Bram Stoker: Drakula (1992)

2013.10.26. 13:37

1897-ben jelent meg az ír származású író, Bram Stoker Drakula c. regénye. A mű elsősorban horroregénynek tekinthető, és a 15. sz-ban élt havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes legendáját elevenítette fel, és ültette át modern köntösbe. A véres kezű Drakula gróf története azóta minden vámpíros mese keresztapja lett, az ilyen híres sztorikra pedig természetesen a kor előrehaladtával Hollywood is lecsapott. A karaktert először az 1930-as években vitték filmvászonra, és akkor a magyar származású Lugosi Béla játszhatta el a grófot, ezzel méghíresebbé téve a vérszívó arisztokrata történetét, de az 50-es években Christopher Lee is magára ölthette a szerepet. 1992-ben pedig a legendás filmrendező, Francis Ford Coppola vette át az akkora már csaknem 100 éves regény megfilmesítési jogát, és megrendezte a Bram Stoker's Dracula c. filmet, amelyet most készülök elemezni.

A 15. sz-ban az Oszmán-Török Birodalom egyre erőszakosabban terjeszkedett Európa felé. A török hódítás idővel elérte a Kárpátok hegyvonulatait, ahol Vlad Drakul gróf (Gary Oldman) szállt szembe velük. A gróf halált megvető bátorsággal küzdött a behatolók ellen, és dicsőséges győzelmet aratott felettük, ám mire visszatért a kastélyába, rá kellett döbbennie, hogy szeretett felesége öngyilkos lett, mivel a törökök az ő halálhírét kezdték el terjeszteni. A felesége elvesztése miatti bánatában a grófot teljesen hatalmába kerítette az őrület...


Négyszáz évvel később az ügyvédnek tanuló Jonathan Harkert (Keanu Reeves) Angliából Erdélybe küldik, hogy intézze el a rejtélyes Drakula gróf londoni ingatlanvásárlásait. Jonathan boldogan vállalkozik a feladatra, ám utazása során egyre baljósabb vidékekre keveredik, mígnem elérkezik Drakula sötét kastélyába, ahol borzalmasabbnál borzalmasabb történések veszik kezdetét. Eközben otthon menyasszonya, Mina Murray (Winona Rider) aggódik érte, mialatt barátnője, Lucy (Sadie Frost) sorra válogat az újabbnál újabb kérői között. A vámpír azonban hamarosan feltűnik Londonban, és sorra kezdi gyarapítani a szolgáit, hogy aztán sötétségbe taszítsa a várost.

A film kapcsán az első dolog ami felmerül, és ami leginkább megragadott engem, az a hangulat. Megértem, hogy nem mindenkinek jön be az a fajta rémálomszerű groteszk atmoszféra amelyet a film meg tud teremteni, szerintem viszont tökéletesen képes volt visszaadni a vámpíros filmek klasszikus hangulatát. Le a kalappal a díszletek és jelmezek előtt. Drakula kastélya félelmetesen jól néz ki, a jelmezek mind visszaadják a 19. sz. végi Angliát, és maga a gróf kidolgozása is példaértékű. A film során Drakula több alakban is feltűnik majd: halottsápadt bőrű, hófehér hajú földesúrként, energikus, és titokzatos fiatalemberként, valamint óriásdenevérként és zöld füstgomolyagként is. Coppola gyakran élt a túlzásokkal, amelyek viszont a romantikus-regényadaptációk elengedhetetlen kellékei. Erdélyt vörös égboltú földi pokolnak ábrázolja, a kastély pedig maga a megtestesült gonoszság és ridegség. Emellett a film nagyrésze sötét, zárt helyeken játszódik majd, ezzel is növelve a nyomasztó érzést, amely végig a hatalmába keríti a nézőt.


A történetvezetés viszont már hagy kívánni valót maga után. A film eleje rendkívülien felkelti az érdeklődést, de a közepe táján ellaposodik. Kevés akciót kapunk, és nagyon ki lett hangsúlyozva a szerelmi szál Drakula, és az őt egykori feleségére emlékeztető Mina közt. A történet bonyolult, és könnyen bele lehet gabalyodni, viszont a film vége nagyon izgalmasra és nyomasztóra sikerült, amely képes kárpótolni benünket. Feltűnik ugyanis Drakula legnagyobb ellensége, Dr. Abraham Van Helsing (Anthony Hopkins), aki új színt visz a történetbe, és megjelenése egy óriási végső csatát sejtet, amely nem is marad el.

A stábban nagynevű színészek tűnnek fel. Gary Oldman nagyon jól boldogult a szerepével, és ugyanez Winona Ryder-re is elmondható, ám Keanu Reeves játéka eléggé színtelenre és unalmasra sikerült. Anthony Hopkins természetesen kiválóan játszik, talán övé lett a film legjobb alakítása.

A filmzene is jól lett megcsinálva, kitűnően visszaadja azt a síron túli borzalmat, amellyel Drakula történetét jellemezni lehetne. Ugyanakkor horrorfilmként a Drakula nem igazán állja meg a helyét: csupán kellemesen megborzongatja a nézőt, de nem vált ki belőle rémületet vagy ijedséget egy percre sem.

Összességébe véve: a Drakula egy iszonyú giccses, nagyon tömény vámpírfilm lett, ám szerintem ennek pont ilyennek kell lennie. Maximálisan visszatudta adni azt a hangulatot, amelyekkel az ősi vámpírtörténetek bírtak: a vérszívó lények borzalmasan visszataszítóak vannak ábrázolva, ugyanakkor rendelkeznek egyfajta titokzatos vonzerővel is, amellyel hatalmukba kerítik áldozataikat. Ez a film valóságos totemet állít a vámpíroknak: elsüt minden sablont velük kapcsolatban (szenteltvíz, kereszt, fokhagyma), ám ez korántsem baj, hiszen a Drakula c. regényben jelentek meg először ezek a motívumok, ez a film pedig a könyvnek az adaptációja. Bár nem tudom a könyvhöz hasonlítani (mivel nem olvastam), elmondhatom, hogy ez a legjobb vámpíros film amelyet valaha láttam, és ezt főleg a mesteri hangulatteremtésének köszönheti. A pontszáma: 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://moviebarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr865600243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

József Hamza 2013.12.14. 05:32:26

sziasztok,hol es hogyan tudnam megnezni ezt a filmet
süti beállítások módosítása