Michael Myers, Jason, Ghostface és Freddy Krueger. Olyan slasher főgonoszokat soroltam fel, amelyekről még a horrorfilmek körében kevésbé jól tájékozódó emberek is kapásból tudják hogy kicsodák és melyik filmben szerepeltek. A mai nap az utolsóról, Fred Krueger-ről lesz szó, és legendássá vált 1984-es bemutatkozó filmjéről, a Rémálom az Elm utcában-ról. A filmet Wes Craven rendezte, az egyik leghíresebb horror-rendező, aki kiváló és borzalmas filmeket is egyaránt tett le az asztalra. A Rémálom az Elm utcában azonban mindenképpen a jobb munkái közé tartozik, hiszen nem sok idő telt el, és a csíkos pulóveres, összeégett arcú, késujjú gyilkos is világszerte rettegett főszereplő lett.

Egy amerikai kisvárosban járunk, amelyben mindenki tesz-vesz, és éli nyugodt életét. Nancy Thompson (Heather Langenkamp) egy este azonban szörnyű rémálomból riad fel: álmában egy késujjú gyilkos üldözte őt, és csak nagyon nehezen tudott elmenekülni előle. Másnap, mikor találkozik barátaival, ők is hasonló lidércről számoltak be neki, és nemsokára kiderül, hogy mindannyian ugyanazt álmodták. A következő éjjel elmennek egyikőjük házába, és együtt alszanak, csak hogy biztonságban érezhessék magukat, ám a rémség újra előbukkan, és álmában brutálisan meggyilkolja Tina Gray-t (Amanda Wyss). A baj csak az, hogy az álomban történt gyilkosság a valóságban is bekövetkezik, és Tina valóban meghal azon az estén, óriási riadalmat keltve. A rendőrség a lány barátját, Rod Lane (Jsu Garcia) kezdi vádolni, de a gyerekeken kívül senki sem hiszi el, hogy a gyilkos valójában nem is volt ott a helyszínen...

Nancy-t minden este ugyanaz a rémálom gyötri, és hamarosan rájön a rejtélyes rémalak kilétére: Freddy Krueger (Robert Englund) az, a hírhedt gyerekgyilkos, aki évekkel ezelőtt módszeresen megölte az Elm utca majdnem összes tizenévesét. A bíróság nem találta bűnösnek, de a feldühödött szülők összefogtak ellene, és egy este rágyújtották a házát. A halott Krueger azonban mostanra visszatért, és álmaikban kezdte terrorizálni a gyerekeket.

A Rémálom az Elm utcában az általam nemrég bemutatott Ördögűző pontos ellentéte. Míg az utóbbi film abszolút komolyan és riasztóan adta elő történetét, addig a mostani alanyom egy teljesen komolyanvehetetlen, inkább szórakoztató, mint ijesztő horror. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a film rossz lenne: Craven egy hihetetlenül jó karaktert alkotott meg Freddy személyében, akinek szinte már-már várjuk a felbukkanásait, hiszen minden alkalommal nagyon érdekes jelenetek kapcsolódnak hozzá. A filmben nagyon jól megalkotott vizuális effektek láthatók, gondoljunk csak Tina megölésére, amikor a lány a plafon és a szoba talaja közt repkedve veszti életét, de Freddy többszöri átalakulása is ide sorolható. Ráadásul a főgonosz nagyon fantáziadús, és az addigiaktól teljesen eltérő: Freddy ugyanis valójában nem is létezik, csupán egy álombéli látomás, aki ennél fogva mindenre képes lesz az áldozatai őrületbe kergetése érdekében. Képes hirtelen eltűnésre, majd felbukkanásra, át tud alakulni más emberekké, végtagjait meg tudja növeszteni, egyszóval az álmokban Freddy teljesen elpusztíthatatlan.

A film legnagyobb hibája szerintem az, hogy horror létére néha túl gyerekes lett. A film végi végső csatában mutatkozik meg ez leginkább, ahol Nancy átrántja a főgonoszt a valóságba, és mindenféle gagyi húzással próbálja meg őt megölni. A karakterek is buták és idegesítőek, és ez alól sajnos a főszereplő Nancy sem kivétel, aki szerintem ritka ellenszenves szereplő lett, de a barátai között sem találunk sokkal jobbakat. Nekem az egyetlen szimpatikus közülük Glen volt, akit az akkor még fiatal Johnny Depp alakított, korához képest nagyon jól. Persze a film legjobb alakítása kétség kívül Robert Englund Freddy-je, aki már-már a néző számára is szimpatikus karakter lesz. Englund ugyanis képes volt némi fekete humort is csempészni játékába, amely még teljesen jól illeszkedik a karakteréhez. A többi felnőtt szereplő azonban teljesen cselekvésképtelen, és inkább csak hátráltatják, mint elősegítik gyerekeik túlélését.

A hibák közé sorolható még a film lezárása is, amely eléggé gyenge lett, ráadásul kétségek között hagyja a nézőt. Továbbá megemlíteném, hogyha lehet, eredeti nyelven nézzétek meg a filmet, mivel a magyar szinkron botrányosan rossz. A filmzene viszont teljesen jó lett, és a Rémálom az Elm utcában zenéje is legalább annyira ikonikussá vált, mint a többi legendás horrorfilmé. Összességébe véve a film jó, viszont hibák is bőven vannak benne, és akármekkora klasszikusról is van szó, ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ám a Rémálom az Elm utcában anno új lendületet adott a horrorfilmeknek, és egy nagyon jó főgonoszt, valamint egy hihetetlenül hosszú franchise-t a világnak, amely majdnem tíz részen keresztül ívelt, 2010-ben pedig kijött egy remake is, amely borzalmasan rossz lett. Az eredeti mű pontszáma nálam 7/10.

Szerző: bbenjyy

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr225609217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.01.02. 22:02:44

84ben azért nem volt ez túl buta vagy gyerekes. persze ma, hogy túl vagyunk vagy egy tucat fűrészen és klónjain persze nem üt akkorát, de akkor igen félelmes volt ám.