A harcos (2010) kritika

2013.06.15. 08:20

A sportfilmeken belül a filmrendezők leginkább az ökölvívást szeretik vászonra vinni, bár még magam sem tudom, hogy miért. A legkiválóbb ilyen témájú filmek, mint például a Millió dolláros bébi, a Dühöngő bika, a Rocky széria, és a Warrior - A végső menet is ezzel a cseppet sem nőies témával foglalkoznak, emellett Aronofsky Pankrátora is a küzdősportok világát mutatja be. 2010-ben David O. Russell is emellett tette le a voksát, méghozzá egy igaz történetet kívánt megrendezni A harcos címmel.

A box talán azért olyan népszerű a filmesek körében, mert ez az a sport, amely leginkább a küzdésre tanít, amellett, hogy ez az egyik legnépszerűbb is. A drámaiságot és a győzni akarást legkönnyebben egy boxmérkőzésen keresztül lehet érzékeltetni, mivel a pankrációval ellentétben itt tényleg életre-halálra megy a harc. David O. Russell már elég sok filmet rendezett, ennek ellenére nem nagyon ismerem a munkásságát, csupán hallomásból tudom, hogy nagyon szereti az ilyen témájú filmeket. Nézzük mit tudott kihozni A harcos cseppet sem vidám sztorijából.

Dicky Eklund (Christian Bale) egykor ünnepelt boxoló volt, aki rövid, ám annál fényesebb karriert futott be. Leghíresebb meccse az volt, amikor 1978-ban kifektette a nagy Sugar Ray Leonardot. Ám mostanra Dicky már csak egy drogos tróger, aki amolyan helyi legenda a Massachussets beli Lowell városkában. Féltestvére, Micky Ward (Mark Wahlberg) azonban épp most törekszik fel a profi boxolók között, bátyja pedig mindenben támogatja. Edzéseket ad neki egy koszos tornateremben, csak hogy sikerüljön Micky-nek a csúcsra törnie, sikerorientált anyjuk, Alice (Melissa Leo) pedig amolyan házi menedzserként szervezi a meccseket kisfiának. Azonban a másodállásban útburkolóként dolgozó bunyósnak sok nehézséggel kell szembesülnie: bizony sokszor kikap a ringben, és gyakran kell csalódnia. A cél azonban nem más, mint a világbajnoki cím megszerzése, és ennek érdekében a Ward-család mindent hajlandó megtenni. Eközben Micky megismerkedik egy pultoslánnyal, Charlene-el (Amy Adams), akivel egymásba szeretnek, és ez a kapcsolat egyáltalán nem tetszik az anyjának, mivel úgy gondolja, fiának kizárólag a boxra kell koncentrálnia, emiatt pedig számtalan családi konfliktus fog kialakulni.

A harcos sztorija lassan indul be, és ami még rosszabb, hogy soha sem teljesedik ki igazán. Az első fél óra teljes egészében a népes Ward-család bemutatásáról szól, valamint Dicky Eklund zűrös, kábítószerfogyasztással, és kistílű bűnözéssel telített életének ismertetéséről. Hamar unatkozni fogunk tehát, viszont mégis van valami, ami miatt a film nézeti magát. Ezek után jöhetnek a boxmeccsek, és végigkövethetjük Micky felemelkedésének minden pillanatát. Ezzel párhuzamosan a bátyja egyre lejjebb süllyed, de a testvérpár mindvégig kitart egymás mellett.

A meccsek bemutatása elsőrangúra sikeredett. Amikor bunyó van, akkor az operatőr szűrőt cserél, és olyan lesz a kép, mintha az ESPN egyik sportközvetítését néznénk. Először azt hittem, hogy archív felvételeket látok, csak ezután döbbentem rá, hogy valóban a film színészei vannak a ringben. Bár archív felvételekből is sokat kapunk, és ezzel is a film hitelességét növelik. A mérkőzések koreográfiája példaértékű, a színészek maximálisan átélték az ökölvívás minden egyes mozzanatát. Szóval ezen a téren abszolút nem lehet megszólni a produkciót.

A Micky és Charlene közti szerelmi szál azonban unalmas, és sajnos mégis elég nagy hányadát teszi ki a történetnek. Mark Wahlberg jól játszik, ám egyáltalán nem rá figyelünk, mivel egyértelműen Christian Bale viszi el a hátán a produkciót. Állandóan csak rá figyelünk, és az ő karakterének vonulatát sikerült megtölteni élettel, míg Wahlberg egy nagyon vérszegény sztorit kapott. Ha Bale nem szereplne a filmben, valószínűleg meg sem néztem volna. A film vége pedig semmi meglepetést nem tartogat, csupán kliséket, ami miatt ürességérzetem volt. Oké, hogy ez egy igaz történet, de szerintem akkor is lehetett volna egy kicsit csűrni-csavarni rajta a nézők érdekében.

A színészi alakításokra nagyjából nem panaszkodhatok, mint már említettem, Christian Bale viszi a pálmát. Bale ismét teljesen átformálta magát a karakterére, újfent rengeteget fogyott a szerep kedvéért, és sikerült neki teljesen lemásolnia a valóságbeli Dicky Eklund minden mozdulatát. 2011-ben Bale meg is kapta ezért az alakításért a Legjobb mellékszereplőnek járó Oscart, amelyet már nagyon régen megérdemelt volna. Mark Wahlberg sem játszik rosszul, de teljesen semmisnek tűnik a nagyágyú Bale mellett. Amy Adams még kiemelendő, aki engem néha nagyon idegesített, bár ez csak a saját véleményem.

A harcos tehát csak annak fog tetszeni, aki megszállottan rajong a box iránt, és a valóságban is végigkövette Eklund bukását, és Ward felemelkedését. Aki ennyire elhivatott eziránt a sport iránt, annak könnyen az egyik kedvenc filmjévé válhat A harcos, de akit nem különösebben hoz lázba a dolog, annak egy unalmas, üres élménye lehet, amelyet csak Christian Bale miatt érdemes végignézni. A pontozás: 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr75362241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása