Manapság óriási divatja van a szuperhősfilmeknek, mivel a mai kor technikájának köszönhetően már olyan emberfeletti képességekkel bíró személyeket is a filmvászonra lehet vinni, ami eddig elképzelhetetlen volt. Képregényadaptációkat ugyan már az előző században is készítettek, ám azok néhány gyöngyszem kivételével már a saját korukban is bárgyúnak és nevetségesnek számítottak. A két híres kiadó, a Marvel és a DC rivalizálása már hosszú évtizedek óta tart a média minden területén, így a mozifilmekkel kapcsolatban is. Kezdetben a DC uralta a filmvásznat, ám a 90-es évek végén Joel Schumacher közbenjárásának köszönhetően egy időre leáldozott a csillaga, és jöhetett a Marvel, aki előszedte az X-Men-t, a Pókembert, és az addig méltatlanul hanyagolt Vasembert is 2008-ban.

A Vasemberrel pedig a képregényfilmek egy olyan szakasza indult meg, amely a 2012-es Bosszúállók c. szuperprodukcióban teljesedett ki. Tony Stark történetének megfilmesítése után szinte minden évben kijött egy-egy Marvel hős eredetének adaptációja (pl.: Thor, Amerika Kapitány, Hulk, a Pókember-remake) és ez a filmáradat egészen napjainkig folytatódik. Ugyanis talán a fimtörténelemben először álltak elő egy olyan koncepcióval, hogy az egyes hősök filmjei ne külön-külön világokban játszódjanak, hanem mindannyian egy egységesített Marvel-univerzumban szerepeljenek, amellyel komolyan föladták a leckét a nagy riválisuknak.

Vasember (2008)

Az első Iron Man mozifilm tehát 2008-ban jött ki, amelyet a tapasztalt, de akkoriban komoly sikerekkel még nem rendelkező Jon Favreau rendezett. A főszereplő Robert Downey Jr. lett, aki akkoriban főleg a drog és alkoholbotrányairól volt híres, ám ez a szerep óriási ugródeszkaként szolgált neki. Favreau pedig a már Christopher Nolan által bejárt utat követte, vagyis teljesen komolyan nyúlt hozzá a Vasember témához, hogy egy nagyszerű eredettörténetet alkosson meg az addig még csak a videojátékokban és a képregények lapjain föltűnt Iron Man-nek.

A multimilliárdos Tony Stark (Robert Downey Jr.) a világ leghíresebb fegyvergyárosa, és egyben az apjától örökölt Stark Művek vezetője is. Stark-ot a modern kor Da Vinci-jének is nevezik, mivel az általa feltalált csúcstechnológiák nagyban megkönnyítették az USA harcait a Közel-Keleten. Ugyanakkor viszont Tony egy bohém életet élő playboy is, aki ahol csak lehet szórja a pénzt, és nem veti meg a töménytelen mennyiségű alkoholt sem. Élete akkor változik meg, amikor elutazik Afganisztánba, hogy bemutassa a legújabb, Jericho-nevű szuperrakétáját, amellyel másodpercek alatt a földig lehet rombolni akár egy egész várost is. A bemutató után ugyanis váratlan támadás éri az amerikai konvojt, Stark pedig súlyos sérüléseket szenved, majd elrabolják őt az afgánok. A főhős egy sötét barlangban tér magához egy Yinsen (Shaun Toub) nevű orvossal az oldalán. Kiderül, hogy Yinsen mentette meg Tony életét, mivel a szíve közelébe repeszdarabok fúródtak, és a doki által megalkotott szív fölé beültetett szerkezet tartja életben őt. Az emberrablók pedig azt követelik, hogy Tony építse meg nekik a Jericho-t, hogy aztán ők legyenek Ázsia urai. A két tudós azonban titokban egy teljesen más projektbe kezd, és felépítenek egy különleges páncélzatot, amellyel kitörhetnek a fogságból.

