatikusabb karakter a sorozatban. A vallások is terítékre kerülnek, mivel Jézus és a Sátán állandóan feltűnik. Sőt, Jézusnak még egy külön tévéműsora is van, a "Jézus és a haverok". Nagy botrányt keltett a muzulmán körökben az a rész, amelyben Mohamed prófétát medveként ábrázolták a készítők. Az egyik epizódban pedig a nagyon újkeletű mormon vallásra is kitekintést tesznek.

A magyar hangok nagyon jók lettek, Bozsó Péter, Malkovics Tamás, Dolmány Attila és persze Csőre Gábor kitűnően szinkronizálják a gyerekek hangját, jobban is mint az eredeti műsorban Trey Parker és Matt Stone.

A South Park személyében szintén egy mérföldkőre leltünk a televíziózás történetében. Hatására olyan rajzfilmsorozatok indultak útnak, mint a Family Guy, vagy az Amerikai fater. Jók voltak még azok az idők amikor az SP rövidítésről mindenkinek ez, és nem pedig a mikrofonnal bohóckodó hülyegyerek jutott eszébe. Ez a sorozat bebizonyította, hogy a mese nagyon komoly dolgokat is ki tud fejezni, ha nem is minden káromkodástól mentes módon. Azthiszem elég egyértelmű a pontozás: 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr825354357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.