Csillagok Háborúja - Az eredeti trilógia (1977-1980-1983) kritika

Most három olyan filmes legendáról fogok írni, amely gyökerestül változtatta meg anno a sci-fi műfaját. Három olyan filmről, amelyen generációk nőttek fel, és amelyeket végtelenszer meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám. Három olyan filmről, amelyekre a legjobb jelző a tökéletes lehet. Három olyan filmről, amely egy másik világot tárt a szemünk elé, megannyi fantáziával és zseniális ötlettel tarkítva. Ez a Csillagok Háborúja. George Lucas 1977-ben útjára indított egy olyan filmes eposzt, amely aztán az egész tudományos-fantasztikus műfajt átfogta, és már nem lehet anélkül ilyen jellegű fimet készíteni, hogy valamilyen szinten ne hasonlítanánk a Star Wars-hoz. Gondolom sokaknak a gyerekkorát jelenti ez a filmtrilógia, és akik attól félnek, hogy rosszat írok akármelyik filmről, azok megnyugodhatnak: csak dícsérni szándékozom a remekműveket.

George Lucas, mielőtt úgy döntött, hogy megrendezi az első (azóta negyedik) részt, sok helyről merített. Egyrészt tanulmányozta a 20. század kegyetlen diktatúráit, kezdve a nácizmussal és a kommunizmussal, s mindezeket a gonosz Birodalom személyében ültette bele a filmjébe. Másrészt merített a klasszikus western filmekből, mint például a Jó, a rossz, és a csúf, vagy a Volt egyszer egy vadnyugat, csak hogy az örökzöldeket említsem. Ezenkívül a Star Wars nagyon erős, kalandfilmekre jellemző történetvezetést tartalmaz állandó főszereplőkkel, akiket rendkívülien szerethetőre formáltak. Persze mint minden valamire való sci-fi-be, kellettek űrhajók is, ezeket anno makettekkel oldották meg. Mindezekből a tényezőkből jött létre a Csillagok Háborúja mítosz.

Réges-régen, egy messzi messzi galaxisban...

Csillagok Háborúja IV. - Új Remény

Mint már említettem, 1977-ben kezdődött a nagy kaland. Az Új Remény névre hallgató rész volt az, ami az egész sztorinak az alapköve volt, a további részek ennek az epizódnak a továbbfejlesztésének is tekinthetőek. Ez volt a legkisebb költségvetésből készült rész, amely nagyjából 11 millió dollárt jelent. Viszont ne felejtsük el, hogy a kor technikai feltételeihez képest nagyon ügyes megoldásokat találhatunk a filmben. Lucaséknak gyakorlatilag a semmiből kellett építkezniük, úgyhogy a Star Wars a rendezői kreativitás mintapéldánya is lehetne.

Réges-régen, egy messzi messzi galaxisban járunk, ahol javában dúl a polgárháború. A film in medias tres kezdéssel rendelkezik, vagyis rögtön egy heves űrcsata közepébe csöppenünk. Egy kis cirkálóhajó, és egy hatalmas birodalmi csillagromboló siklik végig a vásznon a Tatooine bolygó felett. A csata hamarosan a kis cirkáló fedélzetén folytatódik, ahol a fehér páncélos rohamosztagosok összecsapnak a szemlátomást gyengébben felszerelt lázadó katonákkal. Megismerkedünk C-3PO-val (Anthony Daniels), a tolmácsdroiddal, és R2-D2-vel, a mindenesrobottal, akik éppen menekülnek a fedélzetről. Ezután rögtön megjelenik robosztus lépteivel Darth Vader (David Prowse), minden gonoszság megtestesítője. Fekete páncélja, és lassú, hörgő légzése filmtörténeti kuriózumnak számít. Aztán lassan előtűnik Leia hercegnő (Carrie Fisher), aki a film nőideálja lesz.

