Szakasz (1986) kritika

2013.06.14. 07:43

A 80-as évek vége Hollywoodban egyértelműen a Vietnami háborúról szólt. Ekkor jelent meg Kubrick Acéllövedéke, és 1986-ban került a mozikba Oliver Stone Szakasz c. filmje is. Ez pedig nem akármilyen produkció, mivel szinte minden fórumon beválasztották minden idők 10 legjobb háborús filmje közé, sok helyen pedig a legjobb filmnek kiáltották ki, amely valaha Vietnammal foglalkozott. Hogy mi igaz ebből, az hamarosan kiderül.

Oliver Stone egy percig sem titkolta, hogy valódi célja az, hogy minden idők leghitelesebb háborús filmjét rendezze meg. A rendező személyes tapasztalatokat is felhasznált, ugyanis ő is megjárta a dzsungelharcok poklát a 60-as években. A főszereplő Charlie Sheen lett, az Apokalipszis most-ban játszó Martin Sheen fia, de William Dafoe is szerepet kapott, akiről mint tudjuk, kiváló színész. Érdekesség, hogy az ekkor még nagyon fiatal Johnny Depp is fel-feltűnik néhány jelenetben.

1967-et írunk, amikor az ifjú Chris Taylor (Charlie Sheen) önkéntesként érkezik Vietnamba. Azért hagyta ott az egyetemet, mert úgy érezte, hogy hazája iránti szeretete miatt kötelessége a háborúban szolgálni. Viszont mikor megérkezik a többi újonccal, azt látja, hogy az amerikai katonák mind teljesen megfáradtak, drogokba és alkoholba fojtják bánatukat, és számolják a hazatérésig hátralévő napjaikat. Chris is már egy hét után megbánja azt, hogy jelentkezett katonának, ám a szabályzat szerint minimum egy évet le kell szolgálnia ahhoz, hogy hazatérhessen. Beosztják őt Elias őrmester (William Dafoe) és Barnes őrmester (Tom Berenger) szakaszába, majd elindulnak a dzsungelben.

Elias és Barnes mindig is ellenségeskedtek egymással. Az előbbi egy olyan ember, aki felismerte a háború értelmetlenségét, és megpróbál tiszta erkölcsű maradni egy olyan helyen, ahol ez szinte lehetetlen. Barnes pedig egy kegyetlen zsarnok, akinek mindennél fontosabb a győzelem és a dicsőség, és ennek érdekében saját embereit is képes a halálba küldeni. A szakasz tagjai kettéoszlanak: van, aki Elias mellett áll, van, aki Barnes pártját fogja. De nem csak ez nehezíti a katonák életét. A dzsungelben a Viet Cong folyamatos, rajtaütésszerű támadásai tizedelik meg őket, ráadásul meg kell küzdeniük az embertelen időjárási körülményekkel: folyamatosan szakad az eső, és még normális fekvőhelyet sem találnak.

A Szakasz lényegében olyan, mintha Chris Taylor naplóját követhetnénk végig Vietnamba érkezésétől egészen a hazatéréséig. A film, mint már mondtam, elképesztően hiteles, minden részletre odafigyeltek annak érdekében, hogy a Távol-Keleten szolgált amerikaiak életét valósághűen mutathassák be. Szinte már magunkon érezzük a rengeteg vérszívó bogarat, és mocskot, ami az őserdőben keserítette a bakák létét. Emellet láthatjuk azt, hogy az amerikai táboron belül is voltak ellenségeskedések: Barnes külsejének torzsága jól személteti lelki világát, míg Elias a jó célt próbálja szolgálni. Természetesen a filmben eldől, hogy melyikük győz, de most nem lőném le a poént.

