A Grand Theft Auto márkanév már-már lassan olyan, mint a Csillagok háborúja, vagy A keresztapa. Ez nem csak egy játék, hanem egy életérzés, amely végigsöpört a világon, fiatalokat, és időseket a képernyő elé vonzzva. Emlékszem még, hogy anno unokatesómnál mennyit toltuk a klasszikus, felülnézetes epizódokat. Aztán a rajongók már 3D-ben őrjönghettek az amerikai nagyvárosban, Liberty Cityben, egy név nélküli, múlttal nem rendelkező főhőssel. Mi jöhet még? Kérdezi a gyanútlan rajongó. Igen, sokan nem gondolták volna, hogy még bármit ki lehet hozni a szériából. A Rockstar Games mégis kiadta a Grand Theft Auto: Vice City-t, amely már az első napon sikerprodukció lett. Lássunk hát neki a játék kielemzésének.

A Rockstar North, amely még réges-régen DMA Design néven működött, a 90-es években tört be a játékpiacra. Először a Lemmings nevű játékukkal arattak sikert, majd néhány kisebb-nagyobb aprósággal folytatták. A végső befutást végül a Grand Theft Auto hozta meg nekik 1997-ben. Csatlakozott a csapat a Rockstar Games gárdájához, és azóta Rockstar North néven működik. Az ő produkciójuk volt 2001-ben a GTA III, az első 3D-s darab. Ezután pedig, épphogy az előző játék sikere után elkezdték fejleszteni a Vice City-t, amely 2002-ben megjelent PlayStation 2 konzolra, majd 2003 tavaszán berobbant a PC-s világba. Kár is lenne tagadni, ez a játék egy kultuszjáték lett, amelyet mindenki ismer, és nagyon sokmindenki játszott. A GTA III nem a vég volt, inkább a kezdet vége, s ezután a Vice City még többet nyújtott a rajongóknak. Lesz itt pálmafás tengerpart, ingatlanvásárlás, autólopás, bérgyilkosság, bandaháború, és számtalan óra játékélmény. A 100%-os végigjátszás renkívül sok kalandot jelent, amely csak tovább öregbíti a játék hírnevét. Huh...ideje nekilátni.

Ha a játékot el kellene helyezni térben, és időben nem lenne nehéz dolgunk. 1986-ban járunk, Dél-Floridában, ahol napsütés, örök nyár, és hurrikánok várnak minket. Ide csöppen főhősünk, Tommy Vercetti, aki már megjárta Vietnamot, dolgozott a maffiának, és éppen 15 év börtön után került szabadlábra. Nem lehet könnyű annak, aki ennyi időt tölt el amerika legszigorúbb fegyházában, amerika legrosszabb városában, Liberty City-ben. Ám amint kiszabadul, régi főnöke, Sonny Forelli újra hatalmába keríti, és egy drogüzlet lebonyolítására küldi Vice City-be. Tommy összesen 11 millió dollárral repül el ide, de ne higgyük, hogy ez csak egy sima üzlet lesz. Ugyanis néhány ismeretlen fegyveres rajtaüt a cserén, és három emberen kívül minden résztvevőt lemészárolnak. A három túlélő között van a főhős is, aki kutyafuttában menekül a helyszínről, a drogot és a pénzt maga mögött hagyva. Főnöke persze nem örül ennek, cseppet sem, és azonnal visszakövetelni, ami jár neki. Tommy tehát üres zsebbel, tehetetlenül ittmarad egy teljesen idegen városban, főnöke haragjával együtt. Az egyetlen ismerőse a Forellik itteni ügyvédje, Ken Rosenberg, aki segít neki az elhelyezkedésben. Itt az ideje, hogy visszakerítsük amit főnökünk elvesztett, de korrupt politikusok, utcai bandák, és megannyi bűnöző az utunkban áll majd. Egy idő után azonban ideje a saját lábunkra állni, és megcsinálni a szerencsénket itt, Vice Cityben.

