A mostani kritikámban a Watchmen - Az őrzők c. filmmel fogok foglalkozni, amelyet a 300-ról elhíresült Zach Snyder rendezett 2009-ben. Talán lassacskán képregényfilm-specialistának is mondhatja magát, hiszen a Watchmen is egy híres képregényből készült, csakúgy mint a 300. És mi tagadás: ez az egyik legkétarcúbb film amit valaha láttam. Legalább ugyanannyi benne a negatívum mint a pozitívum, úgyhogy nem is igazán tudom, hogy melyikkel kezdjem.

Talán először foglalkozzunk a történettel. 1985-ben járunk, és ekkor azon kívül, hogy Marty McFly elutazott az időgéppel, történt egyéb dolog is. A világ atomháború szélén állt, ugyanis a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió kölcsönösen hadat üzent egymásnak. A vérszomjas Nixon elnököt sokadszorra újraválasztották, nem kis felháborodást keltve ezzel. Ráadásul a béke megőrzésére be akarta vetni amerika titkos fegyverét: a szuperhősöket. Ebben a párhuzamos univerzumban ugyanis az emberfeletti képességekkel bíró lények, és jelmezes igazságosztók létezése a világ legelfogadottabb dolga. Nem véletlenül említettem az időgépes dolgot, ugyanis a Watchmen világában ugyanolyan valószínűséggel fordulhatna elő egy repülő DeLorean, mint egy trolibusz. Itt nem lepődik meg senki azon, ha egyszercsak az égből lepottyan egy kéken foszforeszkáló ember-mutáns, és rendet teremt. A hősöket egy 5 főből álló Watchmen (magyarul: Az őrzők) nevű csapatban fogták össze. A történet elején viszont az egyik tagot nevezetesen a Komédiást (Jeffrey Dean Morgan) megölik, és a többi Őrző elkezd nyomozni az ügyben. És persze még a fenyegető atomháborúval is meg kell birkózniuk. Innen bonyolódik tehát a történet, és ahány hős van, annyi szálon fut majd. Van egy maszkos-kalapos mogorva nyomozó, Rorschach (Jackie Earle Haley), aki a halott bajtársuk ügyében tevékenykedik majd, van egy félig ember-félig mindenható fizikus, Dr. Manhattan (Billy Crudup) aki az atomháború megelőzésén dolgozik, lesz egy csinos igazságosztónő (Malin Akerman) akinek jutott egy szerelmi szál, és ott lesz még Nite Owl (Patrick Wilson), aki a szerelmi szál másik résztvevőjeként tűnik fel. Kicsit kilóg a sorból a tehetős üzletembert megformáló Ozymandias (Matthew Goode), akihez a filmvégi kötelező csavar kapcsolódik majd.

Az első nagy pozitívum: a Watchmen az egyik legjobb képregényadaptáció amit valaha láttam. Minden képkockájáról ordít, hogy ezt egy DC Comics sorozatból csinálták. A színárnyalatok, a jelmezek, a díszletek ennél tökéletesebbek nem is lehettek volna. Már csak a szövegbuborékok hiányoztak a szereplők fejei fölül. A Sin City óta nem is volt ilyen egyedi látvánnyal rendelkező képregényadaptáció, de tényleg. A második nagy pozitívum: a filmben lévő harcok istentelenül királyul néznek ki. De olyan szinten, hogy ez már a Mátrixot alázza. Gyönyörű a koreográfia, és hihetetlenül látványos, ráadásul a lassítások, és a vér-effektek is pont ott vannak ahol lenniük kell. Igazi bűnös élvezet egy ilyen jelenetsort végignézni. És pont a film legelején kapunk is egyet, amelyben a Komédiás halálát leli. Harmadik pozitívum: a flashback jelenetek. Gyakran találkozhatunk viszaemlékezésekkel a film során, és ezek jól meg vannak csinálva. Minden karakterhez köthető egy visszaemlékezős rész, ahol a gyerekkorát/korai szuperhős éveit/szuperhőssé válását tekinthetjük meg. Az alattuk lévő narráció pedig nagyon, de nagyon jól meg van írva, vetélytársnak szintén a már szóba került Sin City-t hoznám fel. Negyedik pozitívum: Rorschach. Rorschach ugyanis az egyik legcoolabb, legvagányabb, legkarakteresebb képregényhős, akit valaha láttam. Simán odatehető Joker, Batman, Spider-Man és Iron-Man mellé. Hihetetlen stílusa van, ami tudom, hogy elsősorban a képregényből ered, de akkor is sikerült mesterien a filmvászonra átültetni. Az őt játsszó Jackie Earle Haley pedig brillírozik, kimagaslóan övé a legjobb alakítás az összes közül. Ötödik pozitívum: a nyitó stáblista. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy kronológiai sorrendben végignézhetjük azt, hogyan vették ki a részüket a szuperhősök az amerikai történelemből. Küzdöttek a japánokkal, és a németekkel, ott voltak a vietnami pokolban is, és emllelett még embereket is mentettek. Ezekre a történelmi pillanatokra később visszautalást is kapunk majd.

Az első nagy negatívum: A történet egész egyszerűen egy hihetetlen nagy baromság. Az egész teljesen érdektelen a néző számára, hiszen nekünk tökmindegy, hogy lebombázzák-e a szovjetek amerikát, vagy béke lesz. Semmi kiélezettséget nem találhatunk a filmben, és szerintem maga a párhuzamos univerzum is elég gagyira sikerült. De erről majd később. A második nagy negatívum: a színészi játékok. Egy szereplőn kívül az összes színész olyan hatást kelt, mintha egy óvodás farsangi mulatságon bohóckodnának jelmezben. Ha csak arra gondolok, hogy Matthew Goode a félrefésült hajával együtt sokkolni akart bennünket röhögnöm kell. Malin Akerman civilben egész tűrhető, és még szép is, de amikor igazságot oszt, az katasztrófa. Patrick Wilson olyan mintha Batman erőtlen paródiája lenne, pedig eleinte ő még jónak tűnt. Talán csak a Komédiást alakító Jeffrey Dean Morgan hozza megfelelően a szerepét. Ja, és majdnem elfeledkeztem Billy Crudup-ról , aki Dr.Manhattant játssza. Ő csak a flashback részeknél jelenik meg, mivel a 85-beli doktort számítógéppel animálták. Talán jobb is így. A harmadik negatívum: Túl sok a múltidézés. De tényleg, az egész film tele van emlékezős jelenetekkel, ami nem baj, de alig derül ki belőlük valami. És itt jön a négyes számú hiba: nem tudunk meg semmit. Fogalmunk sincs róla, hogy mióta fogadják el a szuperhősöket a társadalomban, fogalmunk sincs arról, hogy mi vezérelte őket...Na jó amit tudunk: a hősöket először a második világháborúban alkalmazták katonai fegyverként, az ötös női tagja anyja kérésére lett igazságosztó, aki szintén az volt, és Dr. Manhattan egy laboratóriumi baleset következtében keletkezett. Ennyi. Se több, se kevesebb, ennyit tudunk a főhőseinkről. Ötödik negatívum: túlzsúfoltság. A történet sok szálon fut, a színészek gyengék az elvitelükhöz, és még zsúfolt is a film. Be akarnak mutatni nekünk egyszerű nyomozást, rendfenntartást, múltidézést, atomkatasztrófát, mars-expedíciót stb. Persze maga a mű is hosszú, 162 perc, de ennyi mindent egyszerűen nehéz feldolgozni. És még bónusz hibaként megemlíteném, hogy a végén két csavar van: és mindkettő úgy röhejes, ahogy van. Az egyik Birodalom visszavágot akar másolni, a másik meg csak szimplán gyökérség.

A zene eléggé érdekes lett. Legtöbbször licenszelt számokat hallhatunk, amelyek egyáltalán nem illenek a filmhez, és csak rontják azt. De persze ez csak az én személyes véleményem, elhiszem, hogy van olyan, akinek ez bejön. Ahogy az egész film is. A Watchmen - Az őrzők az egyik legkétarcúbb film amit valaha láttam, mostmár egészen biztos. Valamint az egyik legfurcsább is. Nehéz a végén eldönteni tehát, hogy mennyire értékeljem. Mivel egyértelműen ugyanannyi a piros pont mint a fekete, ezért egy jó erős közepesre értékelném a filmet. Ami teljesen biztos, hogy Zach Snyder még mindig a 300-at mondhatja legjobb filmjének. Ezzel véget is ért eddigi leghosszabb kritikám. Az eredmény 6/10.

Szerző: bbenjyy

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr225354343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bloodscalp 2014.07.18. 23:13:35

Hát egészen egyedi szemszögből nézed ezt a filmet szerintem, bár abban egyetértünk hogy vegyesen ítélem meg én is. Én a képregényt nem ismertem, a filmet nemrég néztem meg.

Néhol pontatlanul idézel a filmből...többek között a szuperhősők a film univerzumában be vannak tiltva(állandóan a Keene törvényre hivatkoznak), úgymond nem praktizálhatnak, ez alól egyedül Dr. Manhattan kivétel. Nemigen rázza meg őket a Komédiás halála, és egyedül Rorschach kezd el nyomozni renitens módon, és mellé állnak nagy nehezen.

Alapvetően nincs gond a történettel, a SZU-USA atomfenyegetetséggel szerintem, sőt még az igazi storyval sem, bár kissé rosszul van tálalva. Egy alternatív világban ez érdekesen hat, ahogy Nixon 5x elnöksége, ultrakonzervatív álszentnek bemutatott-szerintem szándékosan kifigurázó világképe is. Ezek a Komédiás és Rorschach monologjaiban jönnek át főleg.

A gond inkább ott van hogy egszerűen nem áll össze a film, nem tudunk meg sokat a karaketerekről..hiába vannak flashek (egyértelműen azt a célt szolgálják hogy a hátteret kifessék és mivel nem egy X-men szintű ismert képregény-adaptációról van szó, meg akarják ismertetni a szereplőket röviden, ez egyetlen filmben lehetetlen...)nem tudunk meg róluk semmit..mi a mélyebb motiváció, mik a képességek? Mert úgy tűnik hogy Miss Jupiter,Komédiás, Rorschach,Oz és a Batman utánzat is pusztakezes harcos csupán, pedig biztos vannak egyéni képességeik..hát ezekből semmit nem villantanak, csak ütik a népet mint egy jó kondiban levő karatés és kész-a kivétel ugye Dr. Manhattan.

Így ledarálják a történetet, kiderül hogy Oz mozgatja a szálakat-ahol simán elengedik a főbűnöst(?) Rorschach fura öngyilkoságánál is nagyot néztem..valahogy nem szuperhősőkhőz való-méltó.

A filmzenék is rendben vannak, jó aláfestő zenék...csak mégsem áll össze..hiába jó hosszú film..túl sokat akar elmesélni egyben. Szét kellett volna bontani több filmre, jobban kidolgozni a karaktereket, és így a történet is kerekebb kidolgozotabb lett volna.