A mai napon ismét egy európai filmről lesz, szó, méghozzá az egyik leghíresebbről, és nemzetközileg leginkább elismertebbről, A bukásról. Nem sok olyan filmet nézek, amelyet az öreg kontinens termelt ki magából, mivel ezek általában technikai fejlettségben, és színvonalban sem sokszor érnek fel a hollywood-i művekhez, de ezúttal be kell hogy valljam, hogy nagyon kellemeset csalódtam. A film német, a rendezője pedig az egyik leghíresebb ottani direktor, Oliver Hirschbiegel. A témát pedig valószínűleg mindenki ismeri - Németország tragédiája, Adolf Hitler bukása, és a teljes reményvesztettség.

2005-ben indult a FOX-on minden idők egyik legsikeresebb amerikai TV-sorozata, a Szökés. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy az alapkoncepció bukásra van ítélve, a sorozatot már az első rész megtekintése után mindenki imádta, és miután kb. fél év alatt lepergett az első évad, emberek ezrei követelték a folytatást. Természetesen ezt az alkotók is így gondolták, mivel az első évad vége már alapból is nyitva maradt, úgyhogy a rajongók 2006-végén meg is kapták az áhított 2. évadot.

A mai nap ismét az általam minden idők legnagyszerűbb filmrendezőjének tartott Quentin Tarantino egyik filmjéről lesz szó, a 2009-es Becstelen Brigantyk-ról. A szóban forgó mester elmondhatja magáról, hogy lassan már minden műfajban kipróbálta magát. Rendezett már gengszterfilmet (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény), bosszúfilmet (Kill Bill 1,2), képregényfilm készítésében is részt vett (Sin City), és legutóbb egy westernnel rukkolt elő (Django elszabadul).

Előtte azonban rendezett egy háborús témájú filmet a Becstelen Brigantyk képében, és kapaszkodjatok meg: véleményem szerint ez lett Tarantino eddigi leggyengébb alkotása. Nem, nem őrültem meg, de a Brigantyk egyáltalán nem volt olyan jó, mint amire számítottam, a rendező eddigi mércéjéhez mérve pedig egyenesen rossz lett. Persze semmi pálfordulás nem történt részemről, még mindig őt tartom a valaha élt legnagyobb filmes zseninek, és a mostani filmje is csak "kevésbé jó" mint az imént felsorolt mesterművek.

Valószínűleg már mindenki hallott minden idők legköltségesebb minisorozatáról, a 2001-es Elit alakulatról. A Stephen E. Ambrose által írt dokumentumregény alapján készült mű a 101. légidesszant hadosztály Easy századának útját mutatta be a II. világháborúban, Normandiától egészen Hitler sasfészkéig. A sorozaton Ambrose mellett Steven Spielberg és Tom Hanks dolgozott, akik korábban már a Ryan közlegény megmentése c. legendás háborús moziban is együttműködtek. Miután az Elit alakulat jó néhány díjat és elismerést bezsebelt, kilenc éves csend következett.

A 80-as évek vége Hollywoodban egyértelműen a Vietnami háborúról szólt. Ekkor jelent meg Kubrick Acéllövedéke, és 1986-ban került a mozikba Oliver Stone Szakasz c. filmje is. Ez pedig nem akármilyen produkció, mivel szinte minden fórumon beválasztották minden idők 10 legjobb háborús filmje közé, sok helyen pedig a legjobb filmnek kiáltották ki, amely valaha Vietnammal foglalkozott. Hogy mi igaz ebből, az hamarosan kiderül.

1979-ig a háborús filmek nagyjából ugyanolyan témájúak voltak. A hősies amerikai/szovjet katonák bátran harcoltak a gonosz náci Németország és a fasizmus ellen, miközben számtalanszor kigúnyolták Hitlert, meg a többi társát a filmvásznon. Ennek az volt a célja, hogy az emberekkel elhitessék, hogy az ügyeletes nagyhatalom (nyugaton az USA, keleten a Szovjetunió) mind-mind sebezhetetlen héroszokból áll, akik a lehető legjobbat adják a fennhatóságuk alatt lévő népeknek. Az most bemutatandó Apokalipszis most históriája szorosan összefügg a hidegháborúval, és a 70-es évek végén, 80-as évek elején bekövetkezett enyhüléssel. Ekkor ugyanis lehetőség nyílt a szókimondóbb filmek rendezésére, amelyek nem egyszer lerántották a leplet a jónak hitt nagyhatalmak minden mocsokságáról.

Most minden idők egyik legjobb háborús filmjéről, az 1987-es Acéllövedékről, avagy Full Metal Jacket-ről lesz szó. Stanley Kubrick nem semmi rendező, ám némely produkciója erősen megosztotta a közönséget. Csak hogy néhány klasszikus filmjét említsem: 2001: Űrodusszeia, Mechanikus Narancs, Ragyogás, és a most bemutatásra kerülő Acéllövedék is simán odatehető a nagy nevek mellé. Sajnos ez volt Kubrick életének utolsó nagy rendezése, mivel 1999-ben a mester sajnálatos módon meghalt. Viszont filmjei nem kis mértékben járultak hozzá, hogy még sokáig emlékezzünk rá.

Apokalipszis most, Acéllövedék, Szakasz, A szarvasvadász. Csak néhány azok közül a számtalan filmek közül, amelyek a Vietnami háborúval foglalkoznak. A 20. század harmadik legvéresebb fegyveres konfliktusa sok rendező számára vonzó téma. Francis Ford Coppola, Stanley Kubrick, és Oliver Stone is foglalkozott már vele, és nem is egy filmtörténeti klasszikus született meg az ő kezük által. 2002-ben viszont Randall Wallace is úgy döntött, hogy rendez egy ilyen témájú művet, és így jött létre a Katonák voltunk.

A mai nap arról a filmről lesz szó, amelyet 2012-ben a Legjobb filmnek választottak az Oscar-gálán. Ez pedig Ben Affleck szám szerint ötödik rendezése, az Argo-akció. A film egy valós történelmi eseményt, az 1979-1981-ig tartó iráni túszdrámát dolgozza fel, és mi mást mondhatnék: egyszerűen mesterien teszi ezt. Ben Affleck ezzel a filmmel egy csapásra bebizonyította, hogy Mel Gibson, Clint Eastwood, és Robert DeNiro mellett ő is képes arra, hogy sikeres színészből nagyszerű rendezővé váljon.

2013 első általam komolyabban várt filmje kétségtelenül a Gengszterosztag volt. Már a trailere nagyon megfogott: 40-es évek beli Los Angeles, maffia, lövöldözések, leszámolás, vagyis minden, ami jó lehet egy gengszterfilmben. A filmet Ruben Fleischer rendezte, aki egyébként az egyik kedvenc filmemet, a Zombielandet is direktálta 2009-ben. Szóval az első benyomás nagyon biztató volt, az év egyik legjobb filmjét vártam, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. Sajnos végül mégsem jött össze a nagy áttörés, mivel kisebb-nagyobb hülyeségeken ugyan, de a film elhasalt. Persze tragédia nem történt, a Gengszterosztag egy jó film, csak éppen nem annyira, mint azt elvártuk volna.