DC és Marvel. A két képregénykiadó emberemlékezet óta rivalizált egymással, s ez nem csak a füzeteik eladásait érintette, hanem bizony, a filmvásznon is sokszor szembe kerültek. Ebben a tekintetben ugyan a DC büszkélkethet régebbi filmekkel (már az 1940-es években is készültek kisebb Batman-filmek), de ha a 2000-es éveket nézzük, akkor egyértelműen a Marvel a nyerő, hiszen szinte minden évben kijött egy Vasember, Pókember vagy Hulk mozi, ráadásul egy egyesített műként 2012-ben kiadták a Bosszúállókat is. Eközben ne feledkezzünk el arról, hogy az X-Men, Thor, vagy az Amerika Kapitány is kapott szereplési lehetőséget, miközben a DC csak egy harmatos Zöld Lámpást tudott kiadni a kezei közül. Persze ugyanakkor megmaradt nekik aduásznak Christopher Nolan nagyszerű Batman-trilógiája, ám akárhogy csűrjük-csavarjuk, el kell ismerni, hogy a DC Comics filmek területén a fasorba' sincsen vetélytársával szemben.

Viszont a DC-nek volt mégegy ütőkártyája a kezében, ez pedig minden idők legrégebbi, és leghíresebb szuperhősének, Superman-nek a megfilmesítése. A kék ruhás, piros alsógatyás hős a 70-es években került először a vászonra, viszont az erős kezdés után a franchise átcsapott egy terebélyes méretű hülyeségbe. 2006-ban megpróbálkoztak egy újraélesztéssel Superman visszatér címmel, ami sajnos csak annyit ért el, hogy mégjobban meghempergette a sárban a szegény hőst. Ám ezek után a kiadó úgy döntött, hogy ideje félresöpörni az eddigi szemetet, és az elejéről kell felépíteni Superman mítoszát. A rendezés jogát megkapta a képregényfilmek fenegyereke, Zach Snyder, a producer pedig Christopher Nolan lett, aki addigra igencsak jól profitált a Denevérember kalandjaiból. A film pedig, divatos módon nem a Superman, hanem Az Acélember címet kapta (mivel már Batman is "Sötét Lovag", és a Pókember is "Csodálatos").

A távoli Krypton bolygón olyan dolog történik, ami már évszázadok óta nem történt: természetes úton születik egy gyerek. Az apja egy köztiszteletben álló személy, Jor-El (Russel Crowe), anyja pedig Lara Lor-Van (Ayelet Zurer). Hamarosan viszály kezd kialakulni a távoli planétán, amelynek következtében Zod tábornok (Michael Shannon) nekitámad egykori jóbarátjának, Jor-El-nek, aki a heves küzdelem következtében életét veszíti. A Krypton bolygó pusztulásra van ítélve, éppen ezért az újszülött gyermeket, Kal-Elt a több galaxisnyi távolságra lévő Földre küldik, hogy biztonságban legyen az otthonát terror alatt tartó Zod tábornoktól. Hamarosan a Krypton megsemmisül, Kal-El pedig egy apró űrhajóval lezuhan a Földre, méghozzá az USA Kansas államába. Itt rátalál két békés farmer, Jonathan és Martha Kent (Kevin Costner és Diane Lane), akik magukhoz veszik a kisbabát, és saját gyermekükként nevelik fel.

Az évek alatt Kal-El (Henry Cavill), aki a Clark Kent polgári nevet kapta, egyre különösebb dolgokat tapasztal meg maga körül. Társai állandóan kiközösítik őt furcsa viselkedéséért, mivel Clark nem egyszer látványosan rosszul lesz, vagy éppen izzó tekintetével megperzseli a közelében lévő tárgyakat. Egy alkalommal, mikor egy osztálykiránduláson az iskolabusz egy folyóba zuhan, a kis Clark fél kezével kitolja a járművet a vízpartra, nem kis botrányt keltve ezzel a felnőttek körében. A misztikus történéseknek nagyon egyszerű oka van: Clark a Krypton bolygóról olyan rendkívüli képességeket hozott magával, amit egy földlakó soha sem birtokolhatna. A lassan felnőtté cseperedő fiú rádöbben arra, hogy szülei nem is az igazi szülei voltak, és hogy egy távoli galaxisból érkezett. Az Antarktiszon megtalálja azt a ruhát, amelyet még apja hagyott rá, és idővel repülni is megtanul. Rájön, hogy rendkívüli képességeit arra kell használnia, hogy segítsen az embereknek, és ha kell, megmentse őket. A különös hőst a nép Supermanként kezdi emlegetni, és ezzel együtt a híres oknyomozó újságíró, Lois Lane (Amy Adams), elszántan nyomozni kezd a furcsa szerzet után.