Ezután a cselekmény áthelyeződik a Tatooine sivatagbolygójára, ahol megismerhetjük a film főszereplőjét, Luke Skywalkert (Mark Hamill), aki egy egyszerű farmergyerek, aki arról álmodik, hogy egy nap elvégzi majd a pilótaiskolát, és szembeszáll a Birodalommal. Unalmas életének az vet véget, amikor gyanútlanul megvásárolja C-3PO-t és R2-D2-t, nem tudván, hogy a droidok fontos adatokat szállítanak, amelyeket még Leia táplált beléjük. R2 folyamatosan egy Obi-Wan Kenobi (Alec Guiness) nevű embert keres, aki segíthet a lázadóknak a birodalom ellen. Hamarosan rá is találnak az öreg Obi-Wanra a homokbuckák között, miközben legyőznek egy csapatnyi buckalakót. Az események itt kezdenek el fokozódni, mivel a Birodalom időközben lecsapott Luke nevelőszüleire, és megölte őket. Luke-nak menekülnie kell a Tatooine-ról, és főhőseink útja Mos Eisley-be, az űrkikötőbe vezet, ahol találkoznak Han Solo-val (Harrison Ford) és Chewbacca-val (Peter Mayhew). Az Ezeréves Sólyom nevű űrhajó fedélzetén elhagyják a bolygót, és elindulnak az Alderaan rendszer felé...

Az Új Remény meglehetősen hosszú felvezetővel rendelkezik. Ám ez így van jól, ugyanis rengeteg szereplőt és helyszínt kellett bemutatni nekünk, ezt pedig a film mesterien teszi. Apránként ismerjük meg a később ikonikussá váló szereplőket, mindeközben pedig csak ámulunk és bámulunk azon a rengteg kreativitáson és eredeti ötleten, amelyet a film elénk tár. A Star Wars világában minden ugyanolyan mint a miénkben, épp csak egy kicsit más. Itt nem sörétes puskával lövöldöznek, hanem lézerpuskával, nem fémkarddal vívnak, hanem lézerkarddal, nem autókkal közlekednek, hanem űrhajókkal, nem országok között kalandoznak, hanem bolygók közt, nem bőrszín szerint különböztetik meg a személyeket, hanem faj szerint. Lucas a film megrendezése során gyakorlatilag a hétköznapi valóságot helyezte át egy felnagyított univerzumba.

A főszereplők mind-mind különböző jellemek, és valószínűleg mindenki megtalálja közöttük a neki szimpatikusat. Luke egy tipikus jófiú, egy bátor, ám mégis szerény gyerek, aki egyszer csak nagy emberré vált. Az az eset, amikor a legkisebb királyfié lesz a fele királyság. Obi-Wan egy megfontolt, bölcs öreg Jedi-mester, aki megpróbálja jóra tanítani a rendkívül tehetséges Luke-ot. Han Solo már egy sokkal szókimondóbb, vagányabb figura, aki előbb lő, mint kérdez, és nem tököl, ha erőszakról van szó. Úgy kell elképzelni, mint egy vadnyugati cowboyt az űrben. Chewbacca az ő hű segítője, és ketten együtt hozzák a film egyik legjobb párosát. Aztán ott van C-3PO és R2-D2, akik annak ellenére, hogy droidok, emberként viselkednek. 3PO az aggodalmaskodóbb, a panaszkodóbb, R2 pedig a problémamegoldó, talpraesett szerepet kapta. Leia pedig az a nő, akiért mindenki küzd, viszont nem válik olyan tipikus "hercegnővé". Leia ugyanis bátran lövöldözik és harcol, ha pedig életveszélyes helyzetbe keveredik, akkor helyén van az esze. A gonosz oldalon megtalálhatjuk Darth Vadert, a hatalmas nagyurat, akitől mindenki fél és retteg, kivéve Tarkin tábornokot (Peter Cushing). Ő viszont majdhogynem egyenragú Vaderrel.

