2005-ben indult a FOX-on minden idők egyik legsikeresebb amerikai TV-sorozata, a Szökés. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy az alapkoncepció bukásra van ítélve, a sorozatot már az első rész megtekintése után mindenki imádta, és miután kb. fél év alatt lepergett az első évad, emberek ezrei követelték a folytatást. Természetesen ezt az alkotók is így gondolták, mivel az első évad vége már alapból is nyitva maradt, úgyhogy a rajongók 2006-végén meg is kapták az áhított 2. évadot.

A második felvonás szorosan kapcsolódik az első évadhoz, szereplőink pedig természetesen megmaradtak. A színészgárda nagyjából változatlan maradt, de kaptunk melléjük új arcokat is. Wentworth Miller és Dominic Purcell megőrizhették a főhősök szerepkörét, melléjük pedig bejött a képbe William Fitchner, mint ügyeletes főgonosz. Mivel ezúttal már a börtönfalakon kívül vagyunk, sokkal nyitottabb a tér, és éppen ezért az alkotóknak módjában állt sokkal több történeti szállal operálni, amely a 2. évad védjegye is lett.

Ami az első évadban történt: Lincoln Burrows-t a kissé lezüllött családapát akaratán kívül beszervezték egy állami szintű összeesküvésbe, melynek lényege az volt, hogy rábizonyítsák Caroline Reynolds alelnök öccsének meggyilkolását. A színjáték sikeres volt, és Burrows-t egy hamis videofelvétel alapján azonnali hatájjal halálra ítélik, és beküldik őt a Fox River Állami Fegyintézetbe, hogy ott töltse siralomházi napjait. Testvére, Michael Scofield ezt persze nem hagyja, és elkezdi megszervezni bátyja megszöktetését. Magára tetováltatja a börtön tervrajzát, mérnöki pontossággal megtervezi az akció minden apró részletét, és aztán szándékosan elszúr egy bankrablást, hogy őt is börtönbüntetésre ítéljék. Bátyja mellé kerülve Scofield-nek fel kell kapaszkodnia a fegyház ranglétráján: meg kell nyernie magának különböző veszélyes fegyencek bizalmát, akik aztán segítenek majd neki a szökésben. Szorítja őket az idő, a kivégzésig egyre kevesebb van hátra, és a maximális precizitás ellenére is számtalan buktatóval kell megbirkózniuk azért, hogy sikerüljön még időben a falakon kívülre kerülni. Ez történt az első évadban.

Sikerült. Nyolc rendkívül veszélyes rab megszökött az illionis-i Fox River Fegyházból. A neveik: Michael Scofield (Wentworth Miller), bankrabló. John Abruzzi (Peter Stormare), rettegett maffiavezér. Theodore "Zsebes" Bagwell (Robert Knepper), pedofil pszichopata gyilkos. David "Kisgyerek" Apolskis (Lane Garrison), kisstílű tolvaj. Benjamin "Golyó" Franklin (Rockmond Dunbar), drogcsempész. Fernando Sucre (Amaury Nolasco), kisstílű tolvaj. Robert "Zakkant" Patoshik (Silas Weir Mitchell), paranoiás skizofrén. És végül Lincoln Burrows (Dominic Purcell), az alelnökből azóta elnökké lett Caroline Reynolds (Patricia Wettig) öccsének "gyilkosa". Mivel pillanatokon belül ők lettek az USA legjobban körözött személyei, azonnal megindul a hajtóvadászat ellenük. A szökevények kézre kerítését Alexander Mahone (William Fitchner) köztiszteletben álló FBI ügynökre bízzák, aki eleinte csak néhány nap szabadságot jósol nekik. Azonban hamarosan kiderül, hogy Scofield nemcsak a szökést, hanem a menekülést is hajszálpontosan megtervezte, úgyhogy a 2. évad tulajdonképpen egy hosszú macska-egér játékról szól.