A helyszín gyakorlatilag azonos Miami városával. Pálmafák, tengerpart, örök nyár...Vice City sokkal vidámabb hangulatú az esős, és borongós Liberty City-nél. A hurrikánokat nem véletlenül említettem korábban, hiszen a játék elején egy hurrikán miatt a város hídjai átjárhatatlanok lesznek. Vice City két nagy, és három kisebb szigetből tevődik össze. Keleti, és nyugati városrészre lehet tagolni. Először csak (a hídzár miatt) a keleti részt barangolhatjuk be, de később természetesen az egész várost körbejárhatjuk. A városrészek kellően változatosak. A keleti rész főleg nyaralókból, és szállodákból tevődik össze, és itt található a város óriási strandja. Ez tehát az üdülőnegyed. Nyugaton Little Havana, és Little Haiti, a kubai, és a haiti kissebbségek törzshelyei lelhetők fel. Ezenkívül az üzleti negyed is itt van, égbe nyúló felhőkarcolóival. Itt van Vice City egyetlen reptere, az Escobar reptér, valamint a katonai támaszpont is. Középen, a két nagy sziget között pedig a Starfish Island milliomos negyede helyezkedik el, luxusvillákkal, és sportkocsikkal. A történet előrehaladtával itt is lesz házunk, mi több, palotánk. A másik nagy sziget, a Leaf Links a város hatalmas golfpályája, valamint van még egy kis sziget, a Prawn Island, ami az utcai bandaháborúk egyik színtere lett.

A játék kezdetén érdemes megismerkedni a várossal, hiszen később fontos lesz majd a helyismeret. Különböző sikátorokban találhatók a körözés-leállító csillagok, amiket ha felszedünk, csökken a körözési szintünk (erről majd később bővebben). Ezek fontosak lehetnek egy-egy menekülésnél. Vannak rejtett fegyverek is eldugva itt-ott, amiket ingyen felszedhetünk, és használhatunk. Ezenkívül néhol vannak az előző részből is ismert őrjöngési feladatok, amelyek elvállalásáért pénzt kaphatunk. Tehát mielőtt elkezdenénk a rengeteg küldetést, jobban tesszük, ha a helyszínnel megismerkedünk részletesebben.

Persze ne feletkezzünk meg alról, hogy mindez 80-as évekbeli tálalásban van. Minden házról, járműről, a rádióból ordít, hogy mi bizony az 1980-as évekbeli Miamiban járunk. Nagyon eltalálták a hangulatot a fejlesztők, hiszen ez a játék olyan, mint egy időutazás a múltba.

A játék gerincét itt is a küldetések képezik. Ám a küldetések folyamán egy sokkal összetettebb, filmszerűbb történetet kapunk, mint ami a GTA III-ban volt. Továbbra is tetszőleges sorrendben teljesíthetjük a missziókat, különböző küldetésadóktól. Először csak kisebb feladatokat vállalhatunk el, ám előbb utóbb már a város legnagyobb fejeseinek dolgozhatunk bérgyilkosként. A város nagyjait már a játék elején megismerhetjük. Ken Rosenberg jóvoltából eljuthatunk egy méregdrága jachton rendezett partira, ahol összegyűlt Vice City alvilágának apraja-nagyja. Itt lesz például a békésen éldegélő Juan Garcia Cortez ezredes, akit a francia maffia zaklat évek óta. Aztán láthatjuk a híres pornószínészt, Candy Suxxxot is, valamint az ingatlanmaffiózó Avery Carringtont (ő keveset szerepel a játékban, de annál fontosabb lesz majd a cégek vásárlásánál). Steve Scott, a kissé dilinyós filmrendező is itt lesz, valamint a kitalált rockzenekar, a Love Fist drogos frontembere, Jezz Torrent is. A játék elején a legfontosabb karakter viszont a kolumbiai drogbáró, Ricardo Diaz lesz, akinek valami köze lehet a balul sikerült üzlethez.

A karakterek sokkal kiforrottabbak lettek tehát, és ezalól Tommy Vercetti sem kivétel, hiszen neki is lesznek gondolatai, érzései, és a múltját is megismerhetjük. Érdemes megjegyezni, hogy a játék sztorija nagyon hasonlít Sebhelyesarcú című filmhez. A filmből ismert Tony Montana hasonló karriert fut be, mint a mi Tommynk. Kisstílű bűnözőből lesz rettegett gengszter, itt, Miamiban. Ha ez nem elég hasonlóság, akkor tessék: Tommy Starfish Island-i palotája szinte azonos a filmből láthatott Montana rezidenciával, sőt, a híres lépcsős jelenetet is átélhetjük a záró küldetés folyamán. Igen, a Sebhelyesarcú volt a Vice City múzsája, de ez nem játékhiba, hiszen jó helyről másolni nem bűn.

