A mai rendhagyó kritikámban nem egy filmről, hanem egy trilógiáról fogok írni, ez pedig nem más, mint minden idők legnagyobb sci-fi klasszikusának, a Csillagok Háborújának felújított változata. Mindenki tudja a sztorit, de aki esetleg nem lenne tisztában vele, annak elmondanám: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy George Lucas nevű úriember, aki úgy döntött, hogy rendez egy filmet. De mi is legyen ebben a filmben? Legyenek benne űrhajók, űrcsaták, idegen bolygók, lézerpisztolyok, lézerkardok, fehér páncélos katonák, és gonosz, sötét nagyúr, aki elnyomja a galaxis népét. Ennyi elég volt ahhoz, hogy 1977-ben megszülessen a Star Wars (magyar fordításban Csillagok Háborúja), amely talán a filmtörténelem egyik legjelentősebb mérföldkövévé vált. A kezdő epizód után azonnal jött a két, talán még zseniálisabbnak mondható alkotás, amely a Birodalom visszavág, és A Jedi visszatér neveket kapta. Ezután viszont hosszú-hosszú csend következett, és mindenki azt hitte, hogy vége van.

15 év múlva azonban bombaként robbant a hír, hogy mégsincs vége, hiszen Lucas új Csillagok Háborúja trilógiát fog készíteni. Hatalmas szenzáció volt ez a 90-es évek végén, és már mindenki számolta a napokat az új rész megjelenéséig. Volt aki már napokkal előtte letáborozott a mozi elé, hogy elsőként tekinthesse meg a legújabb, Baljós Árnyak című részt. Senkiben, még csak egy pillanatra sem merült fel, hogy csalódhat a Star Wars márkanévben, és George Lucas zsenialitásában. Már a nyitó hétvégén elképesztő mennyiségű dollárt hozott az alkotás, ám a statisztika azt már nem mutatta ki, hogy a legtöbb Star Wars rajongó igencsak lefelé görbülő szájjal hagyta el a mozitermet. Viszont ennek ellenére is azt mondom, hogy a Baljós Árnyak nem feltétlenül olyan rossz film, mint amilyennek sokat titulálták. Nézzük hát mit rejt a produkció.

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban....

Csillagok Háborúja I. - Baljós Árnyak

Következzen hát a Baljós Árnyak elemzése. Nehéz feladat előtt állok, hiszen emlékszem még, hogy gyerekkoromban mennyire imádtam ezt a filmet, hogy mennyire lenyűgözött engem a sok-sok látványos jelenet és egyéb jó dolog. A napokban viszont újranéztem, és rájöttem, hogy ez a film nem hibátlan egy kicsit sem. Előre fáj a szívem, hogy egy Star Wars filmről, amelyért évekig rajongtam, most rosszat kell írnom, de ha már itt vagyunk, leszögezném, hogy a Baljós Árnyakat még a hibái ellenére sem tartom rossz filmnek, bár lehet, hogy csak az elfogultság beszél most belőlem. Csakúgy, mint a Watchmen esetében itt is külön bekezdésekben fogom nézni a rossz és jó oldalát, vagy ha stílusosan akarom kifejezni magam, akkor a Világos és Sötét Oldalát a filmnek.

Miközben a mozivásznon felgördült a jól ismert sárga szöveg, a régi-régi SW-fanok joggal eshettek kétségek közé. A szöveg a következőképppen hangzott: "Viszály uralkodik a galaxisban, mivel a kereskedelmi utakat megadóztatták, és a békés Naboo bolygót blokád alá vették. A Köztársaság főkancellárja két Jedi-lovagot küldött a Kereskedelmi Szövetség helytartójához, hogy békés úton folytassák le a tárgyalásokat, és megőrizzék a békét és az igazságot a galaxisban...". Amit a korábbi három epizód nem tartalmazott az nem más, mint a politika. Itt viszont már a felvezető szöveg alatt megkapjuk a magunkét, mivel rögtön értesülünk arról, hogy itt bizony kőkemény politizálás lesz. És valóban, a film során végig jól értesülhetünk a szenátus döntéseiről, az új főkancellár-választásról, és még Naboo alkotmányából is kapunk egy kis ízelítőt. Eközben pedig háttérbe szorul a jó és a gonosz küzdelme, az, amely eddig minden részben jelen volt.

