Az ördögűző (1973)

William Friedkin 1973-as filmje, Az ördögűző legalább akkora mérföldkőnek számít a horror-műfajban, mint a Pszichó. Sokan minden idők legrémisztőbb filmjének titulálták ezt az alkotást, és már megjelenésekor is rendkívül nagy botrányt kavart nyers brutalitása, és tabudöntögető stílusa miatt. A film egy olyan témával foglalkozik, amely valószínűleg már sok ember fejében megfordult: mi történne, ha a sátán a Földre látogatna, és itt kezdene el pokoli dolgokat művelni a környezetében. A 70-es évek elején az emberek még sokkal kevésbé voltak hozzászokva a filmes erőszakhoz, mint manapság, éppen ezért Az ördögűzőt anno több helyen is betiltották, vagy itt-ott cenzúrázták. Nézzük hát, hogy milyen is ez a film valójában.

A Washington-hoz közeli Georgetown városában a kis Regan MacNeil (Linda Blair) békében és boldogságban él édesanyjával, Chris-el (Ellen Burstyn). Regan olyan mint minden átlagos tizenéves kislány, és egy ideig semmi jelét nem mutatja bármilyen furcsaságnak, ám hamarosan ez megváltozik. Regan egyik napról a másikra agresszív lesz, és ha éppen nincsenek dühkitörései, akkor kifejezéstelen arccal fekszik az ágyában. Chris egyre inkább aggódni kezd lánya miatt, ezért orvoshoz viszi, ahol idegbetegségre kezdenek el gyanakodni, ám a rengeteg vizsgálat és gyógyszer ellenére Regan továbbra sem változik meg, sőt, egyre félelmetesebb dolgok történnek vele: a tárgyak elkezdenek maguktól megmozdulni körülötte, és egyre gyakrabban kezd el sikoltozni szobájában. Hamarosan kiderül, hogy ami Regan-el történik, az túlmutat az evilági tudományainkon, hiszen nem más, mint a sátán költözött a kislányba.

Ezzel egyidőben Damian Karras atya (Jason Miller) életének legnehezebb szakaszán megy keresztül: anyja pszichiátriára kerül, majd hamarosan meghal. Karras atyát bűntudat gyötri, mert úgy érzi, megmenthette volna őt a haláltól, ám hamarosan neki is szembe kell néznie a gonosszal. Ugyanis a szálak összeérnek, és Chris azzal a kéréssel fordul az atyához, hogy hajtson végre ördögűzést a lányán.

Az ördögűző lassan indul be, a karakterbemutatások hosszúak, de az első egy óra után, miután mindenkit megismerünk, és láttuk a baljós előjeleket Regan megszállotságával kapcsolatban, elszabadul a pokol. Regan egyre kezelhetetlenebb lesz, és úgy érezzük, semmi remény sincsen a megtisztítására. A rendező nem félt a lehető legfelkavaróbb eszközökhöz nyúlni a néző sokkolása érdekében, hiszen nyíltan meggyalázza az egyházat és az azt övező szentségeket, nagyrészt ennek köszönhetően tört ki a botrány a film megjelenése után. Regan amellett hogy szavakkal ócsárolja Istent, maszturbál egy kereszttel, és leköpi a hozzá érkező papokat is. Az ördögűzőben számos rémisztő jelenet kapott helyet, amelyek mára már szintén legendásak lettek: mint például amikor Regan vérző szájjal, négykézláb leszalad a lépcsőn, vagy amikor a feje 360 fokban körbefördul, de az ördögűzés során levegőbe emelkedő ágy is ide sorolható. A leghátborzongatóbb rész szerintem viszont az volt, mikor Regan és Karras atya először találkoznak egymással - ennél a jelenetnél érződött leginkább, hogy maga a sátán beszél a gyerekből.

Friedkin a filmjében olyan dolgokat mer tehát meglépni, amelyeket előtte senki sem vitt filmre, hiszen Az ördögűzőben található borzalmak addig tabutémának számítottak a filmek körében. Az ördög nem egy felnőttet száll meg, hanem az emberek közül is a legártatlanabbat, egy alig több mint tíz éves kislányt. Ráadásul Regan nem csak lelkileg, hanem testileg is eltorzul a film során: arca sebhelyes, méregzöld szemű maszkká alakul. Emellett a film az orvosokat sem tűnteti fel jó színben, hiszen találgató, cselekvésképtelen bandának mutatja be őket.

A színészi alakítások nem hagynak kivetni valót maguk után: Ellen Burstyn nagyon jól játszik az anya szerepében, és ugyanez mondható el Jason Millerről is Karras atya szerepében. Linda Blair-re óriási feladat hárult, hiszen egy nehéz szereppel kellett boldogulnia, ám fiatal kora ellenére sikerült neki jól játszania, ezzel nagyban hozzájárulva Az ördögűző sikerességéhez.

A filmzene Steve Boeddeker nevéhez fűződik, és azt kell mondjam, hogy ennél jobb munkát nem is végezhetett volna, hiszen Az ördögűző zenéje zseniális lett. Némely jelenet nem is lett volna ijesztő a mesteri zenei aláfestés nélkül, szóval a film ezen része abszolút el lett találva.

Az ördögűző egy olyan horrorfilm, amely képes 40 évvel a megjelenése után is a frászt hozni az emberre, és semmit sem veszített hatóerejéből. A legendává vált produkció persze áldozatául esett a horrorok körében hagyományosnak számító gyenge folytatások áradatának, amelyek árnyékot vetettek a kiváló eredetire, de persze ez sem csorbíthatja el a film érdemeit. Kisebb hibái ugyan vannak a filmnek, például, hogy néha előfordulnak benne üresjáratok, de ezeket könnyen meg lehet bocsájtani. A végső értékelésem 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.