A Csodálatos Pókember (2012) kritika

Miért kellett remakelni egy olyan szériát ami véleményem szerint teljesen rendben volt? A világon semmi baj nincs Sam Raimi Pókember trilógiájával, egy jól megcsinált, és viszonylag egyenletes teljesítményű három epizódos műről van szó, amely 2002 és 2007 között készült. A főszerepben Tobey Maguire egy kissé gyengécske volt, na és Kirsten Dunts is hagyott maga után kívánni valót, de James Franco-val kiegészülve egész jó volt az összkép. A látvány ott volt, a történet rendben, bár egy kissé néha túl romantikusra vették a figurát. Szóval nem értem...tényleg szükség volt egy Csodálatos Pókember című 2012-es változatra?

Na de nézzük csak meg pontosan miről is van szó, hiszen nem szabad előítéleteket hozni. Pókember a Marvel legnépszerűbb hőse, kismillió képregény, rajzfilm, videojáték és három korábbi film is készült belőle. A rajongók talán azért imádják annyira a hálószövőt, mert valójában egy tizenéves srác, Peter Parker, aki iskolába jár, leckét ír, lakbért fizet, és másodállásban bűnözőket kerget New York utcáin. Én magam is nagyon kedvelem ezt a hőst, hiszen a másik nagy kedvencem Batman, és jól esik néha a laza pókot nézni a mogorva Bruce Wayne helyett. Mark Webb első alkotásában kiderül, hogy Peter Parker egészen kicsi korában elvesztette szüleit. Apja kutató volt, és egyik napról a másikra eltűntek a szülők, Petert pedig nagybátyjánál Bennél (Martin Sheen) és nagynénjénél Maynél (Sally Field) hagyták. A szülők soha nem tértek vissza a kis Peter életébe...

A történet akkor kezdődik igazán, amikor Peter (Andrew Garfield) már felnőtt. Középiskolába jár, szabadidejében fotókat készít vagy gördeszkázik, és jól tanul. Viszont soha nem hagyja nyugodni a tény, hogy szülei eltűntek, ezért nyomozásba kezd. Eljut az Oscorp nevű kutatócéghez, ahol egykor apja is dolgozott, és addig-addig nézelődik, ameddig véletlenül meg nem csípi egy génkezelt pók. Ekkor Peter arra lesz figyelmes, hogy rendkívüli képességekkel rendelkezik: falra tud mászni, kiélesednek a reflexei, hatalmasat tud ugrani, egyszóval: ő lett Pókember. Ben bácsi és May néni felfigyelnek a fiú különös viselkedésére, és kérdőre vonják, ami miatt Peter összeveszik nagybátyjával. Ezután rövidesen Ben bácsi véletlenül utcai csetepatéba keveredik, és meghal. Ekkor fogadja meg Peter, hogy álarcot húz, és szembeszáll a bűnözéssel. Először a város rendőrei, élükön Stacy kaptánnyal (Denis Leary) üldözni kezdik, mivel azt hiszik, hogy a Pókember is csak egy közönséges bűnöző. Emellett Peter megismerkedik osztálytársnőjével, Gwen Stacy-vel (Emma Stone) akibe szerelmes lesz, és össze akar vele jönni. Sőt, még természetesen a főgonosz is feltűnik dr. Curt Connors (Rhys Ifans) személyében, aki egy genetikai kísérlet következtében óriási gyíkká változott, és így tartja rettegésben a várost. A történet tehát két szálon fut majd: az egyik Peter és Gwen kapcsolatának alakulása, a másik pedig Pókember tevékenysége. Mind a kettőt nagyon jól oldották meg, az egyes történetvonalak addig tartanak ameddig kell. Igaz, látszólag ugyanaz a helyzet, mint a korábbi filmben, valójában viszont sokban különbözik a kettő.

A csodálatos Pókember sokkal közelebb áll a képregények világához, mint elődje. A karakterek pontosan az Amazing Spider-Man és az Ultimate Spider-Man sorozatok szerint vannak ábrázolva. Peter első barátnője mostmár nem Mary Jane, hanem Gwen lesz, csakúgy mint az eredeti képregényváltozatban. Ben bácsi és May néni itt fiatalosabbak, mint elődjeik, és szimpatikusabbak is szerintem. Stacy kapitány ezúttal sokkal kiemelkedőbb szerephez jutott, és persze Curt Connors is. Természetesen Peter Parker karaktere változott a legtöbbet. Ez már egy sokkal tökösebb és vagányabb Peter. Ő már nem az iskola lúzere, hanem egy talpraesett, éles eszű, de ennek ellenére szerény gyerek. Persze a magabiztossága nem mindig áll a helyzet magaslatán, de mégis ő az igazi Parker, nem a Tobey Maguire féle. A tinédzserek világát is sikerült nagyon jól ábrázolniuk. Egyáltalán nem idegesítőek a Gwen és Peter között lezajló romantikus párbeszédek, vagy a gimnáziumi jelenetek. A pókruha is lecserélődött, és én azt mondom, hogy nem lett rossz, csak újszerű. Mark Webb filmjében mindenből a mértéktartás volt a fontos, és ezt sikerült is a maximumra kihozni.

A szereplők is nagyon jók. Mivel az egész sztori Andrew Garfield karaktere körül forog, sokminden múlott rajta. Viszont nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult, hiszen hitelesen eljátssza a főhőst. Látszik rajta, hogy élvezte a forgatást, és bár néha egy kicsit túlbonyolítja a dolgot, nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, és teljesen azonosulni tudunk a karakterével. Emma Stone is remekül helyt állt, alakítására nem lehet panaszunk. Curt Connors szerepében Rhys Ifans is kiváló, bár egy kicsit keveset szerepel. Az Apokalipszis most századosa, Martin Sheen hatalmasat alakít, öregkorára sem fáradt bele a színészkedésbe. A May nénit megszemélyesítő Sally Field is hozza a formáját, mint már mondtam, ők ketten nagyon szimpatikusak. Kimaradt viszont J.J Jameson, a Hírharsona főszerkesztőjének, és Harry Osborn, Peter legjobb barátjának karaktere. De ha jobban belegondolunk, nem is igazán fértek volna el már.

Most viszont jöjjenek a hibák, mert azok is vannak sajnos. Mint már említettem Curt Connors keveset van rivaldafényben, és még a gyíkember is röhejesen néz ki szerintem. Ezenkívül Peter Parker egy kissé hirtelen lett Pókember. Úgy értem, hogy megcsípte a pók, és még csak meg sem döbbent azon, hogy falra tud mászni meg ilyenek, hanem úgy reagált mintha ez teljesen átlagos dolog lenne. A történet kisebb-nagyobb változtatások ellenére is ugyanaz maradt mint régen, remélem, hogy legközelebb már valami eredetivel is előrukkolnak majd. A film vége például tök ugyanaz volt, mint a kettővel ezelőttinek.

Hadd válaszoljam meg a bevezetőben feltett kérdésemet. Igen megérte remakelni a korábbi Pókembert. Egy sokkal színesebb, képregényhűbb filmet kaptunk a furcsa hős életéről, és ami a legfontosabb: amikor kijöttem a moziból örültem, hogy megnéztem. Szívesen kifizettem volna mégegyszer ugyanennyit, hogy újból láthassam. Mark Webb nagyon tehetséges rendező, már várom a 2014-es Csodálatos Pókember 2-t, és azt is remélem hogy kiad majd néhány másik hasonlóan jó filmet a kezei közül. Ha valaki még nem látott Pókember filmet, annak mindenképpen ezt ajánlom megtekintésre. Kisebb hibái ellenére egy nagyon kellemes film: 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.