A küldetések először még igen primitívek, felvezető jellegűek. Ám ne aggódjunk, rövid idő alatt igen csak benehezednek. Az alapséma maradt: öljünk meg valakit, vigyünk el valamit, meneküljünk valaki elől, üldözzünk valakit, versenyezzünk valakikkel. Ám mindez a szokásos GTA tálalásban történik, tehát cseppet sem érezzük monotonnak a játék menetét, többszöri végigjátszásra sem. A nehézséggel viszont néha vannak gondok. Néhány küldetés idegesítően nehézre sikeredett. Máig rémálomként kísért az a feladat, amikor egy RC helikopterrel kellett fölrobbantani egy házat. Órákig ültem a gép előtt szenvedve, és majdnem örömtáncot jártam, amikor sikerült. Persze mindenkinek más a nehéz, van aki versenyzésben Schumachert megszégyeníti, van aki úgy lő, mint a Terminátor, van aki pedig ujjgyakorlat szinten végzi el a menekülős feladatokat. Mindenkin ki fog fogni egy-egy küldetés, és mindenki lazán túlmegy majd valamelyiken. Elvállalhatjuk a telefonos küldetéseket, úgy ahogy eddig, amelyek nem kötelezőek, de jól fizetnek. Ezt egy ismeretlen megbízó "Mr. Black" adja nekünk.

A mentőhelyeink sokat fognak változni. Először csak az Ocean View nevű hotelben fogunk lakni, de ha van pénz, akkor van hatalom is, és ennél fogva egyre tetszetősebb ingatlanokra tehetjük rá a kezünket. A legszebb lakások a keleti városrészen lesznek elérhetőek, hiszen ez az üdülőnegyed, itt a legszebbek a házak. A város egész területén lesznek majd lakások, amik vásárlásra várnak majd. Mi több, szinte minden ingatlanhoz kapcsolódik egy garázs, ahol járműveinket tárolhatjuk majd. A mentést úgy végezhetjük el, hogy belesétálunk a rózsaszín, kazetta ikonba.

A cégek még ennél is fontosabbak. Ezek nem csak mentőhelyek, hanem pénznyerő vállalkozások is lesznek. 8 ilyen van Vice Cityben, de csak a játék egy bizonyos pontjától vásárolhatjuk meg őket. Névszerint: Malibu klub, Interglobal filmstúdió, Hajóüzem, Cherry Popper fagyigyár, Kaufman taxivállalat, Print Works nyomda, Sunshine autószalon, Pole Position sztriptízbár. Ezek jóval drágábbak lesznek, mint a házak, de jóval jövedelmezőbbek is, hiszen ha teljesítettük az egy-egy céghez tartozó küldetéseket, akkor ezek hasznot termelnek majd nekünk, napi több ezer dollárt. Emellett még a Vercetti birtok is hoz majd némi jövedelmet. Ha ügyesen, és okosan vásároljuk fel a cégeket, akkor nem lesznek majd anyagi gondjaink, mi több, mi leszünk a leggazdagabb emberek Vice Cityben.

A pénz így sem vet majd fel minket hamar. Ugyanis itt sokkal kevesebb pénzt kapunk majd, mint a GTA III-ban, alapvetően tizedannyit. Itt nem lesz elég csak a küldetések teljesítése, hanem az üzleti érzékünkre is szükség lehet majd. Annál inkább, hogy a játék sztoriját cégek felvásárlása nélkül nem is lehet teljesíteni.

A zsarukról viszont még mindig nem esett szó. Pedig ők azok, akik határt szabnak majd végtelen szabadságunknak. Nem lehet csak úgy az utcán lövöldözni, hiszen akkor magunkra haragítjuk a rendőrséget, akik se szó, se beszéd az életünkre törnek, a legapróbb csínytevésért is. Hatféle körözés létezik. Az első kettőnél még csak néhány járőr vesz minket üldözőbe, de ha hosszabb ideig elbújunk előlük, akkor inkább hagyják a fenébe a kergetésünket. Hármas és négyes körözésnél már szögesdrótakadályokkal, és SWAT tankokkal nehezítik meg a menekülést, az utolsó kettőnél pedig már az FBI, ne adj isten a katonaság fog minket lekapcsolni. Az első kettőt még könnyű összeszedni, a többihez viszont már alaposan fel kell bolygatnunk a rendet. A körözési szintünket a képernyő jobb felső sarkában lévő kék csillagok jelzik. A körözést többféleképpen magunk mögött hagyhatjuk. Először is fölvehetjük az elrejtett körözés csillapító csillagokat, amelyek egy csillaggal viszik lejjebb az üldözöttségünket. Továbbra is betérhetünk a Pay N' Spray garázsokba, ahol 100$-ért cserébe átfestik, és rendszámot cserélnek autónkon, így elrejtőzhetünk a zsernyákok elől. Meg van a kitartó menekülés, ami nem mindig válik be. Ha elkapnak, akkor elveszik a fegyvereinket, és a helyi rendőrkapitányságon éledünk újra. Ezután viszont nyugodtan folytathatjuk tovább a játékot.