A Birodalom elnyomásának szimbóluma pedig a Halálcsillag lesz, az óriási űrállomás, amely bolygók elpusztítására képes. Föl is robbantja az Alderaan békés planétáját, ezzel szimbolizálva a terrort és hatalmat, amelyet a Birodalom képvisel. A film óriási fináléja pedig éppen a gyűlölt űrállomás elpusztításáról szól. A film végén minden szereplő egy kicsit átalakul. Ekkorra Obi-Wan már halott, Luke pedig kilép a farmergyerek szerepéből, és bátor hősként robbantja szét a Birodalom csodafegyverét. Han Soloról pedig bebizonyosodik, hogy mégsem egy megbízhatatlan, pénzhajhász alak, mint amit eddig gondoltunk róla.

A Star Wars emellett teremtett egy vallást is, amelyet a film Erőként emleget. Az Erő egy megfoghatatlan, mindent átjáró energiamező, amely az egész univerzumot összetartja és mozgatja. Aki pedig megismeri az Erőt, az emberfeletti képességek birtokába jut: képes lesz tárgyakat mozgatni, dolgokat magához szippantani stb. A jó oldalon álló Jedi-lovagok a tiszta Erőt használják, a Sith nagyurak (mint Darth Vader) pedig a Sötét Oldalt birtokolják.

Ne feledkezzünk meg azokról a lehengerlő technikai megvalósításokról, amelyet George Lucas és csapata véghezvitt. 1977-ben megtörtént az, hogy a mozinéző életében először valódi űrcsatákat láthatott valódi űrhajókkal. Lucas és társai még nem használhatták a jóval később megjelenő CGI animációkat, ezért kénytelenek voltak általuk fabrikált makettekre hagyatkozni, amelyek valami eszméletlen jól néznek ki. Az űrhajók mozgása, az űrcsaták hevessége, és a hipertér utazás annyira jól átjön, hogy példát kellene róla venni. A hangok is rendkívül jók lettek. Gondoljunk csak a lézerpisztolyok lövéseinek hangjára, vagy a fénykard egyenletes zümmögésére. A TIE vadászgépek hangját az elefántok trombitálásáról és a nedves aszfalton csúszó kerékgumi hangjáról mintázták. Azóta már töbször ráncfelvarráson esett át a film, egy két mai szemnek nevetségesnek tűnő effektet orvosoltak, ám én azt mondom, hogy az eredeti effektusok olyan jók voltak, hogy simán meghagyhatták volna őket.

A filmben rengeteg színész játszik, ám közülük a legtöbb még kezdőnek számított. Mark Hamillnek ha jól tudom, ez volt az első komoly filmje, és azóta nem is nagyon láttam őt más filmekben. Harrison Ford fényes karrierje is itt gyökerezik, azóta hálás lehet a Han Solo szerepért. Alec Guiness ekkor már rutinosnak számított, így ő kitűnik a többi színész közül. Érdekes, hogy C-3PO-t és Chewbaccat is emberek játsszák el, nem pótolták őket bábukkal.

A zenét John Williams szerezte, a Star Wars filmeknek pedig minden egyes zenéje kultikussá vált. Gondoljunk csak a főcím alatt felcsendülő dallamokra, vagy a birodalmi indulóra. Összességébe véve tehát a Csillagok Háborúja egy olyan legendának a kezdete, amely azóta óriásira nőtte ki magát. Minden tekintetben hibátlan, tökéletes alkotásról van szó, amelyre nem lehet rosszat mondani. Kevés olyan film van, ahol minden ennyire tökéletesen a helyén van. 10/10.

