A mai nap ismét az általam minden idők legnagyszerűbb filmrendezőjének tartott Quentin Tarantino egyik filmjéről lesz szó, a 2009-es Becstelen Brigantyk-ról. A szóban forgó mester elmondhatja magáról, hogy lassan már minden műfajban kipróbálta magát. Rendezett már gengszterfilmet (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény), bosszúfilmet (Kill Bill 1,2), képregényfilm készítésében is részt vett (Sin City), és legutóbb egy westernnel rukkolt elő (Django elszabadul).

Előtte azonban rendezett egy háborús témájú filmet a Becstelen Brigantyk képében, és kapaszkodjatok meg: véleményem szerint ez lett Tarantino eddigi leggyengébb alkotása. Nem, nem őrültem meg, de a Brigantyk egyáltalán nem volt olyan jó, mint amire számítottam, a rendező eddigi mércéjéhez mérve pedig egyenesen rossz lett. Persze semmi pálfordulás nem történt részemről, még mindig őt tartom a valaha élt legnagyobb filmes zseninek, és a mostani filmje is csak "kevésbé jó" mint az imént felsorolt mesterművek.

A II. világháború nehéz éveiben járunk, a nácik által megszállt Franciaországban. Hans Landa ezredes (Christoph Waltz), vagy ahogy gúnynevén nevezik, a "Zsidóvadász" éppen egy eltűnt zsidó család után nyomoz. Miután eljut egy békés tehenész farmjára, sikerül kiderítenie, hogy az általa keresett Dreyfusék épp a helyszínen bujkálnak, ezért SS katonái segítségével módszeresen kivégzi őket, kivéve egyiküket, Shosannát (Mélanie Laurent), akinek sikerül épségben elmenekülnie a mészárlás helyszínéről. Négy évvel később egy kizárólag amerikai-zsidókból álló nyolc fős csapat, a "Brigantyk" behatol az ellenséges vonalak mögé, és elkezdi egyenként levadászni a fontosabb náci vezetőket. A csapat vezetője Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt), céja pedig az, hogy a társaival megbosszulja a németeken azt, amit a népével műveltek a Holokauszt során. Békés náciölésüket az zavarja meg, hogy éppen egy film készül a német propagandaminiszter, Joseph Göebbels (Sylvester Groth) által a "Nemzet büszkesége" címmel. A premier Párizsban lesz, egy kis filmszínházban, amelynek vezetője egészen véletlenül pont az álnéven élő Shosanna Dreyfus. A film vetítésén pedig ott lesz a Harmadik Birodalom apraja-nagyja, beleértve Adolf Hitlert (Martin Wuttke) is. Ha sikerülne a Brigantyk-nak beférkőznie a moziba, akkor kiirthatnák az egész náci vezetőséget, és ezzel véget vethetnének a háborúnak. A gond csak az, hogy a bosszúszomjas Shosanna is pont erre készül...

A Becstelen Brigantykban minden megvan, ami Tarantinóra jellemző. A film cselekménye fejezetekre van osztva, mindegyiknek más a főszereplője, és mindegyik egy-egy építőkocka a végkifejlet szempontjából. A történet alapját a párbeszédek képzik, amelyek egyszerűen zseniálisan lettek megcsinálva. Tulajdonképpen az egész játékidőt az ilyen-olyan párbeszédek teszik ki, mind-mind más és más szereplők között. Ezek közül pedig mindegyik olyan iszonyú feszültséget generál, hogy azt már szinte tapintani lehet. Például rögtön a legelején, amikor Hans Landa ezredes a padlódeszka alatt bujkáló zsidó család után kutat, sokáig úgy gondoljuk, hogy fogalma sincs arról, hogy azok hol lehetnek. Ám fokozatosan döbbenünk rá, hogy az ezredes sokkal többet tud, mint azt előre gondoltuk volna, végül pedig szabályosan rettegünk tőle. És ugyanez a fokozatos rádöbbenés minden egyes beszélgetés alkalmával újra és újra előjön. Sokszor fordulnak elő patthelyzet szituációk is, amelyek nagyon ügyesen vannak megírva, és szintén tele lesznek meglepetéssel. Nagyon tetszett még az is, hogy a filmben három nyelven is beszélnek (franciául, németül, és angolul, ami szinkronnal magyar), sőt a végén még egy kicsit olaszul is, amelynek óriási jelentősége lesz a végkifejlet szempontjából. Az, hogy ki milyen nyelven beszél, kiemelkedően fontos, mivel sokszor ez jelentheti egy-egy szereplő beépülését, vagy éppen lebukását.