Az Acélembert rajtam kívül szerintem nagyon sokan várták. Hiszen megcsillant a remény, hogy Supermannal is sikerül azt megvalósítani, mint Batmannal, és a sok gyenge próbálkozás után végre egy ütős filmet kaphat az eddig parlagon heverő hős. Az viszont már más kérdés, hogy ez a dolog sajnos egyáltalán nem sikerült, sőt, mi több: Az Acélember az egyik leggyengébb képregényfilm, amit valaha láttam. A logikátlanság ebben a produkcióban olyan eposzi méreteket ölt, hogy már nézni is kínos, és az ember már a játékidő alatt is töprengeni kezd azon, hogy mégis mi történhetett, hogy egy ennyire felmagasztalt és beharangozott film ilyen csúnyán elhasalt. Az első fél óra a tökéletes káosz jegyében telik, és a nézőn úrrá lesz a teljes zavarodottság. Össze-vissza ugrálunk a helyszínek között, a múlt és a jelen folyamatosan keveredik egymással, a flashback részek pedig csak jönnek és jönnek majd, ami már a Watchmen esetében is nagyon zavart engem.

Még mindig fogalmam sincs arról, hogy Superman hogyan szerezte a szuperruháját, hiszen a film nemcsak ezt, de ezenkívül semmi mást nem magyaráz meg nekünk. A néző csak kapkodja a fejét, miközben a film robog tovább, és végül már nem is fáradozunk azon, hogy megértsük az eseményeket, csak a játékidő végét várjuk majd. Az emberek olyan idiótának vannak itt ábrázolva, hogy az már szinte sértő. Mikor az elpusztult Kryptonról megérkeznek a túlélők, hogy magukhoz vegyék Clarkot, előtte nyíltan hadat üzennek az embereknek, mire azok csak kifejezéstelen arccal merednek majd a tévéképernyőre, majd visszatérnek a megszokott mindennapjaikhoz. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen már azt sem látjuk, hogy a Kent szülők egyáltalán hogyan találtak rá a kisfiukra, vagy hogy miként reagáltak akkor, mikor meglátták, hogy egy űrhajó fekszik a kertjükben egy földönkívüli gyermekkel a fedélzetén. Normális ember ilyenkor egyenesen az amerikai kormányt értesítené a történtekről, ám ők még el is titkolták ezt az esetet, az űrhajót pedig elrejtették a kamrájukba (!). További képzavart okoznak a film első perceiben életét vesztő Jor-El-nek folyamatos feltűnései, aki halott létére képes bölcs tanítóként terelgetni fiát az útján. Nem értem ezen kívül, hogy miért ünnepli mindenki hősként az Acélembert, mikor dicsőséges harcai során dollármilliárdos károkat okoz a környezetében. Persze még tudnám sorolni az abszolút értelmetlen jeleneteket, ám spoiler miatt néhányat nem leplezhetek le idő előtt.

Szóval ez a film olyan, mintha kapnék egy díszes karácsonyi ajándékot, ami elsőre nagyon szépnek tűnik, ám miután kibontottam, csak ürességet találok benne. Persze ismerem Snyder korábbi munkáit, és fel voltam készülve az esetleges csalódásra, ám hajlamos voltam azt hinni, hogyha az egyik legnagyobb rendezőnek tartott Christopher Nolan is közreműködik a munkálatokban, akkor egy valamelyest jobb filmet kapok. Tévedtem, ugyanis itt nyoma sincs Nolan rendkívül intelligens, és elgondolkodtató stílusának. Csupán kapjuk az agyatlan akciót, néhány bölcselkedőnek szánt jelenettel együtt, és kész is az Acélember. Attól tartok, hogy Nolan nevét csak azért tűntették föl gondosan minden trailerben, hogy a gyanútlan nézőket becsalogassák a moziba, hiszen egyébként más köze nincs a filmhez.

A színészi alakítások is abszolút semmitmondóak. Henry Cavill kiválóan alkalmas volt arra, hogy a női nézőket lenyűgözze, ám alakítása gyenge lett. Amy Adams jobb nála, ám ő sem tett sokat hozzá a film értékéhez. A főgonosz Michael Shannon is néha nevetségesnek tűnt, Clark szülei pedig nagyon beleolvadtak az átlagba. Érdekes továbbá, hogy teljes egészében kimaradt Superman legősibb ellenségének, Lex Luthornak a karaktere, ám ez azért lehet, mert Luthort a következő részre tartogatják.

A látványra ugyanakkor nem lehet panaszunk, és mint Snyder minden filmjében, itt is ez az egyetlen értékelhető dolog. Éppen ezért ha nagyon akarjuk, egyszer végigszenvedhetjük ezt a filmet, ám több megnézésre nem nagyon érdemes.

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy Az Acélember számomra 2013 nagy csalódása volt. Egy látványcentrikus, semmitmondó, buta nézőknek készült alkotás ez, ami azt reméli, hogy a folyamatos akció és zúzda miatt elfelejtjük a kb. tíz percenként előforduló logikai bukfenceket, és elnézzük neki a követhetetlen, kapkodó előadásmódját. Én nem tartozom ezek közé az emberek közé, de úgy látszik, hogy nagyon egyedül vagyok, hiszen az IMDB-n több mint 100 000 szavazat alapján a film 8 ponton áll, ezzel majdnem kvalifikálva magát minden idők 250 legjobb filmjének listájára. Annyi biztos, hogy Snyder boldogan dörzsölheti a tenyerét, mivel pár nap alatt a film 128 millió dollárt profitált. Ám az elképesztő számok ellenére fönntartom a véleményem, és továbbra is egy kivételesen gyatra filmet látok Az Acélemberben. Elnézést kérve a Superman-fanoktól adok rá egy 4/10-et.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.