A Tony Stark által megalkotott páncél tökéletesen ellenáll minden golyónak, és teljes biztonságot nyújt a viselőjének, ezenkívül képes a levegőbe emelkedni, és lángot lövellni is. Miután Tony kiszabadul a fogságból, hazatér kalifornia-i otthonába, és azonnali hatállyal bezárja a Stark Művek fegyvergyártó részlegét, óriási felháborodást keltve ezzel. Ezek után pedig egy önálló, titkos fejlesztésbe kezd, amelynek során tökéletesíti a barlangban megalkotott páncélzatot, hogy aztán Vasemberként repüljön vissza Afganisztánba, és bosszút álljon a fogvatartóin.

Mint már említettem, Jon Favreau a Nolan által kidolgozott, nagyon divatos történetfelépítési módszert követi. A hosszas bevezetőben megismerhetjük Tony Stark életét, motivációit, fokozatos megváltozását, és még a gyerekkorából is kapunk szeleteket. Később, kb. a történet felénél pedig felkerül a végleges páncélzat, és egy teljesen új sztorivonal kezdődik meg, amely Vasember első feltűnéseit mutatja be, és a harcát a zsarnokság ellen. Persze nem ilyen egyszerű a képlet, mivel a háttérben egy összeesküvési szál bújik meg, amely Tony Stark tönkretételére irányul, és fontos lesz a végkifejlet szempontjából.

A film legnagyobb erénye az, amely általában a Marvel filmeké szokott lenni, vagyis az, hogy elképesztően látványos. A filmben látható Vasember-ruha talán a valaha filmvásznon látott egyik legmenőbb kosztüm, és a képességei sem elhanyagolhatóak - kismillió szenzor van beleépítve, ezenkívül bármit föl tud robbantani, és kilométerekre a levegőbe tud emelkedni. A filmben látható harcok szó szerint a székébe préselik a nézőt, a hangkeverés és a kamerakezelés is zseniális, a CGI effektek pedig bámulatosan élethűre sikeredtek.

Nagyon fontos volt Tony Stark karakterének megfelelő kidolgozása, ám ez is a lehető legjobbra sikerült. Bár Tony nagyvonalakban hasonlít Bruce Wayne-re (ő is milliárdos, hatalmas háza van amely alatt titokban barkácsol, és nincs valódi szuperereje) mégis sokkal könnyedebb, humorosabb, és kissé felelőtlenebb is nála. Robert Downey Jr. kiválóan játszik, azóta a védjegyévé vált az Iron Man szerep, és nem utolsó sorban kimászott a gödörből, amelynek hála rengeteg filmszerephez jutott az elkövetkező években. A színészi játékok egyébként általánosságban jók lettek, nem igazán lehet panasz a mellékszereplőkre sem. Stark jobbkeze, és egyben a kötelező szerelmi szál egyik résztvevője Gwyneth Paltrow lett, a főgonosz pedig a szintén elfogadható színészi játékot nyújtó Jeff Bridges.

A zene Ramin Djawadi nevéhez fűződik, aki amellett hogy jó zenéket írt a filmhez, beválogatott néhány igencsak jó érzékkel megválasztott licenszelt számot is. A film az AC/DC - Back In Black c. számával nyit, amellyel már alapból nagyon jó hangulatot csinál, a végső stáblista alatt pedig a Black Sabbath 1970-es, legendás száma, az Iron Man csendül fel. Egyébként kiemelném, hogy a vége főcím nagyon ötletes és érdekes lett, amely azt a célt is szolgálta, hogy benntartsa a nézőt a moziban, mivel film végi Easter Egg-ként elhelyeztek egy plusz jelenetet, amely előrevetíti a következő Marvel filmeket is.

A film hibái közé sorolható az, hogy az akciók közben itt is megy a jópofizás, és néha elmentek a gyerekesség irányába. Persze magyarázhatjuk ezt azzal, hogy Favreau meg akart maradni a képregények meseszerű világánál, ám maga az alaptörténet egyáltalán nem ezt tükrözi. Ezenkívül Vasember szerintem egy kicsit keveset szerepel, bár ez csak az egyéni véleményem.

Összegezve viszont azt lehet mondani, hogy a Vasember egy egészen kiváló film lett. Végre a vászonra vitt egy 2008-ig teljesen háttérbe szorult hőst, és egy korrekt filmmel ajándékozta meg a bádogembert. Az elkövetkező Marvel filmek pedig csak jöttek és jöttek, és úgy tűnik, még mindig nem apadt el ez az áradat. A Vasember nálam teljesen megérdemel egy 8/10-et.