De valóban ennyire rossz lenne ez a történet? A válasz: NEM. Miután túljutunk a kezdeti sokkon, és beindul a film sztorija, rájövünk, hogy mégsem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy azt először gyaníthattuk. A két vakmerő Jedi-lovag, Qui-Gonn Jinn (Liam Neeson), és Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) azonnal Naboo királynőjének megmentésére siet, és Amidala királynővel (Natalie Portman) valamint a királyi testőrség kíséretével elindulnak Coruscant-ra, ám időközben a hajójuk meghibásodik, és landolniuk kell a Tatooine bolygón. Valójában itt teljesedik ki a film, ugyanis megismerkednek a kilenc éves Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd), akit átjár az Erő. Qui-Gonn Jinn gyanítja, hogy ez a fiú lehet a kiválasztott, az, aki egyensúlyt hoz majd az Erőben. Csak az a bökkenő, hogy Anakin rabszolga, és fel kell őt szabadítani ahhoz, hogy aztán kiképezhessék őt Jedi-lovagnak. Tovább nem is taglalnám a történetet, inkább megkérdezném, hogy mi ezzel a baj? A film kalandos és izgalmas, ráadásul még sok-sok érdekes bolygót is megcsodálhatunk benne.

Nézzük hát ,mi az ami még jó. Első pozitívum: a látvány. A film ugyanis elképesztően látványos, le a kalappal az animátorok előtt. 1999-ben került a mozikba a Baljós Árnyak, és ezzel a látvánnyal még a mai filmek között is megállná a helyét. A csatajelenetek szemetgyönyörködtetően néznek ki, az elején rögtön kapunk is egy rövidebbet, de utána sem kell kétségbeesni, mivel a film végére is jutott egy-egy jó pillanat. Az egyik az, amikor az alig kilenc éves Anakin felrobbantja a droidvezérlő központot a Naboo felett. Természetesen mindez egy látványos űrcsata keretében történik. Aztán ott van a film közepe táján látható fogatverseny, ami megintcsak nagyon szépre sikeredett. A bolygók megvalósítása is fantasztikus, gondoljunk csak a Tatooine űrkikötőjére, vagy Coruscant-ra. És ha még ez nem lenne elég, akkor vegyük a fénykardpárbajokat, amelyek nagyon látványosan vannak megkoreografálva, kár, hogy egy kicsit kevés van belőlük.

Második pozitívum: az információ. Lucas egy percig sem titkolta, hogy az előzmény trilógia elkészítésével az volt a célja, hogy többet megtudjunk a Birodalom előtti időkről, de főként egy személyről: Darth Vaderről. A korábbi részek nem feltétlenül kapcsolódtak egy személyhez, ám a Baljós Árnyak egy személy, azaz Anakin Skywalker körül forgott. Ugye mindenki tudja, hogy az itt szereplő kis Anakin a későbbiekben a Star Wars galaxis egyik legnagyobb Sith nagyura lett. A Jedi-tanács pedig már előre megérezte, hogy a fiú veszélyes, és nem adtak engedélyt arra, hogy kitanítsák őt. Ám a Jedi-mester Qui-Gonn Jinn ragaszkodott a fiúhoz, éppen ezért végül sikerült megkapnia az engedélyt a jó öreg mesterektől. Láthatjuk, hogy tulajdonképpen milyen kevésen múlott a fiú sorsa, és milyen kevés kellett volna ahhoz, hogy a galaxis megmeneküljön a pusztulástól. De nem csak Anakint ismerhetjük meg. Emlékszünk még a bölcs, öreg Ben Kenobira? Obi-Wan Kenobi 35 évet fiatalodott, és a Baljós Árnyakban ifjú padawanként jelenik meg. Sokmindent megtudhatunk tehát fiatalkoráról: padawanként ő is önfejű és féktelen volt, akárcsak a későbbi Luke, de rendkívül tisztelte mesterét, Qui-Gonn-t. A harmadik visszatérő pedig a Jedi-mesterek legnagyobbika, Yoda, aki pontosan ugyanolyan, mint az eredeti trilógiában. Ne feledjük el azt sem, hogy emellett még azt is megtudhatjuk, hogy milyen volt a Régi Köztársaság, az, amelyről csak halvány fogalmunk volt eddig. Ja, és a jó öreg droidpárosról, C-3PO-ról és R2-D2-ről se feledkezzünk el, akiknek barátsága ebben a filmben alakul ki.