Nem feltétlenül ide kapcsolódik, de fájó dolog, hogy a játékban továbbra sem lehet úszni. Ha véletlenül a vízbe pottyanunk Tommy nem is küzd az életéért, rögtön a vízbe fullad. Néha idegesítő tud lenni, ha egy küldetést egy ilyen banális dolog miatt nem tudunk rendesen megcsinálni. Meg aztán néha jól esne megmártózni a gyönyörű, azurkék tengerben...

Nagyjából háromszor annyi fegyver áll majd rendelkezésünkre, mint a korábbi részben volt. Az öklünk mindig a rendelkezésünkre áll, ám mostmár betérhetünk szerszámboltokba is, ahol húsvágó bárdot, csavarhúzót, kalapácsot, és láncfűrészt is vehetünk egyebek közt. Mondanom sem kell, hogy ezekkel milyen vérfürdőt lehet rendezni...ezekkel viszont nincsen sok esélyünk egy nagyobb banda ellen. Arra itt vannak a jól bevált lőfegyverek. Ezeket be lehet szerezni legálisan, az Ammu-Nation fegyverboltokban, de elvehetjük őket halott járőkelőktől is. Vagy felkereshetjük azokat a helyeket, ahova a készítők elrejtették őket, szerte a városban. Lőhetünk pisztollyal, könnyű sorozatvetővel, sörétes mordályokkal, vagy gépkarabéllyal, és még gránátot is dobhatunk. A történet vége felé pedig Phil Cassidy fegyverboltjából drága pénzért szerezhetünk gépágyút, minigunt, időzített bombát, vagy lángszórót. Fontos megemlíteni a golyóálló mellényt is, mert ez +100 életerőpontot ad. Némely esetben elengedhetetlen ennek a ruhadarabnak az igénybevétele.

A járműpark is jelentősen bővült. Minden egyes modell korhű, tehát olyan, amelyet a 80-as években is használhattak. A legnagyobb létszámú jármű a kocsi. 73 féle van belőle, és mindegyiket tetszés szerit tulajdoníthatjuk el. Akár az utcán egy mozdulattal kisegíthetjük a sofőrt székéből, de parkoló járműveket is eltulajdoníthatunk. A gettóban persze ne számítsunk luxusautókra, helyette vannak ócska négykerekűek, olyanok, amelyeket az 50-es években is használtak. Ezek elég lassan döcögnek az úton, és a kanyarok is kifognak rajtuk. A milliomos negyedben láthatunk Ferrarira, Lamborghinire, Porschera emlékeztető csúcsautókat, amelyek elegánsan róják az utakat. Persze a két véglet között van átmenet, ezek az "átlagos" autók. Márkanevek persze ezúttal sincsenek, így az autók neve egyáltalán nem emlékeztet a valódi márkájára (a Porsche például Comet, a Lamborghini Infernus, a Ferrari pedig Cheetah). Ám annyi baj legyen, ez egyáltalán nem ront a játékélményen. Most először használhatunk kétkerekűeket GTA-ban, mivel motorok is vannak, csekély létszámban. 6 féle motort vezethetünk, köztük egy sportmotort, egy krosszmotort, és egy robogót is. A motorok fürge jószágok, jól lehet velük kanyarodni, és ugratni, sőt, előre is lőhetünk miközben a nyeregben ülünk. Viszont egy óvatlan pillanatban könnyen le is fordulhatunk róla, és időbe tart rá visszakászálódni. Légi járművek közül csak ötfajta van, négyfajta helikopter, és egy repülő, pontosabban hidroplán. Nem baj, ennyi bőven elég, hiszen ezek sokkal kezesebbek, mint a GTA III gyűlölt repülőgépe, a Dodo. Helikoptert már a rendőrség is használ, illetve lesz egy sajátunk is. Van még egy speciális katonai kopter, amelynek az eltulajdonításához elég nagy bátorság kell, mivel a katonaság kellős közepén helyezkedik el. Vízi járműveket is irányíthatunk majd, ám ezek nem bővültek túlságosan, bár ebben a városban sokkal jobb élmény a vizet hasítani, mint Libertyben.