Vasember 2 (2010)

A filmes folytatások néhány kivétellel általában alul szokták múlni az eredetit. A 2010-es Vasember 2 is sajnos erre a sorsra jutott, bár hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem lehet rossz filmnek nevezni. A stáb egy az egyben megmaradt, a rendező továbbra is Jon Favreau, a főszereplő továbbra is Robert Downey Jr., azonban úgy tűnik, hogy két évvel az első film után kifogytak az ötletekből, és néhány apróbb módosítással kiadták az első film ismétlését.

Miután Tony Stark (Robert Downey Jr.) leleplezte önmagát a nyilvánosság előtt, Vasemberből nemzetközi szupersztár lett. Ám amellett, hogy a milliárdos feltaláló még az eddiginél is jobban fürdik a sikerben, az Egyesült Államok kormánya mindent megtesz ahhoz, hogy megszerezze, és hadászati célokra használja a ritka páncélzatot. Hamarosan Tony-nak bíróság előtt kell felelnie az általa megalkotott szuperfegyverről, ám eközben Oroszországban egy Ivan Vanko (Mickey Rourke) nevű börtönviselt fizikus sikerrel lemásolja a technológiát, és megalkotja a saját fegyverét. Ezek után Vanko célja nem más, mint elpusztítani Tony Stark-ot, akivel összeköti őt a múlt.

Először is: a Vasember 2. megtartotta az előző rész nagy pozitívumát, vagyis a látványt. A harcok továbbra is jól néznek ki, a Vasember-páncél nagyon király, és a CGI is jól működik, úgyhogy ezen a téren nem lehet panaszkodni a filmre. A gond csak ott van, amikor látjuk, hogy történeti szempontból nem sokat változtattak az előzőhöz képest, pedig már az első film sztorija sem nyújtott semmi extrát. Továbbra is arról van szó, hogy ki tudja először lekoppintani a Vasember-technológiát, és akinek ez először sikerül, az lesz a főgonosz a filmben. Az is furcsa, hogy Ivan-nak az otthoni garázsában sikerült az a projekt, amelyet az amerikai kormány minden áron próbál megszerezni, ráadásul a motivációi sem egészen tisztázottak. A Vasember 2.-nek jóval összetettebb történetet szántak az elsőnél, ám pont ez lett a baj: a sztori zavaros, és könnyen belegabalyodik az ember. Megpróbálnak a jelenben egy összeesküvési-szálat vezetni, de a múltba is visszanyúltak, ráadásul Vasembernek egy társat is szántak legjobb barátja, James Rhodes (Don Cheadle) alezredes személyében. Ezenkívül föltűnnek más Marvel karakterek is: Nick Fury (Samuel L. Jackson) és Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) a S.H.I.E.L.D-től, akiket sikerült viszonylag jól beleépíteni a történetbe.

Robert Downey továbbra is jól alakít, és a régi stáb tagjai is hozzák a kötelezőt, ám némely új szereplő, mint például a Stark Művek alfőnökét játszó Sam Rockwell, elképesztően gyatrán játszik. Új szereplő még a főgonoszként feltűnő Mickey Rourke, akinek alakítása korrekt lett, de senki ne számítson egy Pankrátor szintű színészi játékra tőle.

Egy szó mint száz: a Vasember 2.-ben egy kicsit túlvállalták magukat a készítők. Túl sok lett a karakter, túlbonyolították a történetet, az akció mennyiségét pedig keveselltem. Persze a zene továbbra is jó, bár az is az előző filméből táplálkozik főleg. Amellett, hogy a film hozza a kötelezőt, nem nyújt sokkal többet annál, tehát a Vasember 2. egy átlagos folytatás lett, semmi több, de ennek ellenére még nem rossz film. 7/10.