Harmadik pozitívum: Darth Maul (Ray Park). Ő a harmadik Sith-nagyúr, akit megismerhetünk a Star Wars saga-ból, és valami eszméletlenül király a karaktere. Érződik benne az elszántság, a Jedik iránti mély gyűlölet, ahol megjelenik, ott sötétség honol, és hogyha előveszi a fénykardját, akkor az maga a pusztító gyűlölet. Ilyen király gonosz karaktert nagyon ritkán lehet látni a filmvásznon. Ráadásul kétágú a lézerkardja, amire eddig nem volt példa még a Star Wars filmek során.

De sajnos azt kell mondanom, hogy mindezek ellenére is föltűnnek hibák a filmben, és bármennyire is szeretnék, nem tudok szemet hunyni felettük. Első negatívum: Jar Jar Binks. Hiába Darth Maul elképesztően jó szerepe, ha ott van Jar Jar Binks, az eddigi leghülyébb karakter a filmekben. Sokan utálják idegesítő hanghordozása, és hülye poénjai miatt, bár nekem speciel nincs vele sok bajom. Csak az, hogy teljesen fölösleges. Semmi szükség nem volt egy ilyen szereplőre, mert a jelenetei unalmasak, és már alig várjuk, hogy vége legyen.

Második negatívum: Szinte semmit sem tudunk Darth Maulról. Itt van az egyik legkirályabb Sith-nagyúr a Csillagok Háborúja történelemben, és nem tudunk meg róla semmit. Fájóan keveset szerepel a filmvásznon, és nagyon hamar el is tűnik onnan. Ehhez képest Jar Jar Binks végig ott ugrándozik előttünk.

Harmadik negatívum: A filmvégi finálé túl sok szálon fut. Megszokhattuk, hogy a Star Wars filmeket mindig egy epikus, nagy csata zárja le. Ám ezek eddig egy, maximum két szálon futottak, most viszont egyszerre négy szálat is a képünkbe tolnak. Az egyik a földi csata a gunganek és a droidhadsereg között, ami unalmas és néha idegesítő is volt, tehát ezt nyugodtan ki lehetett volna hagyni. A másik az űrcsata, ami már jó volt, és a hossza sem volt túlnyújtva. A harmadik Amidala királynő és a testőrségének küzdelme a droidok ellen, amely szintén elhanyagolható lett volna. A negyedik pedig a zseniális fénykardpárbaj Obi-Wan, Qui-Gonn és Darth Maul között, amely a négy szál közül a legerősebb volt.

Van egy olyan része is a filmnek, amelyről nem tudtam véleményt formálni. Ez pedig az, hogy megmagyarázzák az Erőt. Igen, biológiailag megmagyarázzák nekünk az Erő fogalmát. Az új elmélet szerint a Jedi-lovagok sejtjeiben nagyon magas a midi-chlorian részecskék száma, amely lehetővé teszi az Erő használatát. Ez nem feltélenül baj, mivel az én lelkivilágomba nem gázolt bele ez a dolog, ám sok Star Wars rajongó itt is padlót fogott.

Mit is mondhatnék végszóként a Baljós Árnyakról? Teljesen megértem azokat, akik utálják  ezt a filmet, mivel tényleg teljesen különbözik az eddig megszokott Star Wars filmektől. Ám sok benne a pozitívum is, és ez így van, ha tetszik, ha nem. Így az én pontozásom szerint ez a film még belefér a jó filmek kategóriájába, még akkor is, ha sokan már divatból is utálják. A végső ítélet pedig: 7/10.