A járműirányítás nem izzasztja meg nagyon az embert, teljesen primitív WASD rendszerrel működnek. Helikoptervezetésnél akad néhány plusz gomb, ám ezek sem nehezek. A különböző járműveknek különböző tulajdonságaik vannak. A sportautók általában törékenyek, de annál fürgébbek, a terepjárók masszívak, és lomhák, és már említettem azokat a járműveket, amelyeket legtöbben a lepukkant részeken használnak. A motorhangok is különböznek, az öreg autók csörögnek-zörögnek, a luxusautók alig észrevehető motorhanggal járnak. A legidegesítőbb hangja a Faggio robogónak van, hiszen ez éles, zümmögő hangot bocsát ki. Akik az extrém helyzetekre vágynak, azok használhatják a Rhino tankot, amellyel könnyedén lehet törni-zúzni, vagy a katonai helikoptert, amivel rakétákat lehet kilőni. A legtöbb városi lakos "normálisan" közlekedik. Vice City lakosai betartják a KRESZ-t, ám van néhány, amely őrült módjára vezet. Néha az égen lehet látni egy-egy elsuhanó helikoptert, vagy leszálló repülőt, ami dob egy kicsit a játékélményen.

Az autók könnyen sérülnek. Már egy kisebb koccanás is nyomot hagy rajtuk, persze ez típustól is függ. A törésmodellek fejlődtek, bár némely autó néha "ugyanúgy" törik. Nem is baj, ez tényleg egy kis semmiség. Ha sokat ütközünk, az autó/motor füstölni kezd, végül pedig már kigyullad a járgány. Ekkor jobban tesszük ha kiszállunk, és jó messzire futunk, hiszen a jármű másodperceken belül robban. Ha fölborulunk, akkor is ez történik.

A fő küldetések nem fedik a játék teljes tartalmát. Aki egy kis lazításra, esetleg egy kis zsebpénzre, vagy kihívásra vágyik játszhat a számtalan minijátékkal. Ha eltulajdonítunk valamilyen közszolgálati járművet (taxi, rendőrautó, mentő, tűzoltó) akkor ezeket "rendesen" is használhatjuk, például taxival időre utasokat fuvarozhatunk, tűzoltóval tüzet olthatunk stb...a legnehezebb talán a mentőzés, mert itt az időlimit mellett a beteg egészségi állapotára is figyelnünk kell. Egy pizzafutár robogóval pedig pizzát szállíthatunk időre. Ezek a melók nem fizetnek jól, de annál szórakoztatóbbak lehetnek. Léteznek még itt is az őrjöngési feladatok, ahol időre kell bizonyos számú embert a pokolra küldenünk, a játék által megszabott módszerekkel. Boltokat is kirabolhatunk párszáz dollárért, ha utána felvállaljuk a háromcsillagos körözést. Egy bizonyos idő után pedig bankot is rabolhatunk, ám itt sem lesz könnyű a menekülés. Elszegődhetünk autóversenyzőnek Vice City versenypályájára, ahol lealázhatjuk a többi versenyzőt, de illegális utcai futamokra is benevezhetünk, tetszőleges járművel. Aki ezek között sem találja meg a kedvére valót, az inkább ne is telepítse a játékot.

Az egyik legfontosabb dologról még nem is esett szó, ez pedig nem más, mint a nagyszerű szinkron. A játék szereplőinek hangját nem közönséges színészek adták, hanem igazi Hollywood-i filmcsillagok. Tommy Vercetti Ray Liotta hangján fog majd beszélni, de például Ken Rosenberget Bill Fitchner személyesíti meg. Aztán itt van Lance Vance, akinek a hangja nem más, mint a Miami Vice sztárja, Philipp Michael Thomas. Sonny Forellit a híres színész, Tom Sizemore szinkronizálja, de feltűnik Jenna Jameson Candy Suxxx hangjaként. Az igazi meglepetés pedig Burt Reynolds, aki Avery Carringtonként beszél majd. Ezek a színészek kitűnően átélték a szerepüket, még hangjukkal is, és ezáltal még jobb hangulatot kölcsönöznek a játéknak. Apróságnak tűnik, de ha ők nem lennének ilyen profik, akkor az átvezető videók sem lennének olyan hangulatosak, és filmszerűek. Még a legapróbb szerepekre is alaposan megválogatták a színészeket, hogy az a pár mondat, amit mondanak hiteles legyen.

