Gondolom senkinek sem kell bemutatnom Peter Jackson Gyűrűk Ura című művét. 2001 és 2003 között három részben jelent meg J.R.R Tolkien legendás fantasy művének feldolgozása, amely majdnem tökéletesre sikerült. Bár soha nem rajongtam érte, és nem is nagyon kötött le, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a legendává vált filmtrilógiában nagyítóval kell keresni a hibákat, olyan kevés van belőlük. Szóval Peter Jackson és csapata zsákszámra gyűjtötte az Oscarokat az ezredforduló elején, aztán pedig vége lett. A Gyűrűk Ura befejeződött, a gyűrű mesemmisült, és csend következett. Viszont durván 11 évvel a Gyűrű Szövetségének bemutatója után, tavaly decemberben landolt a mozikban a Hobbit című alkotás, amely azért készült el, hogy bemutassa a Gyűrűk Ura történéseinek előzményeit.

A filmet ismét a nagyszerű Peter Jackson jegyzi, aki nem kis csinnadrattával készült a nézőknek. Már egy évvel a hivatalos mozibemutató előtt megjelent az első trailer, majd újabb, és újabb információk láttak napvilágot a produkcióval kapcsolatban. Minden fanatikus Gyűrűk Ura rajongó tűkön ült, egy percig sem volt kétséges, hogy a mozipénztárak kaszálni fognak. Persze már jó előre el volt döntve, hogy hiába a Bosszúállók, a Csodálatos Pókember, a Sötét Lovag - Felemelkedés, és a Prometheus, a Hobbit lesz 2012 legnagyobb sikere. De a Csillagok Háborúja óta tudjuk, hogy nem árt vigyázni az előzménytörténetekkel - ugyanis ugyanaz a rendező képes csalódást is okozni. Hogy mi lett végül a Hobbitból? Mindjárt megtudjátok.

A film pontosan ott kezdődik, ahol a Király visszatér abbamaradt. A híres-neves Egy Gyűrűből csupán egy maroknyi olvadozó massza maradt, Középfölde megmenekült, a gonosz elkárhozott, és a jók győztek. Frodó (Elijah Wood) visszatért a Megyébe, Zsákos Bilbó (Martin Freeman) pedig elkezdte írni könyvét régi kalandjairól. A Hobbit cselekményét Bilbó visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg. A rövid bevezető után pontosan hatvan évet repülünk vissza az időben, ahol Bilbó még csak kalandvágyó suhanc volt, az Egy Gyűrűről pedig még csak hírből sem hallottak a Megyében. Röviden megtudhatjuk a törpök szomorú történetét, amint egy sárkány kiűzte őket békés birodalmukból, és hosszas vándorútra kényszerültek. A vándorló népséget Gandalf (Ian McKellen), a már ekkor is öreg varázsló vezeti el a Megyébe, Bilbó házába. A törpök célja nem más, mint hogy eljussanak a távoli Smaugba, hogy visszafoglalják az egykor itt lévő hazájukat a hatalmas sárkánytól. A film két bevezetéssel rendelkezik: az egyik a harmadik rész végi bevezető, a másik pedig a Hobbit történetének tényleges bevezetője, ami meglehetősen hosszúra és vontatottra sikeredett. A lényeg az, hogy Gandalf, és a törpök vezetője, Thorin (Richard Armitage) megpróbálja beszervezni Bilbót a csapatba, amely az egykori haza felszabadítására indult.

A film nagyon lassan indul be, és mindvégig vontatott marad. A 170 perces játékidő alatt mindössze alig 30 perc telik el tényleges akcióval, a maradék 140 perc pedig beszélgetések és visszaemlékezések sokasága. Hogy őszinte legyek elég hamar unatkozásra vetemedtem egy Peter Jackson film alatt, bár már az eredeti trilógiánál sem értettem, hogy minek kell a sztorit nyújtani, mint a rétestésztát. A legnagyobb probléma az, hogy valahogy nem tudtam részese lenni ennek a fantáziadús világnak (bár ennek az is lehet az oka, hogy soha nem éreztem vonzalmat Középfölde iránt). A Hobbit nem ad teret a laikusoknak, mindenkit úgy kezel, mintha kívülről fújná J.R.R Tolkien összes műveit, és ez azt jelenti, hogy aki nem jártas a témában, az hamar a perifériára kerül filmnézés közben. Aztán ott van egy tucatnyi törp, akiket bőven lett volna időnk megismerni három óra alatt, ehhez képest egynek sem tudom felidézni a nevét, ráadásul mindegyikük pont ugyanúgy néz ki.