Csillagok Háborúja II. - A klónok támadása

3 év szünet, majd folytatódott a történet. Mégpedig a Klónok támadása névvel, amely film úgy tűnik, tanult az első rész hibáiból, és Lucas ezúttal egy - ha csak árnyalatnyival is - de jobb filmet tett le az asztalra. A cél ezúttal nem más volt, mint a klasszikus trilógia két fontos elemének megmagyarázása. Az első, és legfontosabb az volt, hogy bemutassa Anakin Skywalker útját a Sötét Oldal felé, a másik pedig, hogy leleplezze a birodalmi rohamosztagosok eredetét. Mivel ez a Star Wars filmek "második második" része, ezért igyekezett a Birodalom visszavágból meríteni. Sok hasonlóságot észrevettem a két film között, bár kétségkívül, a Klónok támadása még mindig nem ér fel a nagy elődhöz.

10 évvel járunk a Baljós Árnyak történései után, és azóta a galaxisban csak tovább fokozódtak a problémák. Csillagrendszerek ezrei szakadtak el a Köztársaságtól, és kiáltották ki függetlenségüket, ráadásul még egy esetleges háború veszélye is fennállt. Amidala szenátor (Natalie Portman) a Coruscant bolygóra érkezett, hogy szavazzon egy nagyon fontos ügyben. Ám mielőtt még leszállt volna gépével, egy ismeretlen merénylő támadást intézett ellene. Bár a szenátor megmenekült, mégis nyugtalanító volt az a tény, hogy valaki megpróbálta őt meggyilkolni. Palpatine főkancellár (Ian McDiarmid) javaslatára két Jedi-lovagot küldtek a szenátornő védelmére. Ez a két Jedi pedig nem más, mint Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) (aki ekkorra már Jedi-mesteri rangban volt) és padawanja, Anakin Skywalker (Hayden Christensen) (aki már 19-dik életévében járt).

Hamarosan újra felbukkant a merénylő, és Obi-Wan úgy dönt, ideje nyomozást indítani utána. Míg a Jedi-mester nyomoz, addig Anakin a Jedi-tanács kérésére Padmé Amidala mellett marad, hogy védelmet nyújtson neki az újabb támadások ellen. Ők ketten a Naboo bolygóra utaznak, míg Obi-Wan-t a nyomozása a távoli Kamino-ra vezeti, ahol olyan titok derül ki, amire senki sem számított volna...

Rögtön szembetűnik az első hasonlóság a Birodalom visszavággal: a történet két szálon fut. Az egyik Anakin és Padmé kapcsolatának alakulása, (mivel sejteni lehet, hogy egy idő után szerelembe esnek), a másik pedig Obi-Wan nyomozása. Most inkább ezt a történetvonalat részletezném, mivel szerintem ez sokkal érdekesebb lett a másiknál. Kenobi mester eljut tehát a Kamino bolygóra, ahol megtudja, hogy tíz évvel ezelőtt Sifo-Dyas mester rendelt egy hadsereget a Köztársaság számára, amely klónkatonákból áll. A klónok a harctéri hadviselés legmagasabb fokozatát képviselik: képesek önálló döntéshozatalra, és különféle fegyverek használatára, viszont soha sem tagadják meg a parancsot. Fehér páncéljukról azonnal kitalálhatjuk, hogy itt bizony a rohamosztagosok elődjeiről van szó. Ez viszont még nem minden, ugyanis kiderül, hogy a szenátor merénylője egy Jango Fett (Temuera Morrison) nevű fejvadász (aki nem csak névrokona a későbbi Boba Fettnek), aki legalább olyan király karakter, mint az előző részben Darth Maul volt, és legalább olyan keveset tudunk meg róla, sajnos.

Eközben Anakin és Padmé kétségek között vannak: nem választhatják a szerelmet, mert az nekik tiltott dolog, ugyanakkor mégsem akarnak elszakadni a másiktól. Anakint folyamatosan rémálmok gyötrik, és egy idő után úgy dönt, hogy elindul rég nem látott anyja felkeresésére. Visszatérnek a Tatooine bolygóra, ahol Anakin egyre inkább a Sötét Oldal befolyása alá kerül...