A zenéről nem is beszélve. A 80-as években vagyunk, itt az ideje, hogy a rádiók korhű zenét sugározzanak. A rádióadók száma nem bővült az előző részhez képest, de annál több számot hallgathatunk rajtuk. Olyan klasszikusok szólalnak itt meg, mint Ozzy Osbourne, az Iron Maiden, a Judas Priest, a Twisted Sister, vagy az akkori popkultúra királya Michael Jackson. Itt van még a nagysikerű Yes zenekar, vagy az örök életű Toto. Vannak kevésbé ismert előadók is, akik szintén minőségi zenét nyújtanak. Jól elkülönülnek a rockot, popot, funkyt, vagy latin jazzt sugázó csatornák. Ezenkívül még van egy akkori rapet, és hip-hopot sugárzó adó is. A rádiókban sokkal több a reklám, amelyek az amerikai társadalmat figurázzák ki lépten-nyomon. Ez egy olyan atmoszférát teremt a Vice Citynek, ami egyedivé teszi a játékot. Van beszélgetős csatorna, kettő is, ahol a játékban lévő szereplőket hallhatjuk viszont egy-egy gondolat erejéig. Ki is lehet kapcsolni a rádiót, de akkor senki ne számítson retro-hangulatra...

Sajnos ez a játék sem hibátlan, így ezek fölött nem szabad átsiklanunk. Először is itt a grafika, ami meglehetősen csúnya lett. Igen, itt ugyanazt a grafikai motort használták, mint a korábbi részben, a RenderWare Graphic Engine-t, ami bár nem kifejezetten rossz, nem is túl szép kinézetet kölcsönöz. A karaktrek baltafaragottak, a kép pixeles, a fizika pedig elég gyenge. Ha nekimegyünk egy embernek kocsival egyszerűen elkenődik az aszfalton, a robbanások mind ugyanolyanok, ezenkívül az emberek abszolút természetellenesen mozognak. Azért itt is igyekeztek: ha motorcsónakon ülünk akkor van egy kis hullámzás, ha esik az eső akkor néhány esőcsepp a monitorunkra csöppen. Ezt el lehet nézni a játéknak, hiszen a GTA-t soha nem a grafikája tette naggyá.

A mesteséges intelligencia szintén rossz lett. Az ellenfelek butácskák, nem keresnek fedezéket, élő céltáblaként állnak elénk. Ha az utcán fegyverrel lövöldözünk, akkor a járőkelők megijednek, és szanaszét rohannak, ám pár pillanat múlva minden az átlagos kerékvágásban zajlik majd. A rendőrök nem próbálnak meg taktikázni, egyszerűen otromba módon nekünk jönnek, ezáltal könnyű őket csapdába csalni, és lerázni. Az utcán néha elég primitív párbeszédeknek, és beszólásoknak lehetünk tanúi, ami szintén egy javító tényező, ám ez még mindig nem elég.

Viszont hiába a mesterséges intelligencia, hiába a csúnya grafika, a designra nem lehet panaszunk, hiszen Vice City szépre sikeredett, neonfényes, tengerpartos stílusával. A Vice City egy újabb mérföldkő a játéktörténelemben, hiszen mára már 17 millió példányszámban kelt el a világon. A Rockstar North csapata hozta a fomáját, így Tommy Vercetti is sikertörténet lett. A börtönben ült háborús hős sikeresen kiépítette karrierjét a városban, mindezt egy véletlen rajtaütésnek köszönhetően. Bár egyre hatalmasabb lett, mindig igyekezett kézben tartani az ügyeket, személyesen, és ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen Vice City urává vált. De ha egyszer megunja ezt az uralkodást, érdemes lesz neki újra kipróbálnia az odavezető utat. A Vice Cityt nem elég egyszer kijátszani, sem kétszer, hanem sokkal többször. Köszönjük szépen ezt a remekművet!

9,2/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.