Szóval a film lényegében egy hosszas vándorút, emelett egy nagyszerű természetfilm Új-Zéland távoli világáról, mivel az operatőri munka zseniális, a Hobbit látványához foghatót kevés film tudott produkálni 2012-ben. Ha valamiben, akkor a képi világban sikerült maradéktalanul felérni a régi klasszikusokhoz, sőt, egy kicsit talán felül is múlta azt. A CGI kiválóan működik, a mesebeli lények (pl: trollok, orkok, koboldok, sárkányok) félelmetesen élethűen néznek ki, a csatajelenetek, ha kevés is van belőlük, pedig kifogástalanok. Szóval akik csupán gyönyörködni szeretnének, azoknak a Hobbit kétségtelenül a legjobb választás.

Azoknak is könnyen kedvencévé válhat, akik ráérősek, és szeretik a lassú lefolyású filmeket. Viszont érződik, hogy a film erősen felvezető jellegű, mivel gyakorlatilag az eleje és vége közötti különbség annyi, hogy szereplőink jópár sebhelyet szereztek, és jópár kilométerrel közelebb kerültek Smaughoz. A rendezői koncepció is tipikusan Gyűrűk Urás lett: a filmet lehetetlen fölosztani elejére, közepére és végére, egyben lefolyik az egész. Sajnos olyannyira részletesre sikeredett a történet, hogy a sok név, helyszín és csata között nagyon hamar elvesztettem a fonalat, álmosan, fáradtan semmiképpen ne üljetek be rá.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az eddig leírtaknak mégis mi köze a Gyűrűk Urához? Erre a választ a legvégén kapjuk meg, amikor előkerül Gollam a híres Egy Gyűrűvel együtt. Itt azt is megtudjuk, hogy voltaképpen hogyan is került Zsákos Bilbó tulajdonába az értékes ékszer. A kedvenc részem pedig pont az volt, amikor Gollam és Bilbó egy elhagyatott barlangban találós kérdéseset játszottak. Talán azért volt ez a legjobb rész számomra, mert ez az egyetlen momentum, ami a Hobbitot a klasszikus Gyűrűk Urához köti.

Színészi alakításokról aligha beszélhetünk, ugyanis Jackson egyértelműen a látványra ment rá, a szerepek pedig egyszerűek. A főszereplő Martin Freeman jól játszik, a legjobb viszont természetesen a visszatérő Ian McKellen, akit már a Harry Potter Dumbledore professzoraként is ismerhetünk. A zene Howard Shore nevéhez kapcsolódik, aki kétségtelenül kifogástalan munkát végzett.

Baromi nehéz helyzetbe hozott engem a Hobbit. Nem akarom, hogy a fanatikus Gyűrűk Ura rajongók a fejemet vegyék a kritika elolvasása után, de azt kell hogy mondjam, hogy a Hobbit csak alulról súrolja a jó filmek kategóriáját. A nagyszerű látvány és zene mögött ugyanis csak hosszas beszélgetések és gyenge történet rejlik, ez pedig az elődök fényében megengedhetetlen lett volna. Nem is lehet kérdés, hogy a Hobbit egyáltalán nem ütöte meg azt a mércét, amelyet előre felállítottak neki, és valószínűleg a következő két rész sem lesz olyan jó, mint a régi trilógia. Mindenesetre a mozijegy árát megéri, egyszer fogyasztható, de nagy dolgokra ne számítsatok. Az pedig végképp az elfogultság eredménye lehet, hogy az IMDB-n a Hobbit 8.4 ponton áll. A végeredmény 6/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr305356330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kemi026 2014.03.05. 12:15:18

Szia!

Ian McKellen nem volt soha Dumbledore professzor :)
www.imdb.com/character/ch0000998/?ref_=ttfc_fc_cl_t27
Szerintem az X-mannel keverted össze. Amúgy a kritika korrekt:)
süti beállítások módosítása