Mint már említettem, a film tanult az előző rész hibáiból: a politika háttérbe szorult, és teret engedtek a kalandoknak (ám a politizálás valamilyen szinten még mindig megmaradt). A látvány továbbra is elképesztő, olyannyira, hogy Oscar-díjra is jelölték. A fénykardpárbajok száma viszont mégjobban lecsökkent, de ennek ellenére még mindig nagyon jól meg vannak csinálva. A filmvégi csata pedig elképesztően jó lett, amely ezúttal a távoli Geonosis bolygón játszódott le a szeparatista droidhadsereg, és a klónharcosok között. Külön kiemelném még a film eleji Coruscant-on játszódó üldözős jelenetet, amely nagyon hangulatos lett, és a városbolygó olyan jól néz ki, mint még soha.

Ami még továbbá pozitívumnak számít, az a fokozás. Ne feledjük, egyre inkább közeledünk a Birodalom korszaka felé, és egyre inkább előjön a Sötét Oldal. Míg a Baljós Árnyak alatt semmit sem éreztünk az egészből, addig itt már egy árnyalatnyival komorabb a hangulat. Anakin Skywalker pedig megállíthatatlanul halad előre a pusztítás ösvényén, hataloméhsége nagyon jól megmutatkozik.

Az egyetlen ok, amiért a Klónok támadása csak egy KICSIT jobb az első résznél, az az, hogy unalomba fullad a dolog. A film eleje nagyon pörgős, és a székhez köti a nézőt, ám a középső 60 perc unalmasan telik el, és legközelebb már csak a filmvégi finálén ébredünk fel. A szerelmi szál érdektelen beszélgetésekkel bontakozik ki, Obi-Wan jelenetei pedig túl rövidek lettek. Ez az egyetlen baj a Klónok támadásával, és semmi más.

Viszont szerencsére a jó jelenetek valamelyest ellensúlyozzák ezt a dolgot, tehát az ügy meg van bocsájtva. Apropó, még nem is említettem, hogy a sokakat irritáló Jar Jar Binks karaktere itt már csak néhány képkockán szerepel, és Jango Fett sokkal több rivaldafényt kap. Ez megint csak egy fontos előrelépés az első részhez képest. Megjelenik még egy új Sith nagyúr, Darth Tyrannus, vagy másnéven Dooku gróf (Christopher Lee), aki meglehetősen jóra sikeredett, bár igazán csak a film végén szerepel.

A Klónok támadása tehát egy lépcsőfokkal magasabbra jutott a Baljós Árnyaknál, bár hangsúlyozom, ez még mindig nem az a "jó öreg Star Wars" amelyen apáink nőttek fel. A Star Wars galaxis pedig megállíthatatlanul tovább robog a teljes pusztulás felé, mivel az ismeretlen Sith nagyúr, és Dooku gróf terve valóra vált: kitört a Klónok Háborúja! Bár jobb filmről van szó, mint az első volt, mégsem tudok magasabb pontszámot adni, ezért ez a film is 7/10.

Csillagok Háborúja III. - A Sith-ek bosszúja

A kör bezárul. Elérkeztünk az előzménytrilógia utolsó darabjához, amely a Sith-ek bosszúja címet kapta. Nem véletlen, hiszen nincsenek többé nevettetőnek szánt jelenetek, gyerekmesébe illő szereplők, és logikai bakik - a Sötét Oldal rányomja bélyegét az egész filmre, és George Lucas ezúttal hibátlan alkotást tett le az asztalra. Az utolsó darab jelentősége és funkciója az, hogy összekösse a két trilógiát, és bemutassa a Jedik bukását, a Birodalom létrejöttét, és Anakin Skywalker rossz útra térését.

Immár három éve tartanak a Klónháborúk borzalmai. Rengeteg veszteség mindkét oldalon, Jedi-lovagok haltak meg a harcokban, és megannyi bolygó pusztult el. Dooku gróf (Christopher Lee) és Grievous tábornok, a Szeparatisták vezérei egy vakmerő húzással behatoltak a Köztársaság fővárosába, és foglyul ejtették annak vezetőjét, Palpatine kancellárt (Ian McDiarmid). Míg a bolygó felett brutális csata dúl, két Jedi-lovag megkísérli a főkancellár kiszabadítását.