Vannak a rendezőre jellemző, már-már eltúlzottan brutális jelenetek is. Sokszor lesznek szétlövések, a film lezárásában pedig egy egybefüggő golyózáport nézhetünk végig, ami nagyon jól lett megcsinálva, és szinte már paródiába megy át. A korabeli díszletekre és jelmezekre sem lehet egy szavunk sem, mivel rendkívül hitelesen adják vissza a 40-es évek Franciaországának hangulatát. A filmzene is szuper, mivel nem ragadtak le a régi dallamoknál, hanem bátran használtak újszerűbb muzsikákat is, ami jól illeszkedik a produkcióhoz.

Viszont továbbra is fenntartom azt, hogy ez a film nem lett olyan erős, mint más Tarantino alkotások, ez pedig azért van, mert a lezárás egyszerűen el van cseszve. Ilyen pofátlan történelem-hamisítást még soha nem láttam, és ezzel a rendező azt érte el, hogy a film korábbi részeit se vegyük komolyan. Nem árulom el, hogy mi lesz a végkifejlet, de szerintem már mindenki kitalálta. Mintha szándékosan kiparodizálta volna a II. világháborút, történelmi filmként tehát ez annyira jó, mint a 300-volt. Azt mondhatom tehát, hogy az egész film egy alternatív idősíkon játszódik, egy alternatív világban, amely teljesen különbözik a miénktől. Így viszont nem tud tetszeni a film, mivel az elején még teljesen hitelesnek akart látszani, és csak a végén ment át az egész egy baromságba.

A náci vezetőséget továbbá össze-vissza csapkodó, vihogó elmebetegeknek ábrázolják, ami azért eléggé viccesen hat. Adolf Hitler is önnmaga paródiájába megy át. Tarantino ezúttal egy elég komoly dologra erőltette rá saját vízióit, ami bizony rosszul sült el. De ha paródiaként akarjuk értelmezni, akkor sem jó a film. Poénból jóval kevesebb van, mint szokott lenni, és a jelenetek is elég komolyak ahhoz, hogy így fogjuk fel a dolgot. A Becstelen Brigantyk tehát két szék közt a pad alá esett, mivel történelmi filmnek túl komolytalan, paródiának pedig túl komoly.

A színészi alakítások viszont rendkívül jók lettek. A legjobb természetesen Christoph Waltz, aki ismét megcsillogtatta színészi tehetségét, és az egész filmet földobta nagyszerű alakításával. A másik nagy név Brad Pitt, aki remekül játszik, és a Brigantyk többi tagja is jó. Mélanie Laurent is elfogadható, bőven túlteljesítette az elvárásokat.

A fimnek tehát mesteri szövegkönyve, kiváló történetvezetése, és zseniális jelenetei valamint színészi alakításai vannak, ám a lezárás, és maga az egész koncepció gyenge lett. Szó sincs arról, hogy a Becstelen Brigatntyk rossz film lenne, mivel sok rendező mindenét odaadná egy ilyen színvonalú filmért, ám Tarantino-hoz képest egy kissé erőtlen lett. Persze senki nem mondhatja el, magáról, hogy hibátlan rendező, mindenkinek vannak kisebb-nagyobb megzuhanásai, és 2009 óta már ő is előrukkolt a Django elszabadul c. mestermunkájával. A Brigantyk pontszáma pedig 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr415361143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.