Sikoly (1996)

2013.10.29. 08:24

A "slasher" filmek, vagy más néven tinihorrorok a 80-as években élték fénykorukat. Ebben az időszakban változtatta rémálommá Freddy Krueger az Elm utca tizenéves lakosságának életét, és ekkor pusztította ki bozótvágóval a hokimaszkos Jason szinte a teljes amerikai kamasz generációt egy végeérhetetlenül hosszú franchise keretein belül. A tinihorrorokban van néhány alapszabály, amelyeknek szinte mindegyikben érvényesülnie kell.

Az egyik, hogy a szereplőknek IQ nyolcvan alatt kell lenniük azért, hogy minél inkább örüljünk, amikor lehentelik őket. A film végén mindig kell lennie egy-két túlélőnek, hogy a következő részben is legyen kit aprítani, valamint kell lennie egy baromi cool főgonosznak, aki rendszerint a néző kedvencévé válik, még akkor is, ha a legborzasztóbb bűnöket követi el a szemünk láttára. Wes Craven 1996-os Sikolyában minden imént felsorolt sablon fölvonul, ám mégis az teszi jóvá, hogy ezeket szándékosan alkalmazták, és ezt egy percig sem titkolják előlünk. A Sikoly nem azzal a céllal készült, hogy egy újabb tucathorrort zúdítson a nyakunkba, hanem azzal, hogy egyfajta totemet állítson ezeknek a filmeknek.

Voodsboro egy csendes amerikai kisváros, amelyekben átlagos emberek élik átlagos életüket. Ám egy nap váratlanul fölbukkan egy rejtélyes, álruhás gyilkos, aki brutálisan meggyilkolja a fiatal Casey-t (Drew Barrymore), majd hulláját egy fára akasztja. A bestiális gyilkosság fenekestül felforgatja a lakosok életét. Mindenki félni kezd, és megkezdődnek a hátborzongató pletykák a "Szellempofa" névre keresztelt mészárosról.

Sydney Prescott (Neve Campbell) is értesül erről a borzalmas dologról, ám nem sejti, hogy rövid időn belül ő válik majd Szellempofa első számú célpontjává. Többször is támadás éri őt otthonában, és sokszor csak hajszálon múlik majd az élete. Barátnője, Tatum (Rose McGowan), és barátja, Billy (Skeet Ulrich) biztos támaszt nyújt neki ezekben az időkben, ám a rendőrség hamarosan Billy-t kezdi el gyanúsítani az egyre ismétlődő gyilkosságokkal kapcsolatban.

A Sikoly kapásból teljesíteni tudja a slasherek összes szabályát. Király főgonosz? Simán! Szellempofa már megjelenésével is a néző szívébe lopja magát, ráadásul kellően rejtélyes tud maradni. Árnyékként suhan a városban, míg kiszemeli áldozatát, majd módszeresen elkezdi őket zaklatni. Fenyegető telefonhívásokat intéz hozzájuk, hogy kellően rájuk ijesszen, aztán pedig kegyetlenül lesújt. Bugyuta karakterek? Ennél hülyébbek nem is lehetnének! Voodsborough lakosai a legéletképtelenebb banda, amelyet valaha láttam. A rendőrség mindig késve érkezik, az emberek pedig ahelyett, hogy otthon maradnának, mindenhova eljárkálnak majd, csak hogy a sorozatgyilkos rájuk találjon. Egyáltalán nem bánják, ha egyedül maradnak egy nyitott helyiségben, és még arra sem fordítanak figyelmet, hogy hátukat falnak vetve járkáljanak, amikor Szellempofa még figyelmezteti is őket a támadásra.

Erre a filmre elsősorban egy paródiaként tudok tekinteni, amely direkt lett úgy megcsinálva, ahogy. Tetszett, hogy a cselekmény nem ül le - sorra kapjuk a tinitámadásokat. Az viszont már gond, hogy míg paródiaként kiválóan működik a film, addig horrorként elég gyenge lett. Örülni fogunk, amikor a gyilkos feltűnik, viszont egy pillanatra sem fogunk megborzongani, vagy esetleg félni tőle. Kivéve az első jelenetet, amely szerintem elég erősre sikeredett. A film véres, ám egyáltalán nem annyira, mint más horrorok esetén, karakterek, és utalások szempontjából pedig néha már átestek a ló túloldalára.

Nagyon tetszettek a műfaj más filmjeire való utalgatások. Voodsboro lakosai is ugyanabban a világban élnek mint mi - így ők is néznek horrofilmeket. Jópofa kitekintéseket kapunk a többi slasherre vonatkozóan (pl.: Halloween, Rémálom az Elm Utcában, Péntek 13, stb.), valamint Wes Craven nevét is megemlítik majd, ami egy önreflektív utalás keretében történik, szóval ez a része el lett találva a filmnek. A gond csak akkor kezdődik, amikor már túl sok lesz ezekből. Percenként elhangzik majd egy kikacsintós megjegyzés, folyamatosan sugallva, hogy amit látunk, az csak egy film, semmi több. Így még a leghátborzongatóbb jelenetet is nehéz komolyan venni, és erőltetettnek hat majd az egész utalgatós dolog.

Némely karakter pedig finoman szólva is irritáló lett. A színészek nagyon bénák, ami abban jó, hogy így sikerült megutáltatni a szereplőjüket, és örülünk majd a haláluknak, de akkor is nagyon két mezőnyre oszlanak. Az egyik azoknak a mezőnye, akik baromira túljátsszák magukat, a másik meg a "szarok a színészetre" tábor. Sajnos egyikük sem tudott elfogadható alakítást produkálni, bár egyetlen komoly színész sem tűnt föl a film során, Drew Barrymore pedig nem sokáig szerepelt. A filmvégi kötelező csavar viszont szerintem kifejezetten jó lett, nekem nagyon bejött.

Tehát a Sikoly egy jó film, viszont egy elég gagyi horror is egyben. Szerintem ezt afféle összegzésnek szánták a slasher-korszak végére, és még egyszer utoljára csináltak egy vérfürdőt a békés kisvárosban. Persze a tengerentúlon ez nem így működik, és mára már egy négyrészes sorozat lett a Scream-ből, ám én nem szándékozom a további részeket megtekinteni, hiszen már az elsőnél is rezgett a léc. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr605604202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.