Terrence Malick 1998-as háborús filmjének egy nagy balszerencséje van - egy évben jelent meg Spielberg Ryan közlegény megmentésével, és az azt övező hírverés következtében sokan elfeledkeztek Az őrület határán-ról. Azonban mindenképpen érdemes szót ejteni Malick filmjéről, ugyanis teljesen más szemszögből mutatja be a II. világháborút: míg a Ryan közlegény az epikus hangvételű csatákra, és tonnaszámra ellőtt lőszerre van kihegyezve, addig mostani filmünk a filozofikus oldaláról szemléli a nagy világégést.

1942-ben a japán haderő bevette a csendes-óceáni Guadalcanal-szigetét, ahonnan csak karnyújtásnyira került a délebbre fekvő Ausztráliától. Az amerikai haderő fő feladata az volt, hogy visszafoglalja a sziget repterét, majd lassan kiűzze onnan a japán csapatokat, ezzel feloldva Ausztráliát a fenyegetés alól. Ide érkezik meg Gordon Tall ezredes (Nick Nolte) és csapata. A katonák azonban felbolygatják a szigeten élő törzsközösség életét, emellett pedig egyre közelebb sodródnak a megőrüléshez - a teljes tébolytól csak egy vékony vörös vonal választja el őket.

A film leginkább a háború és a természet viszonyára fókuszál. Az első képsorok rögtön békés hangulatot árasztanak, amint végignézzük a bennszülöttek játékos semmittevését, miközben a háborúnak nyoma sincsen. A természet élőlényei is csendben teszik majd dolgukat, és egy pillanatra mi is a trópusi paradicsom részesei lehetünk. Aztán beúszik a képbe az első hadihajó, és hamarosan láthatjuk a csatába készülő tengerészgyalogosokat. Fél óra múlva pedig dúl is majd a harc - az egykor gyönyörű trópusi sziget arculatát robbanások és golyózáporok fogják felszabdalni. Minden katona arcán tükröződik majd a félelem, amint felfelé kúsznak egy füves domboldalon, majd a szemünk láttára lövik őket agyon a japán géppuskások.

Az őrület határán egy nagyon erős háborút ellenző film, amely rávilágít arra, hogy a csatározás nem csak a harcoló feleknek okoz szenvedést, hanem a környezetükben tartózkodó békés civileknek és élőlényeknek. Sokszor előfordul, hogy a legnagyobb veszteségeket azok szenvedik el, akik nem is tehetnek az egész konfliktusról. Persze a katonák szenvedéseiről is beszél a mű - a háttérben meghúzódó, emberek százai élete felett döntő ezredeseknek fogalmuk sem lehet róla, hogy milyen érzés a tűzvonalban kuporogni, miközben a halál ott táncol az ember körül. A háború itt nem dicsőséges, és nem követendő példa, mivel lassan elkezdi lebontani az ember pszichéjét, és teljesen az őrületbe taszíthatja azt. Az egykor civilizált embereken lassan eluralkodik a kegyetlenség és a vérszomj, és aki egyszer áldozatául esik ennek, az valószínűleg már sosem lesz a régi.

A csatajelenetek csak a film egy mellékes részét alkotják, mivel itt végképp nem azokon van a hangsúly. Japán katonákat sokáig nem látunk majd, a nézőnek, csakúgy, mint a filmben harcoló amerikaiaknak, fogalma sem lesz arról, hogy hol bújhat meg az ellenség. Sokan félnek majd, sokaknak megremeg majd az ujja a ravaszon, és elvétve akad olyan katona, aki bátran előrefutna a tüzérségi tűzben.

A filmnek nincs kifejezetten főszereplője, a karakterek nem igazán kidolgozottak. Ennek ellenére igazi sztárparádé vonul fel: Sean Penn, John Travolta, Nick Nolte, George Clooney, Adian Brody, John Cusack, Jared Leto és még sok más híres színész fog majd szerepelni. Egyikük sem próbálja meg ellopni a showt, inkább mindegyikük csak egy kicsit tesz hozzá a filmhez.

A zenét Hans Zimmer szerezte, szokásához híven kifogástalan munkát végzett. A film maga pedig egy filozofikus, háborút ellenző alkotás, csakúgy mint az Apokalipszis most, vagy a Szakasz. Nem mindenki fogja megérteni, vagy inkább mindenki máshogy fogja értelmezni, és biztos, hogy nem a látványos akciójelenetek miatt fogják megszeretni. A kiégett, koszos, élettelen tekintetű katonák látványa alaposan elgondolkoztatja az embert, hogy megéri-e harcolni. 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr325888972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.