Már egy jó ideje nem voltam moziban, a legutolsó film amit megnéztem az az augusztus közepi Pain & Gain volt, ám már nyáron elhatároztam, hogy a Gravitáció c. filmre érdemes lesz beülni. Ez a lelkesedés kitartott október közepéig, így nem minden nehézség nélkül végül sikerült beülnöm a 2013-as év egyik legjobban várt filmjére, amely műfaját tekintve leginkább egy látványorientált sci-fi drámának mondható, ám amit valóban nyújtott a Gravitáció, azt nehéz lesz leírni. Nem is emlékszem, hogy láttam-e valaha ehhez hasonló filmet, és szinte biztos vagyok benne, hogy Alfonso Cuarón ez évi alkotását nagyon hosszú ideig senki nem tudja majd lekörözni.

Szégyen vagy nem szégyen, az egyetlen film, amit eddig a mexikói származású rendezőtől láttam, az a 2004-es Harry Potter és az Azkabani Fogoly volt, de mivel az tetszett, ezért jó rendezőként könyveltem el a szóban forgó embert. A Gravitáció után viszont rájöttem, hogy Cuarón egy rendkívül eredeti, és elképesztően tehetséges figura, hiszen ehhez a témához ilyen kifinomultan nem sokan tudtak volna hozzányúlni.

Az űrben járunk. Hogy pontosan mikor, azt nem kötik az orrunkra, a Gravitáció története kb. napjainkra datálható. Két űrhajós, Matt Kowalski (George Clooney) és Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) épp egy űrsikló javítgatását végzi, mikor váratlanul egy törmelékviharba keverednek, és minden addigi tervük fölborul. A vihar óriási károkat okoz, és kettejükön kívül a legénység minden tagja meghal. Ezek után a két asztronauta teljesen magányosan sodródik tovább a kozmoszban, miközben megpróbálják kitalálni, hogy hogyan jussanak épségben vissza a Földre. Kettejük közül Kowalski az, aki teljesen nyugodt tud maradni, és stratégiai vezetőként az akció élére áll, Dr. Stone pedig pánikol, és teljesen társára hagyatkozik. A visszajutás korántsem egyszerű, és számos akadállyal kell szembenézniük ahhoz, hogy végre lejussanak a bolygónkra.

A Gravitáció egy olyan film (szerintem) amelyben a történet másodlagos helyre szorul, és átadja a helyet a mondanivalónak, és a kisebb-nagyobb apróságoknak, amelyeket érdemes észrevenni. De mindenek előtt itt van a látvány, amely teljesen leírhatatlan. Ilyen jól kinéző filmet én még soha az életben nem láttam, ezt nyíltan ki merem jelenteni. A Föld látványa leírhatatlanul gyönyörű, és nagyítóval kell keresni a bizonyítékokat, hogy a filmet valójában Angliában forgatták. A Gravitációt szigorúan csak moziban nézzétek meg, amíg még lehet, hiszen a letorrentezett verziók a tizedét sem adják vissza annak a vizuális élménynek, amelyet ez a film nyújt. A néző végig ott van a helyszínen, érzi az űr hidegét a bőrén, és együtt fuldokol a főszereplőkkel, mikor fogyni kezd az oxigén. A készítők kínosan ügyeltek rá, hogy a lehető leg emberközelibbé tegyék a filmet. Az űrben lebegő asztronautáinkról az esetek többségében közeli snitteket látunk, a vágások ritkák, így folyamatában élhetjük át a túlélésért folytatott harcukat.

A mondanivaló nem túl eredeti, a film a folyamatos küzdelemre, és az élet örömeinek értékelésére tanít meg bennünket, a tálalása viszont a már fentebb említett okok miatt szinte teljesen egyedi. A film egyszerre tud síron túli nyugalmat, és csontig ható félelmet is közvetíteni, a legjobb leírás a félelmetesen elképesztő lenne rá. Az űr először még idegennek, és nyomasztónak tűnhet, ám hamarosan megszokjuk, és elmerülünk a végtelen nyugalomban, amelyet a csend áraszt magából. Ugyanakkor az akciók is megfelelően dinamikusak és figyelemfelkeltők lettek, és külön dícséret jár azért is, hogy sem a nyugalom, sem az akció nem lett túl sokáig húzva.

És akkor itt vannak a figyelemreméltó apróságok. Az egyik a zene, amelyet nem taglalnék sokáig, egyszerűen tökéletes lett. A másik a nemzetek közti összefogásra és ember-ember közti feltétlen barátságra vonatkozó burkolt utalás. A főszereplők amerikaiak, viszont akaratlanul is segítik őket más népek is. Oroszok, kínaiak, akik mindig is ellentétben voltak az USA-val, most a két űrhajós segítségére sietnek, ezel áthidalva az értelmetlennek mondható politikai feszültséget a nemzetek között.

Ha 2013-ban csak egy filmet néztek meg a moziban, akkor az szerintem mindenképpen a Gravitáció legyen. Egyrészt, mert ez egy olyan film, ami 100%-os élményt csak moziban tud nyújtani, másrészt, mert szerintem az év eddigi legjobb filmjével van dolgunk. Higgyétek el, erre érdemes pénzt kiadni. A pontszáma 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.