Hitler - A gonosz születése (2003) kritika

A II. világháború, és az azt megelőző események a történelem azon részét alkotják, amelyeket valószínűleg mindenki ismer. Az emberiség történelmének legpusztítóbb konfliktusáért pedig általában egy embert tesznek felelőssé: Adolf Hitlert, aki a háborús bűnök nagy részét is elkövette. A történelem egyik leghírhedtebb, és legismertebb alakjáról van szó, akinek élete köré számos legenda szövődött, csakúgy mint az általa kiépített német Harmadik Birodalom köré. Christian Duguay 2003-as életrajzi filmje sokkal inkább a kezdetekre fókuszál, és bemutatja, hogyan juthatott el a kezdetben festőművésznek tanuló osztrák származású férfi a világ politikájának nagyszínpadára.

Gyermekkorától kezdve láthatjuk, hogyan formálódott Adolf Hitler (Robert Carlyle) élete. Az első percekben nagy ugrásokkal haladunk előre az időben, miközben már ekkor fény derül néhány fontos momentumra - kiderül, hogy Hitler már gyerekként zsidógyűlölő közegben élt, de ekkor még művészeti pályáról áhítozott. Fiatalemberként Bécsben próbált szerencsét, ám a Művészeti Egyetemen nem találták eléggé tehetségesnek, és elutasították a felvételét, amely mély nyomot hagyott benne. 1914-ben, mikor kitört az I. világháború, Hitler önkéntesként jelentkezett a német hadseregbe, majd a Nyugati Frontra vezényelték. A háborúban tizedessé léptették elő, majd bátorságáért Vaskereszt érdemrenddel jutalmazták. Ekkor kezdtek feltörni benne a német nacionalista érzelmek - megvetette a háborút ellenző társait, a zsidó származású feletteseit, és tragédiaként élte meg 1918-ban Németország kapitulációját. A versailles-i békén felháborodva kezdett érdeklődni a politika iránt, és hamarosan már minden müncheni söröző az ő gyűlölködő szónoklataitól zengett. A megtört, és megalázott Németországban egyre több követőre lelt, az 1920-as évek elején pedig megalapította a szélső jobboldali Nemzetszocialista "Náci" Pártot. Sikerült megnyernie maga mellé a fontos embereket - az ex-katona Ernst Röhm (Peter Stormare) lett a jobbkeze, Ernst Hanfstaengl (Liev Schreiber) pedig az első számú tanácsadója. Innentől pedig hosszú évek alatt az egyre céltudatosabb Hitler lassan eljutott Németország csúcsára, a film lényegében ezt az utat meséli el.

Az első kifogásolható dolognak rögtön a címet találom: "A gonosz születése". Mintha Hitleren kívül nem is létezett volna más gonosz ember a történelemben. A film címe teljesen elcsépeltnek és sablonosnak hat, csakúgy, mint az első 10-15 perc a filmben - a sanyarú gyermekkor, és a nélkülözés ábrázolása a lehető legátlagosabbra sikeredett. Jönnek a kötelező sztereotípiák, miszerint Hitler már tíz évesen is maga volt a megtestesült Sátán, és már kamaszkorában érezni lehetett, hogy micsoda gonoszság lappang benne. Viszont ha sikerül átvészelni ezeket az unalmas köröket, a film kellemes fordulatot fog venni, mivel megjelenik a film jelentős részében Hitlert alakító Robert Carlyle, és megmenti a helyzetet. Carlyle ugyan nem nyújt egy világklasszis alakítást, de mindenképpen sikerült neki megfelelően lemodellezni Németország leendő kancellárját, annál is inkább, mivel nagyon nehéz szerepe volt. Hitler egész életét magára kellett vállalnia, meg kellett mutatnia a személyisége alakulását, és az egyre növekvő önbizalmát.

Aztán szépen-lassan kezdenek beúszni a képbe a közismert antihősök. Hermann Göring (Chris Larkin), aki már kezdettől fogva nagy pártfogója volt a Führernek, Rudolf Hess (James Babson), aki csendben végigjárta Hitlerrel a hatalomhoz vezető utat, a félénk természetű Joseph Göebbels (Justin Salinger) és még sok más leendő náci politikus. A film igyekszik eloszlatni azt a tévhitet, hogy minden német szó nélkül követte a nácizmus eszméjét, hiszen tanúi lehetünk az SA folyamatos megfélemlítő hadjáratainak, valamint az újságok Hitler-ellenes megnyilvánulásainak. Fritz Gerlich (Matthew Modine) volt a nácik legnagyobb ellenzője, ám álhatatos munkája nem bizonyult eredményesnek. A film végén láthatjuk, hogy ő, és sok más politikai elítélt a koncentrációs táborokban végezte.

Dramaturgiailag első osztályú a produkció. A tömeggyűések, a szónoklatok, az I. világháborús események mind rendkívül hitelesen lettek ábrázolva. A gyakori montázsok nagyon gyorsan, és érhetően lendítik előre a cselekményt, és a zenei aláfestésre sem lehet panasz. Rengeteg kérdésre választ kapunk továbbá - a horogkereszt eredetére, a Hitler-bajusz mivoltára, és a haláltáborok létrehozására is.

A Hitler: A gonosz születése tehát egy közel sem hibátlan film, ám a hibái javarészt az első percekre összpontosulnak. Hoszú távon ugyan unalmassá válhat a folyamatos politikai hercehurca (nem véletlenül van a film két részre tagolva), ám mindenképpen érdekesen, és ugyanakkor rémisztően mutatja be Adolf Hitler felemelkedését, és a Náci Párt hódítását. A filmet lezáró képek hosszú időre beleégnek majd az emlékezetünkbe, ahogy a fillmnek is sikerült maradandónak lennie. Az értékelésem: 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.