Alapvetően hadilábon állok a sorozatokkal. Valahogy nem tud lekötni a CSI hatszázkilencvenedik, az NCIS kilencszáznegyedik, a Lost ötszázhuszadik, és a Gyilkos számok hétszázhetvenedik részének megtekintése. Biztos vannak köztük jók, de valahogy nem tudom rávenni magam, hogy bekapcsolódjak a történetbe, vagy az elejétől fogva végignézzem az együttesen több száz órára rúgó epizódokat. Viszont a Szökés c. amerikai TV-sorozat teljesen megváltoztatta a nézőpontomat. Megragadott, és nem eresztett el egészen az évadzáró epizódig, és a megtekintés után már alig vártam a második évadát ennek a nagyszerű műnek.

Ehhez persze kellett az, hogy alapvetően szeressem a börtönfilmeket. Nagyon érdekes témának tartom a társadalom legalját bemutató filmeket, főleg a műfaj királyát, a Remény rabjait. A börtönélet kemény, és embertpróbáló, tehát ha elindítunk egy ilyen filmet, nem kell könnyed kis limonádéra számítani. De hogy ne nagyon térjünk el az alanyunktól, elárulom, hogy rögtön felkaptam a fejemet arra, hogy egy viszonylag nagy költségvetésű börtönsorozat fog indulni. Nézzük hát mit rejt a Szökés.

A történet rendkívül eredeti, ugyanakkor mégsem annyira. Arról szól, hogy egy ártatlan embert, Lincoln Burrows-t (Dominic Purcell) halálra ítélnek, pedig az összes bűne az, hogy rosszkor volt rossz helyen. A bizonyítékok és az esküdtszék viszont ellene vannak, nagyon úgy tűnik, hogy nincs menekvés. Ekkor jön a képbe Michael Scofield (Wentworth Miller), Burrows öccse. Magára tetováltatja a Fox River Fegyintézetnek térképét, részletes tervet készít, és ezután kirabol egy bankot, majd szándékosan hagyja, hogy elítéljék. Mindezt azért, hogy bejusson a börtön falain belülre, és két hónapon belül kiszöktesse bátyját. Őrült egy terv, de ez minden reményük. A külvilágban Burrows ügyvédje, Veronica Donovan (Robin Tunney) és Nick Savrinn (Frank Grillo) azon dolgozik, hogy minél előbb kijuttassák az ártatlanul elítélt Lincolnt. Viszont minél többet tudnak, annál nagyobb veszélyben vannak, mivel Burrows alaptalan besározása egy bonyolult összeesküvés, amely egészen az amerikai kormányig tart. A vád alapján ugyanis a szóban forgó személy megölte az Egyesült Államok alelnökének öccsét...

A baj a Fox Riverben, és azon kívül is csak jönni és jönni fog. Michael, újdonsült rabként nehéz helyzetben van, mivel ahhoz, hogy megszökjenek a bizalmába kell férkőznie a rettegett maffiavezérnek, John Abruzzinak (Peter Stormare), aki a szökés estéjén egy repülőgépet fog biztosítani nekik. Aztán ott van az öreg Chrales Westmoreland (Muse Watson), aki állítólag rengeteg pénzt rejteget egy aktatáskában a falakon kívül, bár ő ezt végig tagadja. Végül, de nem utolsó sorban ott van Michael puerto ricói cellatársa, Fernando Sucre (Amaury Nolasco), akinek feltétlenül tudnia kell a megpattanásról, már csak a cellája miatt is. A megfelelő emberek megnyerése persze csak részfeladat, emellett még a szökési útvonalat is ki kell építeni. A terv betonbiztosnak tűnik, de megannyi buktatót rejt, és Michaelre nehezedik az összes nyomás. A börtönőrök vezetője, Brad Bellick (Wade Williams) folyamatosan a két tesvér nyomában lohol majd, és folyamatosan megpróbál majd keresztbe tenni nekik.

A rácsokon kívül is zajlik majd az élet. Veronica és Nick kétségbeesetten kutatják a bizonyítékokat, ám az állam ügyeibe nem ajánlatos beleszólni. Két titkosügynök, Kellerman (Paul Adelstein) és Hale (Danny McCarthy) üldözőbe veszik őket, és alapos munkát végeznek. A Lincoln mellett álló tanúkat módszeresen megölik, a bizonyítékokat megsemmisítik. A küzdelem Scofield és Veronica oldalán is lehetetlennek tűnik, de egyikük sem adja fel, még ha ezzel életveszélyes szituációkba is keverednek.