Csillagok Háborúja V. - A Birodalom visszavág

Sokáig kétséges volt az, hogy készül-e új epizód. Az első (vagyis negyedik) rész vége ugyan nyitva maradt, ám többé kevésbé be is fejeződött. Csak George Lucason múlott, hogy kívánja-e azt, hogy folytatódjon a mítosz. Félő volt ugyanis, hogy a Star Wars is abba a hibába esik, hogy az első részt gyenge folytatás követi, mint ahogy az sok film esetében már megtörtént. Lucas végül jóváhagyta egy következő rész elkészülését, ám a rendezői széket átadta az addigra már terebélyes filmográfiával rendelkező Irvin Kershnernek. Így jött létre a Birodalom visszavág.

3 évvel a Halálcsillag elpusztítása, és a lázadók fölényes győzelme után járunk. A Birodalom kiűzte őket a Yavin 4 bolygón lévő bázisukról, és a rebellisek a távoli Hoth bolygó fagyos jégvilágába költöztek. A Birodalom természetesen mindent megtesz azért, hogy felkutassa és elpusztítsa a lázadókat, ezért kutatódroidokat küldött szét az űrben, hogy megtalálják őket. A film elején újból föltűnnek a jól ismert szereplők, ám ezúttal egy kissé megváltoztak. Luke (Mark Hamill) elismert parancsnok lett a Lázadók Szövetségén belül, Han Solo (Harrison Ford) pedig azóta is a lázadókkal tart, pedig már ki kellett volna fizetnie az adósságát Jabbának, a gengszternek. Leia (Carrie Fisher) és Solo kapitány között pedig határozottan alakul valami kapcsolatféle.

Hamarosan viszont véget ér a békés semmittevés. Luke egy havasi jeti (vagy valami ilyesmi) fogságába kerül, a Birodalom pedig megtalálja a lázadók bázisát. Luke végül túléli a találkozást a szörnyeteggel, de ekkor támad egy látomása, melyben Obi-Wan (Alec Guiness) jelenik meg, és arra utasítja, hogy utazzon a Dagobah rendszerbe, Yoda mesterhez, aki majd Jedit nevel belőle. A birodalmi flotta, élén a sötét nagyúr Darth Vaderrel (David Prowse) megkezdi a támadását a maroknyi lázadó ellen. A film struktúrája pont az előző rész fordítottja: a nagy csatát már rögtön az első 20 perc után megkapjuk. A Hoth-i csata bebizonyítja, hogy a Star Wars technikai megoldásai három év alatt semmit sem koptak, inkább javultak. Az óriási birodalmi lépegetők itt szerepeltek először a filmvásznon, az űrhajómakettek pedig még mindig kitűnően szuperáltak.

A történet a grandiózus filmkezdés után kezd csak el kibontakozni. Két szálon futnak majd az események: az egyik Han Solo, Leia, Chewbacca (Peter Mayhew), C-3PO (Anthony Daniels) és R2-D2 menekülése a Birodalom elől, a másik pedig Luke jedivé válása. Solo kapitányék az űrön keresztül menekülnek az Ezeréves Sólyom fedélzetén a birodalmi csillagrombolók elől. Eközben Solo és Leia egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül pedig egymásba szeretnek. A szerelmi szál megvalósítása kifogástalan, ráadásul mindezt úgy oldották meg, hogy az előző részben alig volt nyoma ennek. Luke időközben elzarándokol a Dagobah bolygó mocsárvilágába, ahol Yoda, az öreg Jedi mester folytatja azt, amit Obi-Wan elkezdett: jedit nevel az ifjú Skywalkerből.

A Birodalom visszavág bátran kihasználja a három évvel korábban megteremtett Star Wars univerzum adta hatalmas kereteket. Sokkal többet tudunk meg az Erőről és annak használatáról, amelyet Yoda mester magyaráz el Luke-nak (és ezzel nekünk). Emellett sokkal több világba is betekintést nyerhetünk, mint például a Hoth bolygó, a Dagobah, a rejtélyes aszteroidamezők, vagy a Bespin felhővárosa. Darth Vader ebben a részben már nem csak egy főúr, hanem egy hatalmas, rettegett diktátor, aki galaxisok sorsáról dönt. Megtudjuk viszont, hogy Vadernek van egy feljebbvaló mestere, az Uralkodó, akitől még Vader is fél.

