"Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az és nem a sötétség, ami megrémít. A játéka oly keveset számít a világnak, de semmi sem ér többet, mint mikor mások biztonságban érzik magukat ön mellett. Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek és nem csak keveseknek, de mindnek, és ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat."

Az idézet a 2005-ös Carter edző című filmből való, amely egy igaz történetet dolgoz fel, és ékes példája annak, hogy egy ismeretlen rendező , többnyire jegyezetlen színészekkel (kivéve természetesen Samuel L. Jacksont) is képes kiváló munkára, ha jó forgatókönyvvel dolgozik, s adni akar valami komoly mondanivalót a nézőnek.

Ken Carter (Samuel L. Jackson) visszatér régi sikereinek színhelyére, a kaliforniai Richmond gimnázium tornatermébe. Az intézmény morálja romokban hever, az iskola egykori állami bajnok kosárcsapata az előző szezonban szinte mindenkitől vereséget szenvedett. Ekkor lép be a szigorú tekintetű, határozott elképzelésekkel érkező, s kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező edző, aki nem ismer lehetetlent.

Az első nagy probléma az, hogy Carter hiába próbálja lelkesíteni, ösztönözni játékosait, nem foglalkoznak vele, inkább jót nevetnek a szemükben bigott prédikátornak tűnő tréneren, aki azonban igyekszik megfegyelmezni a diákokat. Folyamatos futóedzésekkel bünteti őket, ennek hatására pedig a csapat öntelt játékosai lassan kezdenek rádöbbeni, új edzőjük nem a levegőbe beszél…

S ekkor jön a film egyik központi eleme, a szerződés. Carter 2,3-as tanulmányi átlagot, a meccsek előtt öltönyt, s nyakkendőt kér játékosaitól. (Persze vannak további pontok, melyeket a csapatnak kötelező betartani, de talán kiemeltem a két legfontosabbat.)

A cselekmény további részeiről nem írnék külön-külön. Carter különböző pedagógiai, pszichológiai módszerekkel próbálja játékosait nevelni, tanítani, amely aztán olyan jól sikerül, hogy a csapat fényesen, veretlenül menetel az állami bajnokságban.

A film központi karaktere egyértelműen az edző, mint ahogy ezt már a cím is előre sejteti. Most próbálok kitérni az ő bemutatására, csapattal való kapcsolatának fejlődésére. A legelső jelenetekben apaként tűnik fel, fia az egyik rivális csapat cserejátékosa. (Egyébként később a kis Carter a Richmond játékosa lesz.) Megbízatása után egyértelműen az edző szerepében láthatjuk, de kis idő elteltével rádöbbenhetünk, Carter tanárként irányítja csapatát, s erkölcsileg az összes kollegája fölé emelkedik. A film végére viszont visszatérünk a legelső szerephez. Olyan szoros kötelék alakul ki a kezdetben mindennek ellenálló gárda és Carter személye közt, hogy a tanár újra az apa szerepében tűnik fel, de ekkor már nemcsak fiának, hanem összes játékosának ő lesz a legfontosabb nevelője.

A tréner borzasztóan határozott, elszánt. Célja, hogy a tehetséges kosarasokat megmentse a gettóból, s ezzel a bűnözéstől, drogozástól, bandázástól, börtöntől, a korai haláltól. A játék iránti alázatra, az ellenfelek tiszteletére, s szerénységre nevel.

A film azért nagyon jó, mert két alternatívát is bemutat. Carter személye megtestesíti a biztos jövőt, a kitörést, az egyetemre való bejutás lehetőségét. Ugyanakkor alaposan, részletesen kidolgozott jelenetekben láthatjuk a gettók világát, az éjszakai élet veszélyességét, a drogkereskedelmet, a tiniként teherbe eső nőket, akik szinte egy életre megpecsételik az apa sorsát. A fokozatosan érezhető feszültség egy utcai lövöldözésben teljesedik ki, ahol az egyik játékos (Cruz) legjobb barátja veszti életét, aki dílerként dolgozott a gettóban. Cruz ekkor határozza el, nem akar korán meghalni, nem akar az amerikai elnyomó rendszer rabja lenni, ki akar törni, s ekkor a film egyik legmeghatóbb jelenetében elmegy Carterhez, s elsírja magát az edző vállán.

Maga a kosárlabda tehát ebben a filmben is csak egy eszköz. Az igazi lényeg a mondanivaló. Minden embernek adnia kell saját magának egy esélyt, a kitörés lehetőségét. Hinni kell benne, az út nem könnyű, de hihetetlen akarattal, s kitartással minden elérhető.

A Carter edző tehát egy jó sportfilm, melynek legfőbb negatívuma a sablonosság, az „előre kitalálhatóság”. A szerelmi jelenetek nem tetszettek, a nem elég pengén megírt dialógusok miatt kissé unalmassá, s nyálassá váltak. A színészi játékkal nincs baj (Samuel L. Jackson egyenesen fantasztikus), a zenék témához illőek.

Összességében az értékelésem: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.