Kezdetben a rabok azt csinálják, amit mindenki más csinálna a helyükben: futnak. Ám miután sikerül nekik biztonságba keveredniük, útjaik szétválnak. Mindenkinek ugyanaz jár a fejében, mégpedig az, hogy megkaparintsák azt az 5 millió dollárt, amelyet a megboldogult Charles Westmorleand nevű rabtársuk rejtett el valahol Utah államban. Így mindenki útja nyugatra vezet, miközben az egész ország a nyomukban lohol. Kivétel ez alól Abruzzi, aki még fel akarja kutatni Fibonaccit, azt az embert, aki anno rács mögé juttatta. Robert Pathosik pedig céltalanul kezd kóborolni, majd hamarosan a fejébe veszi, hogy elhajózik Hollandiába.

Persze nem csak a szökevények kalandos és egyben veszélyes útját követhetjük végig, hanem Alexander Mahone mániákus nyomozását is utánuk. Mahone az előző évad Kellerman ügynökét váltja fel, és most ő lesz az, akitől mindenki retteg majd. Ő ugyanis rendkívül pontos és alapos, és képes mindent alárendelni annak, hogy a célját elérje. Talán egy kicsit hasonlít is ebben a tulajdonságában Scofield-ra, így ők méltó ellenfelei egymásnak. Lesznek más, kisebb mellékszereplők is. Ilyen "LJ" Burrows (Marshall Allman), Lincoln fia, akire szintúgy rákentek egy gyilkosságot, mint az apjára, ezért ő is igazságtalanul börtönbe kerül. Az apja mindent megpróbál majd, hogy kiszabadítsa kisfiát, ám hogy sikerül-e neki, azt most nem árulnám el. Brad Bellick-et (Wade Williams), a Fox River rettegett fegyőrét a szökés után azonnal elbocsájtják munkahelyéről, és a munkanélkülivé vált smasszer jobb híján elkezd vadászni a fegyencekre, bízva abban, hogy megkaparinthatja a busás vérdíjakat. Hamarosan azonban ő is tudomást szerez az 5 millióról, ezért bűnözésre vetemedik célja elérésében.

Mivel állami szintű összeesküvésről van szó, ezért magasabb körökben is futnak majd a szálak. A visszatérő Kellerman ügynök (Paul Adelstein) feladata az lesz, hogy a bizalmába férkőzzön Dr. Sarah Tancredi-nek (Sarah Wayne Callies), aki köztudottan elég közeli viszonyban állt Scofield-el, és szedjen ki belőle mindent, amit tud. Ki gondolta volna, de egy idő után annyira megcsűrik-csavarják a szálakat, hogy Kellerman olyanná válik, amilyennek soha nem gondoltuk volna...

Ahogy olvashattátok, a 2. évad elég sok szálon fut majd, és ezt a készítők is tudták, ezért néhány régebbi szereplőt módszeresen kiírtak a sorozatból. Az 5 millió dollár hajszolása csak az évad első felét teszi ki, a második félnek már az lesz a célja, hogy a szökevényeknek sikerüljön eljutniuk Panamába, ahol békében meghúzódhatnak az őket üldöző szervek elől. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyenek hangzik, úgyhogy itt is legalább annyi buktató lesz, mint amennyi az első évadban volt. A fő cél itt is a folyamatos izgalomkeltés, amelyben ez a sorozat verhetetlen - minden epizód alatt majd magunk alá fogunk csinálni. Az egyes részek végei szándékosan úgy vannak megszerkesztve, hogy várjuk a folytatást, így az ember igazi függővé válhat ez alatt a műsor alatt. Egyre inkább az tudatosult bennem, hogy itt tényleg minden lehetséges: olyan helyzetek adódnak, amelyekre álmomban sem gondoltam volna.