A filmet mégis a lezárás teszi naggyá. Egy idő után Solo kapitány és a vele járó csipet-csapat a Bespin bolygóra érkezik, és találkozik Lando Calrissian-nal (Billy Dee Williams), aki elárulja őket, és ezáltal hőseink a birodalom fogságába esnek. Itt megismerhetünk egy új, izgalmas karaktert, a fejvadász Boba Fettet (Jeremy Bulloch). Barátai elfogását Luke megérzi, és mestere intése ellenére a Bespinre siet, hogy megmentse őket. Itt pedig szembetalálkozik Darth Vaderrel, és megvív vele. Mindeközben Luke a Sötét Oldal csábításába kerül, a vérre menő párbaj végén pedig elhangzik a híres mondat: Én vagyok az apád. Minden idők talán legnagyobb filmes csavarja volt ez, hiszen anno senki, még álmában sem gondolta volna, hogy ez lehetséges.

A Birodalom visszavág őszintén szólva minden idők egyik legjobb filmes folytatása. Egy pillanatra sem merül fel bennünk hogy rosszab mint az előző, sőt, egy kicsivel talán túl is szárnyalta az eredetit. Tökéletes mestermű, ahogy az előző rész is az volt. 10/10.

Csillagok Háborúja VI. - A Jedi visszatér

A Birodalom visszavág olyannyira femagasztalta a Star Wars mítoszt, hogy az utolsó részt egyszerűen nem lehetett elrontani. A trilógia a végéhez ért, úgyhogy már csak egy nagyszerű lezárás hiányzott ahhoz, hogy kiteljesedjen a Csillagok Háborújának története. Lucas ismét háttérmunkásként vett részt a film készítésében, a rendezői stafétát pedig átadta Richard Marquand-nak, akinek ez volt az első komolyabb filmje.

Egy év telt el a Birodalom visszavág vége óta. Az ötödik rész, mint tudjuk, nem végződött happy enddel, mivel Han Solo-t (Harrison Ford) egy Boba Fett (Jeremy Bulloch) nevű fejvadász elfogta, és Vader nagyúr (David Prowse) közreműködésével egy karbonittömbbe fagyasztották, hogy átadják őt Jabbának, a huttnak. Ezek után megtudtuk a nagy igazságot, miszerint Darth Vader nem más, mint az ifjú Jedi, Luke Skywalker (Mark Hamill) apja. Lando (Billy Dee Williams), aki tulajdonképpen elárulta a barátait a jó útra tért, és vezetésével mentőakció indul Solo kapitány kiszabadításáért.

A film az átlagnál lassabban kezdődik. Mindvégig tudjuk, hogy hamarosan óriási csata fog kirobbanni, ám először még csak szépen lassan feltűnnek a jól ismert szereplők. Először a droidpárost, C-3PO-t (Anthony Daniels) és R2-D2-t láthatjuk, amint bemennek a rettegett Jabba palotájába. Aztán előtűnik Leia, Lando, Chewbacca (Peter Mayhew), és végül Luke, aki immár teljes értékű Jedi-lovagként jelenik meg. Rövid intermezzo után a mentőakció kudarcba fullad, és Jabba úgy dönt, hogy halálra ítéli főszereplőinket. Ám egyszercsak R2 segítségével Luke kiszabadítja a díszes kompániát, még mielőtt beleesnének a homoki szörny Sarlacc gyomrába. Boba Fett sajnos meghal, pedig ő volt az egyik legcoolabb karakter mind közül. Miután minden főszereplő felvonult, kezdetét veheti a végső harc.