Emellett a film tele van megrázó, ámde zseniális jelenetekkel. Az első például az, amikor Chris a szakadó esőben, sötétben kuprog, és egyszercsak meglátja az éjszakában közeledő vietnami katonákat. Itt egy pillanatig a főszereplővel együtt teljesen tehetetlennek érezzük magunkat. A legmegrázóbb jelenet viszont kétségtelenül az, amikor az amcsik egy vietnami faluba érnek, és vérengzést rendeznek. Ezek olyan momentumok, amelyekről az amerikai kormány szívesen hallgatott, ám Stone filmjében mindez a szemünk elé tárul. Barnes őrmester ugyanis úgy gondolta, hogy a faluban Viet Cong kémek rejtőzhetnek, ezért elrendelte az egész kóceráj felgyújtását, és egy öreg hölgyet agyon is lőtt. A jenki katonák szó nélkül teljesítették a velejéig romlott felettesük parancsát, és szórakozásból még kegyetlen vicceket is űztek az itteni lakosokkal.

Legendás jelenet a háborús filmek között továbbá az, amikor Elias őrmester rohan ki az erdőből, mögötte egy tucat vietnami katonával, akik folyamatosan lövik őt. Az őrmester végül már négykézláb kúszik a halálába, majd a jelenet végén az égnek emeli a kezét (egyébként ez a rész lett a film emblémája is). A teljes játékidő alatt egyfajta szomorkás, nyomasztó hangulat uralkodik, ez már a nyitójelenet alatt hallható keserű zenével is szembetűnik. Chris emellett egyfajta karakterfejlődésen is átmegy: kezdetben egy vígan daloló amerikai önkéntest láthatunk, a film végére viszont ugyanolyan megkeseredett veteránná válik, mint amilyeneket először meglátott, mikor leszállt a gépről.

Csatajelenetek is vannak bőven. Ezek nagyszerűen lettek megcsinálva, mivel sikerült alattuk végig éreztetni az amcsik zavarodottságát, és a fejetlenséget, amely a harcok alatt eluralkodott. A rendező nem habozott elénk tárni a sokkoló képeket: premier plánból láthatunk elfertőződött lövésnyomokat, megroncsolódott végtagokat, és vért minden mennyiségben. A film végi utolsó csatában pedig eluralkodik a totális káosz, és sorra esnek el a korábban megismert harcosok.

A szereplők között egyaránt vannak befutott sztárok, és kevésbé ismert színészek is. A főszerepben Charlie Sheen kiváló, bár koránt sem annyira, mint apja volt a pár évvel korábbi Apokalipszis mostban. William Dafoe természetesen jól alakít, nem is vártunk tőle mást. Talán az egész stábból Tom Berenger viszi a pálmát, aki nagyban hozzájárult a film sikeréhez: remekül eljátssza a főgonosz szerepét. Mark Moses, aki Wolfe hadnagyot alakítja, egy kicsit keveset szerepel, de nagyon jól eljátssza a zavart, döntésképtelen amerikai vezetőt. A szakasz többi tagja kisebb nevekből áll, de mindannyian jól szerepelnek, mivel szinte az arcukra van írva az a rengeteg fájdalom, amit 365 nap alatt el kellett viselniük.

Zeneileg sem lehet nagyon belekötni a produkcióba, mert Georges Delerue kiváló dallamokat írt a filmhez. A score is hozzájárult ahhoz a kesrnyés, szomorkás hangulathoz amely a filmben végig uralkodik. Mint minden valamire való vietnamos filmben, itt is hallhatók licenszelt számok, amelyek az adott korból lettek átemelve. Ezek jók, de korántsem adnak olyan rock n' roll hangulatot, mint pl. az Acéllövedék zenéi. Persze ide nem is nagyon illett volna.

Szóval a Szakasz nagyszerű háborús film, simán odafér a már többször említett nagy nevek mellé. Rémisztő hitelességgel mutatja be Vietnam minden pillanatát, és az összes borzalmat, amit mindkét harcoló félnek át kellett élnie. A népirtások borzalma, a kilátástalan, végeláthatatlan küzdelem, és a parancsnokok értelmetlen döntései kiválóan megmutatkoznak a film két órája alatt. A zenére, és az alakításokra sem lehet panaszunk, úgyhogy ez a film mondhatni hibátlan lett. Viszont valamiért mégsem tudott annyira megfogni, mint a másik kettő legenda, ezért épp csak egy hajszállal, de lemaradt tőlük. Így kap csak 9/10-et.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr495360858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.