Amellett, hogy új karaktereket ismerhetünk meg, a régieket még jobban elmélyítették: mégtöbbet tudhatunk meg a fegyencekről, és az őket üldöző ügynökökről egyaránt. Néhány szereplő viszont meglehetősen kidolgozatlan maradt, vagy pedig egyenesen felesleges lett: LJ még mindig olyan jellegtelen, mintha ott sem lenne, Robert Pathosik vonala pedig egész egyszerűen idegesítően rossz lett, és csak az időt húzza. Vannak olyan szereplők is, akiknek történetére még az évadon belül pont kerül, ezért lehet rá számítani, hogy őket már nem látjuk viszont.

A sorozat végén tehát mindenkinek más lesz a célja: Michael és Lincoln el akarnak jutni Panamába, ahol új életet akarnak kezdeni. Sucre meg akarja találni szerelmét, Maricruz-t (Camille Guaty), és boldogan élni vele, és születendő gyermekükkel. Golyó családjánál akar megpihenni, Bellick végleg magához akarja venni a már sokszor emlegetett pénzt. A Zsebes pedig régi szerelméhez tér vissza, ám az elutasítja őt bűnei miatt, ezért megtörten, és bosszúszomjasan ámokfutásba kezd. Az évad lezárása pedig szó szerint brutális lett. Annyit elárulhatok, hogy nem lesz happy end, és bizony sokan lesznek, akik keserű szájízzel állnak majd fel a monitor elől, de ennek az a célja, hogy továbbra is fenntartsák az érdeklődést a közelgő harmadik évad iránt.

Az első évad esetében nagyítóval kellett keresni a hibákat, itt viszont sajnos ez nincs így. A második évad már komoly hiányosságokkal rendelkezik, és ezekről nem szabad elfeledkezni. A szerelmi szálak egytől egyig pocsékak. Egyszer sem tudtam felfogni, hogy Sucre miért töri kezét-lábát az abszolút egyszerű, és jellegtelen Maricruz-ért, Scofield és Sarah kapcsolata pedig ennél ridegebb nem is lehetne. Mintha két jégcsap lennének, akik folyamatosan egymás kezét fogják. LJ és Lincoln között sincs meg a normál apa-fia viszony, bár ez magyarázható azzal, hogy LJ nagyon keveset szerepel ezúttal is. És ez a fajta idegenség minden szerelmi és érzelmi szálról elmondható, úgyhogy ezen még dolgozni kell.

Szerencsére ezúttal nem éreztem, hogy a cselekmény ellaposodna, és külön tetszett hogy meg mertek lépni olyan váratlan dolgokat, amelyekre abszolút nem számítottam volna. Ez viszont nem mentesítő körülmény a felesleges, és néhol idegesítő karakteek jelenléte mellett, mint például Patoshik vagy Sarah. Igen, Sarah ezúttal kifejezetten irritált engem. Sokáig úgy tűnt, hogy a Kisgyerek is erre a sorsra jut, ám az ő vonalát hál' istennek sikerült nagyon szimpatikus irányba terelni, így az első évad kis szardarabjából egy nagyon kedvelhető szereplő lett.

A színészek nem nagy nevek, ám ekkorra már valamiféle preztízssel rendelkeztek az első évad sikere miatt. Egyikük sem fejlődött, mindenki ugyanazt produkálja, amit már megismerhettünk. William Fitchner nagyon jól alakítja az FBI ügynököt, Robert Knepper pedig még mindig a stáb legjobbja szerintem. Miller és Purcell elfogadhatóak, de tulajdonképpen semmit sem változtak. Összességébe véve az alakítások megfelelőek, de semmi kiugrót nem talátam köztük.

A második évad tehát méltó utódja az elsőnek, bár koránt sem annyira jó. Az első évadban is voltak hibák, és ott sem voltak kiemelkedőek az alakítások, de a nagyszerű forgatókönyv, és a nézők folyamatos töprengésre bírása miatt ott nyugodt szívvel megadtam a 10/10-et. Itt viszont már egy kicsivel fajsúlyosabb hiányosságokkal találkoztam, amelyek felett nem tudok pálcát törni, ezért a második évad pontszáma csak 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr895361781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.