Rövid ideig ismét két szálon fut majd a történet. Han és Leia (akik immáron egy párt alkotnak), C-3PO, R2-D2, és Lando az Ezeréves Sólyommal csatlakozik a lázadó flottához, Luke pedig visszatér a Dagobah rendszerbe Yoda mesterhez. A vén Jedi igazolja azt, hogy Vader Luke apja, majd azt is elmondja, hogy él egy másik Skywalker is. Ezek után viszont meghal, és a kísértetként megjelenő Obi-Wan (Alec Guiness) elmondja, hogy Leia az a másik Skywalker. Időközben a birodalom egy új Halálcsillag építésén fáradozik, amellyel végleg elpusztíthatják a lázadókat. Megismerhetjük Vader titokzatos mesterét, az Uralkodót (Ian McDiarmid). Ketten együtt elhatározzák, hogy Luke-ot végleg átállítják az Erő sötét oldalára.

A lázadók megtudják, hogy az új Halálcsillag az Endor bolygó fölött állomásozik, és ezek után megkezdődik a végső nagy csata. A rendező itt három szállal operált: az egyik a földi ütközet a rohamosztagosok és Solo-ék között, a másik az űrcsata a Halálcsillagnál, a harmadik pedig Luke küzdelme Vaderrel és az Uralkodóval. Valamelyest érződik, hogy a Jedi visszatér visszavett a komolyságból, és megpróbálta a gyerekeket is megnyerni magának: a hangulat itt már korántsem olyan sötét és komor, mint a Birodalom visszavág esetén, több a látványos jelenet (a végső csatához több speciális effektust alkalmaztak, mint az előző két filmhez összesen, ezért a Jedi visszatér a klasszikus trilógia leglátványosabb része), és megismerhetjük az egyeseket irritáló, mások szerint pedig aranyos ewokokat, az Endor bolygó koalamaci szerű őslakóit.

A film végét a rendező többször is megcsavarta a nagyobb hatás érdekében. Először úgy tűnik, a hadiszerencse a lázadók pártján áll, aztán viszont a Birodalom áll majd nyerésre, és végül egy váratlan fordulattal ismét a lázadók. Luke nem tudja elkerülni az elkerülhetetlent, és másodszor is megvív apjával, az Uralkodó színe előtt. Végül sikerül győzedelmeskednie, ám nem enged a Sötét Oldal csábításának, és életben hagyja apját. Ekkor Vader belátja gonoszságait, és szintén egy váratlan csavar keretében megöli mesterét, ezzel pedig a jó útra tér. Ezek után pedig végre megláthatjuk a sötét nagyúr valódi arcát. A hatodik rész tökéletes happy enddel végződik: Vader jediként hal meg, az Uralkodó meghal, a Halálcsillag megsemmisül, Luke jedivé válik, Leia és Han összejönnek, vagyis minden jó bekövetkezik. A lezárás viszont egyáltalán nem giccses, nagyon jól sikerült megoldania a rendezőnek. A Jedi visszatér sokak szerint túl fellengzősre sikerült, de nekem mégis ez a kedvenc részem, mivel egyszerűen, klasszikus módon zárja le a Star Wars nagyszerű történetét. Mint minden eddigi rész, ez is 10/10.

Összegzés

A Star Wars egy olyan filmtrilógia, amely már régen túlszárnyalta a mozivászon adta kereteket. Popkultúrális ikon lett ebből a filmtörténeti kuriózumból, amely számtalanszor lett hivatkozási alap és viszonyítási pont a későbbiekben. Igazi lavinát indított el, melynek számtalan videojáték, képregény, és könyv, valamint három újabb film lett az eredménye. Napjainkra már akkorára dagadt a Csillagok Háborúja univerzum, hogy az egyik legerősebb Hollywoodi tényezővé vált. George Lucas és csapata dollár csilliárdokat profitált ebből a fantáziadús, kreatív világból, amely gyerekek és felnőttek, férfiak és nők számára talán egyaránt szórakoztató. Talán ennyi elég is volt lezárásnak, hiszen mindenki tudja, hogy ez az egyik leghibátlanabb filmtrilógia, amely valaha készült. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.