Warrior - A végső menet (2011) kritika

A tömeg felmorajlik, a ketrecben öklök mérnek súlyos csapást az izzadt testekre újra, meg újra, miközben sokszor a vér is kicsordul. Az MMA, vagyis a kevert harcművészet az egyik legbrutálisabb sport a világon - a harcosok bármilyen módon a földre kényszeríthetik a másikat. Ennek a sportágnak főként amerikában van kultúrája, ám már hazánkban is egyre többen követik nyomon az UFC, vagyis az MMA bajnokság történéseit. Valószínűleg Gavin O'Connort is eziránt a sport iránti rajongása inspirálta arra, hogy megrendezze minden idők egyik legjobb sportfilmjét, a 2011-es Warrior - A végső menetet.

Boxfilmekkel már tengert lehetne rekeszteni, de ketrecharcos alkotás még nem sok született, valljuk be. Aronofsky Pankrátora már valamivel közelebb áll a témához, ám a műbunyóval ellentétben az MMA-ban szó szerint vérre megy a küzdelem, szabályok szinte nincsenek is. Nagyon ígéretes mozinak tűnt tehát a Warrior, pláne úgy, hogy az egy évvel előtte megjelent A harcos c. film nem igazán nyerte el a rajongásomat, bár a közízlés imádta. S hogy melyik győzött az én szememben? Mindjárt kifejtem.

Tommy Conlon (Tom Hardy) Irakban teljesített szolgálata után leszerel a tengerészgyalogságtól, és hazatér az ex-alkoholista apjához, Paddy-hez (Nick Nolte). A mindig is MMA őstehetségnek tartott Tommy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és újból ringbe száll. Rátermettségét azzal bizonyítja, hogy egy koszos edzőterem összes szteroid-junkiejának szeme láttára elveri az "Őrült Kutyát" (Erik Apple), és ezzel bekerül a legjobb harcosok közé. Hamarosan Tommy úgy dönt, hogy indul az Atlantic City-ben hamarosan megrendezendő Spártán, a legelitebb MMA bajnokságon. Mivel nincs személyi trénere, ezért apját kéri föl arra, hogy készítse fel őt a megmérettetése, tudnillik az apja egykor profi boxoló volt.

Ezzel páthuzamosan Tommy bátyja, Brendan Conlon (Joel Edgerton) igencsak nehéz időket él át. A banknak tekintélyes összeggel tartozik, és ha nem fizet időben, akkor elviszik ő és családja feje fölül a házukat. Fizika tanári állásából nem tellik az adósságok törlesztésére, ezért Brendan éjjelente titokban MMA meccseken vesz részt, ahol alkalmanként 500 dollárt fizetnek neki. Bár felesége, Tess (Jennifer Morrison) nem örül ennek, egy idő után kénytelen lesz belátni, hogy a bunyó férje egyetlen lehetősége arra, hogy kimentse családját a bajból. Brendan felkeresi régi edzőjét, Frank Campana-t (Frank Grillo), és úgy dönt, hogy ő is nevez a Spártára. Frank persze eleinte nem örül ennek, mivel túl gyengének tartja Brendan-t a harchoz, ám legtehetségesebb tanítványa, Marcos Santos (Roan Carneiro) hamarosan lesérül, és ezért kénytelen jóváhagyni az egykori fizika tanár jelentkezését.

A két testvér tehát egymás tudta nélkül utazik Atlantic City-be, hogy részt vegyenek a világ legjobb bunyósainak rendezett versenyen. A bátyjánál mindig is tehetségesebbnek tartott Tommy kétségek nélkül száll be a ketrecbe, tudván, hogy nincs félnivalója. Brendannak azonban gondolnia kell a családjára, az adósságaira, és emellett apjára is, akinek régi alkoholizmusát nem tudja megbocsájtani.

A Warrior egész egyszerűen lüktet a tesztoszterontól, az egész rendkívül dinamikus, és kétségtelenül a képernyő elé szegezi az embert. Üresjáratok csak a néha előforduló érzelgős dumák alatt vannak, amelyek egy kicsit visszafogják a cselekményt, ám bőségesen kárpótol minket az a temérdek mérkőzés, amit végigizgulhatunk. Szó szerint végigizgulhatunk, ugyanis sikerült úgy megrendezni a filmet, hogy sejtésünk se legyen egy-egy meccs kimenetelét illetően, így jogosan foghat el minket a félelem, amikor meglátjuk Brendant a nála kétszer nagyobb orosz Kobával (Kurt Angle) egy ringben. Kivitelezés szempontjából a mérkőzések hibátlanok, mint minden valamire való sportfilmnél, itt is valódi szakemberek működtek közre.