Az első képkockák már rögtön a székbe passzírozzák az embert - Anakin Skywalker (Hayden Christensen) és Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) áthasít a megannyi lézernyaláb között, és egyik pillanatról a másikba bekerülünk a Klónháborúk hevébe. Ebben a pillanatban megbocsátjuk a Baljós Árnyak és a Klónok támadásának összes hibáját, és kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni ezután. Hála istennek, Lucas ügyelt arra, hogy minden idők legsikeresebb sci-fi sorozatának záró epizódja hibátlan munka legyen. Miután túljutottunk az első csatán, a film nem lesz unalmas, hanem bővelkedik a kiválóbbnál kiválóbb jelenetekben. Persze a lényeg az, hogy lássuk Anakin romlását, és útját a Sötét Oldal felé.

A film két főszereplője meglepően nem a híres Anakin - Obi-Wan páros. Sokkal inkább Palpatine és Anakin kerül a középpontba. A főkancellár ugyanis egyre hatalmasabb lesz, és megpróbálja teljesen behálózni az ifjú Jedit. Eközben a bölcs mesterek érzik, hogy valami nincs rendben, érzik, hogy egyre nagyobb a veszély, ám a furmányos Palpatine még a bölcs mestereket is megtéveszti, és itt jön a felismerés: ő a Sith-nagyúr. Persze ezt már sejteni lehetett, de mégis az ifjú Skywalkerrel együtt döbbenünk rá a szörnyű igazságra.

A produkció első fele csak sejteti a veszélyt: szemlátomást minden rendben, és miután Anakin megtette az első lépést a pusztulás felé, és Jedi létére megölte Dooku grófot, Obi-Wan elindult, hogy végezzen Grievoussal. Míg ő külön utakon jár, kiderül, hogy Padmé (Natalie Portman) terhes Anakin gyerekeivel. Akit pedig egyre visszatérő rémálmok gyötörnek felesége haláláról. Palpatine pedig meggyőzi őt, hogy a feleségének megmentésének egyetlen módja van: álljon át a Sötét Oldalra.

Amint láthatjátok, a Sith-ek bosszúja nagyon sokrétű film, és az ezernyi tényező végül egy ponton csúcsosodik ki: Anakin enged a kísértésnek, és csatlakozik Darth Sidious ördögi tervéhez - és Darth Vader lesz belőle. Itt kezdődik a második felvonás, amely a végsőkig megromlott Köztársaság bukásáról, és a Jedik pusztulásáról szól. Nagyszerű, és megrázó jelenet, amikor láthatjuk a megtévesztett lovagokat egyenként meghalni, vagy amikor Vader nagyúr megöli az ifjú padawanokat. Kiderül, hogy a klónok mindvégig Palpatine oldalán álltak, és most elárulják a demokráciát.

Bebizonyosodik, hogy az előzmény trilógia sikerrel járt, mert elérte a célját: bemutatta Darth Vader létrejöttét, méghozzá jól is tette ezt. A finálé egyszerűen zseniális, a fénykardpárbajok a csúcsra értek ebben a részben, mivel ennél drámaibb összecsapásokat el sem lehetett volna képzelni. A legvégén persze mindenki nagy örömére felkerül Vaderre a fekete páncél, amely véglegesíti az egykori Jedi tragédiáját. A szálak tökéletesen elvarródnak, megtudjuk, hogy Yoda miért menekült a Dagobah-rendszeri száműzetésbe, és azt is, hogy Obi-Wannak miért kellett a Tatooine bolygóra rejtőznie. A film végén tanúi lehetünk Luke és Leia születésének, és a Halálcsillag megépítésének is néhány másodpercre.

Akinek az első két rész csalódást okozott, az most megkapta a kártérítést, mivel a Sith-ek bosszúja méltó a Star Wars "régi nagy híréhez". A látvány persze megmaradt zseniálisnak, talán ez az eddigi legszebben kinéző Star Wars film. Bár vannak apróbb hibák, pl: a droidok hangjai eléggé "érdekesre" sikeredtek, és Anakinnak is feltűnően sok ideig tartott, míg felismerte, hogy Palpatine a Sith nagyúr, ezek eléggé elhanyagolhatóak filmélvezeti szempontból. De tudnotok kell, hogy 10 pontot csak a végképp hibátlan filmekre adok, ezért ez a produkció: 9/10.