Vasember 3 (2013)

Kicsit szégyellem, de csak most, év végén tudtam megtekinteni 2013 legnagyobb mozibevételt hozó alkotását, a Vasember 3-at. Sok idő telt már el a kissé félresikerült második rész óta, és azóta bizony történtek változások a franchise háza táján. Az új rendező Shane Black lett, aki már sok filmben közreműködött, ám ez az első komolyabb önálló rendezése, az előző részeket jegyző Jon Favreau pedig producerként működött közre amellett, hogy saját maga is szerepel a filmben. Robert Downey Jr., akinek szinte már a védjegyévé vált a Tony Stark karakter természetesen továbbra is megmaradt főszereplőnek, női oldalon pedig Gwyneth Paltrow őrizte meg a pozícióját. Shane Black rendezésében pedig egy teljesen más Vasember filmet kaptunk, amely gyökereiben ugyan megmaradt a réginek, ám a nagyja mégis hatalmas változásokon esett át.

Nem sokkal a Bosszúállók c. film eseményei után járunk. Tony Stark (Robert Downey Jr.) depresszió jeleit mutatja, emellett furcsa pánikbetegség van nála kialakulóban. Viszonya Pepper Potts-al (Gwyneth Paltrow) is eléggé zaklatottnak tűnik, téli álmából azonban egy rejtélyes, Mandarin (Ben Kingsley) nevű terrorista zökkenti ki, aki folyamatos merényleteket hajt végre a világ különböző pontjain. Vasemberként Tony-nak kötelessége véget vetni az ámokfutásnak, majd hamarosan nyíltan hadat üzen a terrorcselekmények elkövetőjének. Ám nem telik el sok idő, és minden összeomlik, ami Tonyt körülvette, ő pedig kénytelen lesz a nulláról visszatérni, és megvívni utolsó harcát a szuperpáncélzatban.

A Vasember 3 leginkább a nézők hiszékenységét játssza ki. Elhisszük, hogy egy komoly, sötét drámával lesz dolgunk, majd egészen váratlanul a film hihetetlen fordulatot vesz, és átcsap egy habkönnyű szuperhősös mókázásba, amely valljuk be, sokkal jobban illik Vasember személyiségéhez. A film első mondata azt az üzenetet hordozza, hogy mi teremtjük meg a saját démonainkat, ez pedig tökéletes és közérthető módon nyilvánul meg a filmben. Sokszor, a mai világban pedig még többször előfordul, hogy a látszat csal, és nem mindenki az, aminek a média beállítja. Nem sok olyan képregényfilmet ismerek, amely ennyire aktuális és találó lenne, mint a Vasember 3, és még kevesebbet, amely komolyabb mögöttes tartalommal rendelkezik. Mostani alanyunk viszont tökéletesen megfelel egy elgondolkodtató alkotásnak, és egy szórakoztató popcorn-mozinak is.

Marvel filmre legtöbben azért ülnek be, hogy látványos akciókat, és izgalmasabbnál izgalmasabb jeleneteket lássanak. Ezt természetesen a Vasember 3-mal is megkapják a nézők, a film tömve van gigászi akciókkal, bár a Bosszúállókat ebben a tekintetben azért nem múlja fölül. A jó szórakozás viszont garantálva van a film alatt, a poénok jól meg lettek írva, a színészek közül pedig szinte mind elbújhatnak a brillírozó Robert Downey Jr. mögött, aki valószínűleg egy párszor még magára fogja ölteni a félalkoholista milliárdos szerepét. Gwyneth Paltrow egészen jól boldogult a szereppel, Ben Kingsley pedig kiválónak bizonyult a főgonosz szerepére. Feltűnik még Guy Pierce is a kissé mániákus tudós, Aldrich Killian szerepében, és ő szintén megfelelően játszik, hogy őszinte legyek, a Memento óta nem sokszor láttam.

A Vasember 3 tehát egy nagyon jóra sikerült film lett, ám szerintem szó sincs arról, hogy az év legjobbja lenne. Ez még mindig egy Marvel film, és pontosan annyi is a funkciója, mint a Marvel filmeknek általában: vagyis hogy szórakoztassa az embert egy pár órára, és megjelenítse a képregények hasábjait a mozivásznon. A Vasember 3 ad némi pluszt ezenkívül, a trilógiában szerintem a legjobb lett, a lezárása pedig majdnem tökéletes - csupán némi keserű szájíz marad utána, mivel Vasember önálló kalandjai valószínűleg véget értek. 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.