A két sztorivonal is jól van vezetve. Tommy személyében egy érdekembert ismerhetünk meg, akinek érzései nem nagyon vannak, apját eszközként használja a saját felemelkedésére, és bármire képes a saját győzelméért.

Brendan már teljesen más. Az ő története összetettebb, és részletesebb, mint az öccséjé. Brendan családja iránti szeretetből verekedik, de még a szorítóban is képes becsületes, és emberi maradni. Szinte pont az ellentéte a mindenkin átgázoló Tommynak. Mivel középiskolai fizika tanár, ezért a bunyó miatt azonnal kirúgják állásából, ám egykori tanítványaiból igazi szurkolói sereg verbuválódik "Mr. C" köré. Brendan az emberek támogatásából, és szeretetéből merít erőt, apjáról viszont hallani sem akar, mivel nem tudja neki elnézni múltbéli mocsokságait.

A Warrior-ra nem lehet sok panasz, az utóbbi évek egyik legjobb filmje, ehhez nem férhet kétség. Hibái viszont vannak, és ezekről is muszály néhány szót ejteni. A meccsek kimeneteléről ugyan fogalmunk sem lesz, és tényleg a szereplőkkel együtt izguljuk végig őket, ám a film végét már az első 10 perc után előre meg lehet jósolni, és ez baj. Sokkal drámaibb lett volna akkor a helyzet, hogyha nem tolják a képünkbe ennyire nyilvánvalóan a finálét. Így viszont a befejezés sokat veszített értékéből, bár nem nagyon lehet rá így sem panaszkodni.

A színészi alakítások egyenesen kiválóak lettek, és sok kellemes meglepetés is volt köztük. A fő húzónév természetesen Tom Hardy, aki ismét el tudta játszani a félelemkeltő terminátor nem túl hálás szerepét, bár emellett írtak neki néhány érzelmes pillanatot is. Ha van olyan cím, hogy "a nézőt leginkább beszarató színész", akkor azt egyértelműen Tom Hardy gyűjti be, figyelembe véve az összes hírességet. Ám mégsem övé a film alakítása, hanem meglepően Joel Edgertoné, aki történetének komplexivitása miatt sokkal többet lesz a rivaldafényben, és meglepően jól viselte ezt. Képes egy szimpatikus főszereplőt megformálni, akivel mindig együttérez a néző, és míg Hardy esetében annak drukkolunk, hogy mielőbb kapjon ki, nála annak szorítunk, hogy mielőbb győzzön, és vigye el a fődíjat. Csak gratulálni tudok neki a Warriorbeli teljesítményéért, bár neki sem ez volt az első jó filmje.

És most jönnek a kisebb nevek, úgy mint Frank Grillo, akit ezidáig csak a Szökés Nick Savrinnjaként láttam, és itteni játéka messze felülmúlja azt. Ő volt az én személyes kedvencem a filmben, mivel elképesztő, hogy egy-egy mérkőzést milyen vehemenciával képes végigordibálni. A Brendan feleségét játszó Jennifer Morrison is jól alakít, őt eddig csupán néhány tévésorozat reklámjában láttam. A fivérek apjaként mutatkozó Nick Nolte is megfelelő, bár ő nem sokat van előtérben.

Hiába tehát a néhány üres hegyibeszéd, hiába a túlzott kiszámíthatóság, a Warrior kiütéssel győz A harcos felett, csak hogy stílusos maradjak. A történet pörgős, az alakítások kiválóak, a dramaturgia lehengerlő, és még a zenék is jók ebben a filmben. Az utóbbi idők egyik legjobb filmélménye a Warrior, mindenkinek ajánlom megtekintésre, függetlenül attól, hogy leköti-e a nyers agresszió vagy sem, mivel utóbbiak egy élvezetes drámát kaphatnak. Vannak benne hibák, ám a végső pontozás mégis nagyon megérdemelt 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.