A Szökés képes azt elérni, hogy minden rész alatt reszkessünk az izgalomtól. Egy epizód sem unalmas, mindegyik bőven tartogat izgalmat, és mindegyik fontos a végkifejlet szempontjából. Azt is képes volt elérni, hogy ne a jófiúknak (akik ez esetben a börtönőrök), hanem a rosszfiúknak szorítsunk. Scofield és Burrows viszonylag fedhetetlennek bizonyul, viszont a brigádban helyet kapott egy véres kezű maffiózó, egy pszichopata pedofil, két kistílű piti tolvaj, és egy drogcsempész is. Sőt, eleinte még Lincoln ártatlanságára sincs bizonyíték, csak a puszta szavában hihetünk.

Az amerikai börtönök kaotikus világáról is hiteles képet kapunk. Bizony, a sitkón fordul a kocka, és a feketék lesznek az elnyomók, a fehérek pedig az elnyomottak. Persze ehhez a témához figyelmesen nyúltak a készítők, és nem éreztették a két rassz közötti feszültséget, mivel a Golyó nevű színesbőrű szereplő lesz az egyik legszimpatikusabb karakter. A forgatás helyszíne is eredetinek mondható, hiszen a sorozatot a 2002-ben bezárt Joliet-bötönben forgatták. Emellet még a rabok szokásairól, és a fegyházak sajátos törvényeiről is eligazítást kapunk. Az ilyen jellegű intézményekben gyakoriak a lázongások, három rész is foglalkozik ezzel. Persze a lázadásokban is vastagon benne lesznek a szökni készülő rabok, vagy mondhatni miattuk fog kirobbanni az egész.

A színészek között nincsenek nagy nevek, inkább viszonylag ismeretlen színészekkel dolgoztak. Kiemelkedő Wentworth Miller, a sorozat főszereplője, aki nagyszerű alakítást visz véghez. Nem csodálkoznék, ha nagyobb filmekben is szerepet kapna ezek után. Dominic Purcell talán még nála is erősebben alakít, a reményveszettség, és a belenyugvás az arcára van írva. Amaury Nolasco már nem olyan jó, de azért még ő is remekül játszik. Peter Stormare néha kiesik a szerepéből, de az általa megformált Abruzzi volt talán az egyik legnehezebb karakter. Kisebb szerephez jut, de kiválóan játszik Muse Watson, az egyik legszimpatikusabb alakítás az övé. Még nem esett szó arról a bizonyos pszichopata gyilkosról, a Zsebesről, akit Robert Knepper formál meg. Ugyanúgy, talán egy kicsit jobban boldogult a szereppel, mint Stormare. Rockmond Dunbar pedig nagyon jó a Golyó szerepére.

A börtönön kívül eső szereplőkről néhány szó: Robin Tunney néha idegesítő, de ellensúlyozza őt a másik női karakter, Sara Tancredi (a börtönorvos) akit Sarah Wayne Callies alakít remekül. Frank Grillo elég harmatos, de Paul Adelstein egyszerűen zseniális. Minden mozdulatáról ordít a gonoszság (ő az a bizonyos titkosügynök, aki a valóság elferdítésén dolgozik). Néhány epizódban szerepel Lincoln fia, LJ (Marshall Allmann) akire a legjobb kifejezés a rendkívül idegesítő lehet, de szerencsére nem fogunk sokszor találkozni vele. A színészi gárda tehát maximum egy erős közepest ér, de ennek ellenére bizakodó vagyok, hiszen jó néhány tehetség szemet szúrt nekem.

A sorozat hibáiról se feledkezzünk el. A bivalyerős kezdés után (úgy a 13-17 rész környékén) úgy éreztem, hogy a sorozat kezd kifulladni, de szerencsére az utolsó néhány rész rendkívül színvonalasra sikerült. Bakikból, és logikai bukfencekből sincs hiány, a sorozat nézése közben is jó néhány ilyen tudatosult bennem. Mondok egy példát: az első részekben többször elhangzik, hogy Lincoln-t május végén végzik ki, és csak két hónap van a szökésre. De a szezon közepén térdig érő hóban fognak járkálni a rabok, pedig elvileg májusban kellene lenniük. Néha már túl hosszú ideig csűrik-csavarják a dolgokat, annyira, hogy az már vagy érthetetlen, vagy túlvariált lesz.

Viszont mégis toronymagasan a kedvenc sorozatom lett. A Szökés elérte azt, amit addig még egy sorozat sem: a képernyő elé szegezett. De azt hiszem, hogy minden okot leírtam korábban. Azt pedig elárulhatom, hogy az első évad végén sok kérdésre választ kapunk, de legalább ugyanannyi kérdés merül fel, ezért már nagyon-nagyon várom a második évadot. 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr435356022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.