Hetedik (1995) kritika

2013.12.27. 14:35

David Fincher a legjobb modern filmrendezők közé tartozik. Két leghíresebb filmjét, a Hetediket és a korábban már a blogon bemutatott Harcosok Klubját egyaránt a 90-es években rendezte, ez a két mű pedig egyértelműen felkerülhet a valaha készült legjobb filmek listájára. Most az 1995-ös Hetedik c. filmmel fogok foglalkozni, amely ugyan látszólag egy egyszerű bűnügyi történet, ám a megtekintés után olyan mély nyomot hagy az emberben, hogy garantáltan nem fogja elfelejteni.

William Somerset nyomozó (Morgan Freeman) éppen utolsó szolgálati hetét kezdi meg városa rendőrségén, amikor beosztják mellé a zöldfülű David Mills-t (Brad Pitt). A két rendőr szöges ellentéte egymásnak: a nyugdíjazás előtt álló Somerset megfontolt, logikusan cselekvő, és kissé lassú tempójú, ám rendkívül művelt ember, ellentétben Mills-el, aki forrófejű, és nagyképű, a rendőri hivatást pedig jó mókának tartja. Hamarosan azonban kénytelenek lesznek összedolgozni, mivel megkapják a hét szenzációjának számító brutális gyilkosságsorozat ügyét.

Az ismeretlen sorozatgyilkos nagyon pontosan dolgozik. Híres világirodalmi művektől inspirálva torolja meg a hét főbűnt a társadalmon, miközben nem hagy maga után semmi nyomot. A fösvénység, restség, kevélység, torkosság, irigység, harag és bujaság áldozatait a létező legbrutálisabb módokon kínozza meg, mielőtt végleg kivégezné őket. A rendőrség minden eltelt nappal egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródik, ő pedig egyre közelebb ahhoz, hogy befejezze életművét, és elérkezzen a vasárnaphoz, amely még az addigiaknál is pokolibb szenvedéseket tartogat majd.

A Hetedik fő ütőereje elsősorban a hangulatban rejlik. A helyszínek sötét ábrázolásmódja, az állandó esőzések, és a koszos bérházak nagyszerűen megteremtik egy noir-stílusú krimi atmoszféráját. A tipikus jó zsaru-rossz zsaru ellentét is kitűnően megnyilvánul: Mills nem igazán gondolkozik az ügyön, ehelyett erőből cselekszik, az ellenfelét pedig lenézi. A gyilkosságok elkövetőjét egy egyszerű elmebetegnek tartja, akinek csupán elgurult a gyógyszere, és a rendőrség könnyűszerrel a sarokba tudja szorítani. Eközben a tapasztalt Somerset már az elejétől fogva látja, hogy a gyilkos mindig egy lépéssel előttük fog járni, és csak az ő akarata, vagy a vakszerencse vezetheti őket nyomra az egyre nagyobb médiavisszhangot kapó ügyben.

A nyomozás mellé becsempésztek egy magánéleti szálat is, amelynek főszereplője Mills felesége, Tracy (Gwyneth Paltrow), aki gyermeket vár egy olyan városban, amely bűzlik a romlottságtól. Tracy mindenáron menekülni próbálna, ám férjével nem tudja megbeszélni gondjait, ehelyett Somersethez fordul, aki mindenben támogatja őt. A város kilétére egyébként soha nem derül fény, a látottak alapján a cselekmény New York-ban vagy Chicago-ban játszódhat.

Ám korántsem mondtam volna minden idők egyik legjobb filmjének a Hetediket, hogyha nem lett volna benne az utolsó fél óra, amely talán az egyik legzseniálisabb befejezést foglalja magába. Ha nem tudjátok miről van szó, ne hagyjátok elspoilerezni, mivel csak úgy üt igazán nagyot. Nem hiszem, hogy sok olyan film van, amelyben a befejezés alatt a néző és a főszereplő olyan mélyre zuhan, mint itt. Az átlagos krimi szépen lassan átalakul egy kőkemény thrillerré, amelyből nincs menekülés, és amelyben kizárt, hogy boldog vég legyen. Erre egyébként többször utalnak is a film során, ám még így sem számíthatunk arra a kegyetlen csavarra, amelyet a fináléban elhelyeztek.

A Hetedik szerintem a létező legmagasabb színvonalra vitte a bűnügyi filmek műfaját, körülbelül úgy, ahogy a Star Wars a sci-fi-vel tette. David Fincher ezzel a filmjével lépett be a legnagyobb rendezők közé, utána nem sokkal pedig letett mégegy mesterművet az asztalra a Harcosok Klubja képében. Brad Pitt-nek is ez volt talán az első igazán komoly szerepe, ám kitűnően teljesítette a szíészi feladatait, csakúgy, mint Morgan Freeman, aki szintén remekül játszott. Lehet, hogy túlságosan bőkezű vagyok a pontozás tekintetében, de egyszerűen muszáj megadnom erre a filmre a 10/10-et.

Szerző: bbenjyy

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr525712016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.01.02. 22:07:04

muszáj pontos j, nem?!

Tényleg nagyon jó film, de éppen a csattanó miatt sajnos nem lehet túl sűrűn újranézni, sőt igazából csak egyszer b.sz oda, de akkor nagyon.