Összegzés

Szóval mit gondoltok, megérte hat évig folytatni a sci-fi remekművet? Szerintem teljes mértékben. Voltak hibái, szeretői és utálói, de mégis azt mondom, hogy ha ezek a filmek nem jelennek meg, szegényebbek lettünk volna néhány filmélménnyel. A Baljós Árnyak butácska és gyerekes volt, de attól még lehetett élvezni a látványos fénykardpárbajokat, a fogatversenyt, a bolygók látványát, és magát a történetet is. A Klónok támadása már kiköszörülni igyekezett a csorbát, mert még jobb látványt, még több jó jelenetet kaptunk, csak hát a közepe táján egy kicsit unalmassá vált. A Sith-ek bosszúja pedig teljes mértékben bebizonyította, hogy a Csillagok Háborúja még mindig él és lélegzik, és zseniálisan zárta le az űreposzt.

Eddig nem esett róla szó, de épp azért, mert a végén akartam megemlíteni John Williams munkásságát. A Star Wars filmek örökös zeneszerzője természetesen visszatért a modern trilógiára, és ugyanolyan kiváló zenéket szerzett a filmekhez, mint anno, a 80-as évek elején. Továbbra is úgy gondolom, hogy a Star Wars a legjobb filmzenével rendelkező film amely valaha megjelent. Úgyhogy szerintem a filmek pontozásánál egy-egy pont minimum neki jár.

Az Erő legyen veletek!

 

Szerző: bbenjyy

9 komment

Címkék: sci-fi fénykard Erő

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr475363691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROTFL Manó 2013.06.16. 23:21:57

A mendemondák szerint Lucas már 1977-ben kábé ezzel a két generációt felölelő, full történettel ment be a 20th Century Fox-hoz, csak akkor ő még egy utcáról betévedt senki volt, ezért nem ő mondta ki az utolsó szót, hanem a stúdió. Ők pedig azt mondták, hogy a sztori elejét ki kéne dobni a kukába - elnézve a I-II-III. részt ebben van is valami - és kezdjünk kábé onnan, ahol végül is az Új remény indul. Lucas csak annyit tudott elérni, hogy az film elején, az űrben folyó szöveg elé a "IV." számot írják, ezzel jelezve, hogy az alkotó szerint nem ettől a ponttól kezdődik a mese. Aztán a film befutott, sőt a V. és a VI. is, ettől kezdve lett szava Lucasnak, pár miliárd dollárral vastagabb lett a bankszámlája és megvalósíthatta az álmát, elkészíthette a kezdeteket feldolgozó epizódokat is, amiket annak idején elkaszált a stúdió.

Almaspite 2013.06.16. 23:38:39

Ööö, az a mondat kicsit erős, hogy "Kiderül, hogy a klónok mindvégig Palpatine oldalán álltak, és most elárulják a demokráciát" ?

Dehogy álltak ők Palpatine oldalán! Ott volt bennük egy, a klónozáskor elrejtett szubrutin, a 66-os utasítás, oszt amikor a Palpatine bemondta, hogy végrajtani, akkor végrehajtották, mert genetikailag engedelmességre voltak programozva.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.06.17. 09:45:26

csoda, hogy még senki nem sikított, hogy a fénykardot időnként lézerkardnak írjátok. :D

bbenjyy · www.moviebarlang.blog.hu 2013.06.17. 09:49:31

@doggfather: bocs, de elég sokszor hallottam lézerkardnak is, bár az angol neve lightsaber, úgyhogy valszeg neked van igazad.

MEDVE1978 2013.06.17. 10:03:37

Az előzmény trilógia szerintem nem olyan rossz, mint azt sokaktól hallani. Természetesen nem ér fel az eredetivel, de ez leginkább azokban tudatosodik, akik az eredetit látták előbb. Érdekes lenne tudni, hogy egy "szűz" elme milyennek érzi az egészet. Én anno a nyolcvanas években videón láttam az eredeti trilógiát (lakótelepi belső videóláncon :), alámondással, valószínűleg csempészett kazettáról.
Az előzménytrilógiát már moziban nézhettem meg.
Az első rész legnagyobb hibája, hogy Lucas megpróbálta nagyon tágra szabni a célközönséget. Az pedig, hogy egyszerre tetsszen egy történet a 6 évesnél idősebb gyerekeknek és a 30 éven felülieknek nagyon nehezen elérhető. Ezért rakta túl magasra a cuki-bugyuta faktort - létrehozva ezzel Jar-Jar-Binkst. Nem mintha az eredeti trilógiában nem lettek volna ilyen részek (pl: R2 boldogan csipog az első rész végén, Ewokok - cuki macikák a harmadikban), de ott valahogy jobb volt a balansz.
További hiba a hiányos jellemfestés, főként Darth Maulnál és Doku grófnál. Én kicsit több konspirációt vártam volna a sötét oldaltól. Darth Maul például egyszerűen próbál gyilkolni, minden utasítást végrehajt, egysíkú személyiség. Doku grófnál ott van egy minimális "függetlenség, hátbatámadás", ahogy Obi Vant próbálja meggyőzni arról, hogy Sith nagyúr uralja a szenátust, de ez sem túl kiforrott.
Ennek ellenére viszonylag jól folydogál a történet, egészen Anakin Skywalker jellemfejlődéséig. Szerintem Hayden Christiansen rossz választás volt a szerepre annyiban, hogy képtelen volt hitelesen eladni a jellemtorzulást a nézőnek. A forgatókönyv ugyan többször ad a szájába olyan megszólalásokat, amelyek a hatalomra vágyást, a szabályok áthágását stb. sugallják, de egyszerűen nem hiteles. Ráadásul a fő motivációjának a hercegnő és a gyerekei iránti aggodalom van eladva, de ez még nem őrjít meg egy embert úgy, hogy lemészároljon rengeteg gyereket, valamint megtagadja barátait stb.

bbenjyy · www.moviebarlang.blog.hu 2013.06.17. 10:09:57

@MEDVE1978: Igazad van, én sem értek egyet azokkal, akik reflexből ócsárolják az új trilógiát, mert a hibák ellenére is abszolút vállalható filmek lettek.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2013.06.17. 11:22:06

olvasva a leirasod az elozmeny egesz jo

pedig

mondjuk ki a celgozonseg

szerintem bugyuta parbeszedekkel teli, latvanyvilagaban se meggyozo reszek

valamint a szineszi alakitasok is hagynak kivannivalot

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.06.17. 13:22:43

@bbenjyy: engem nem zavar különösebben, de azt tudom, hogy az ősfanok nagyon ingerültek egy egy ilyen hibáért. ;)

DarthVirus 2013.07.14. 19:54:42

A klónok nem Palpatine oldalán álltak hanem a Köztársaság oldalán(ez az amit a Jedik elfelejtettek,vagy amire nem is gondoltak,hogy a klónok nem az ő katonáik,hanem a Köztársaságé).A 66 parancs azt az utasítást mondta ki,hogy a klónoknak meg kell ölniük a Köztársaságra veszélyt jelentő személyeket vagy csoportokat ha erre utasítást kapnak.Mivel a klónoknak a Köztársaságot és ezzel együtt a Galaktikus Szenátust kellett szolgálniuk,ami viszont különleges jogokkal ruházta fel a Kancellárt(a Kancellárt és nem Palpatint)így ő is kiadhatta ezt a parancsot,így ő a Jediket nevezte meg a Köztársaság ellenségének,(mint ahogy a harmadik részben látjuk is amikor a Szenátusban azt állítja hogy a Jedik államcsínyt kíséreltek meg9a klónok ezért ölték meg a Jediket.És ezért lehetett olyan Jedi aki túlélte a 66 parancsot,mert voltak klónok akik nem ölték meg a Jedi tábornokaikat,mert mivel önállósággal rendelkeztek úgy gondolták hogy a Jedik nem árulók.

Dookuban nem volt ott a hátbatámadás,nem akarta elárulni Sidious-t és nem akarta átállítani Obi Want.Ha Dooku elárulja Sidioust azzal az ő győzelmi esélyei is lecsökkentek volna.Obi Wannak pedig azért mondta el hogy Sidious irányítja a Köztársaságot mert így bizalmatlanságot ébresztett Palpatine iránt ami látjuk fontos volt Anakin átállításához,a másik pedig hogy ezzel hihetőbb volt a titokban megalkotott sereg amit állítólag egy Jedi mester rendelt meg a Köztársaság számára a Sithek legyőzéséhez.